Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. (Zsolt 34,7)
Ha tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tõle. (1Jn 5,15)
Uram! Engedd életem próbás pillanatait a te szenvedésed fényében látnom!
De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktõl pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. (1Pt 3,14)
Fogyasztói társadalmunkban élvezeti beállítottságú emberként élve képtelenek vagyunk elviselni a nem élvezhetõ élményeket. Igyekszünk elkerülni a szenvedést. Ne is lássuk! Legegyszerûbb, ha kórházak, idõs- és betegotthonok falaival takarjuk el a modern ember szeme elõl. S a magunk számára is mindig van kéznél fájdalomcsillapító vagy más búfelejtõ szer. Nézzünk inkább szembe a szenvedéssel! Jézus Krisztus földre jöttének középpontja éppen a szenvedés volt. Az értünk és helyettünk elvállalt szenvedés. Ha ezt szívünk mélyébõl átérezzük, Krisztus példája átalakítja az életünket: megtanulhatjuk úgy hordozni a fájdalmat, ahogy õ tette. Így már Isten kezébõl fogadhatjuk el, és hozzá vihetjük vissza, közben pedig szenvedõ lélekbõl dicsérõ lélekké változhatunk. Isten, aki ma is együtt érez a mi elesettségünkkel, bánatunkkal, ma is fájdalmas sebeket hordoz el ettõl a bûnös világtól, a fájdalom kiáltásait öröménekre változtathatja az ajkunkon. És mennyire más az igazságért, az Isten ügyéért kiállni a szenvedést, mint egyszerûen az emberi lét által ránk szabott terhekkel megbirkózni! Talán kiváltság. Hitet megerõsítõ és megszilárdító ereje van, hiszen nem engedi, hogy langyosak maradjunk, hanem határozott és nyílt kiállásra kényszerít Krisztus mellett.
Számkivetésben járt ez földön Krisztus Urunk is, járjuk el ez járást hát mi is, õ tagjai. (Szenczi Molnár Albert)
Úr Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy vállaltad értem a szenvedést. Köszönöm, hogy te gyötrõdtél helyettem és te jártad meg az én utamat az Istentõl való elhagyatottságban. Bocsásd meg, Uram, hogy nap mint nap fájdalmat és szenvedést okozok neked ma is szeretetlen éltemmel. Te nevelj, hogy bátran és büszkén merjem vállalni a követéseddel járó elutasítottságot, kivetettséget, lenézettséget. Ámen.