Jertek, halljátok, ti istenfélõk mind, hadd mondjam el, mit tett velem! (Zsolt 66,16)
Az Isten Fiában való hitben élek, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Gal 2,20)
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben. Kérjétek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen. János 16,24
Az a varázspálca, amelynek érintésére minden kedvezõre fordul - a mesék világába tartozik. Ezt minden ember tudja. De az, amelyet Te adsz híveid lelkébe - boldogító valóság. Ezt nem minden ember tudja. A tieid közül azonban igen sokan tudják.
A világból - és az én életembõl is - azért hiányzik a "teljes öröm", amelyet Te ígérsz, mert nem élünk az imádság varázslatos hatalmával. Örömünket elrontja a múlt bûnök emléke, holott Isten azokat Teérted megbocsátotta. Elrontja a bizonytalan jövõ, holott Isten bizonyosan javamra fordít benne mindent.
Uram!
Ha most buzgóbb imádságra ösztönzöl, akkor irányítsd figyelmemet erre a néhány szócskára: "Az én nevemben." És azt is mutasd meg, mit jelent ez? Azt kérjem csak, amit rád hivatkozva nyugodt szívvel kérhetek. Ez a kis figyelmeztetésed emeljen ki imádkozásom közben az önmagam iránti önzõ szeretetembõl. Láttassa meg mellettem azokat az embereket, akiket Te éppen úgy szeretsz, mint engem. Nem szakíthatom ki magamat az emberek közösségébõl, a világból. Összefüggök vele. Onnan erednek a gondjaim, de oda sugározhat bele áldólag az én fölszabadult örömöm is.