Kérünk téged, segíts, hogy hűségesen tudjuk az örömhírt továbbadni!
Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. (1Kor 4,1)
Egy riportban a röpke idő alatt híressé vált sztár büszkén hirdeti: azért férkőzött olyan gyorsan az emberek szívébe, mert minden szituációban önmagát adta. Az őszinteség valóban nagyon fontos minden helyzetben?, de vajon tényleg mindig az ösztönösen belőlünk feltörő érzelmeket, gondolatokat kell megosztanunk másokkal ahhoz, hogy hitelesek lehessünk? Pál apostol ír a belső ember harcairól, arról, hogy nem mindig azt teszem, amit valóban akarok; hogy a bennem lakó bűn sokszor egészen másfele visz, nem a jóra, amit szívem szerint tennék. Így aztán nagyon nehéz minden helyzetben "önmagunkat adni", hiszen egészen ellentétes erők dolgoznak bennünk. Ha már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem, akkor érdemes "önmagamat adni", mert csak így szolgálja mindez embertársaim javát. Ehhez az út sok imádságon, igeolvasáson, keresésen, harcon át vezet, és a tökéletes megvalósítás lehetetlen. De törekednünk kell rá, hiszen ha hűségesen akarjuk továbbadni a kapott üzenetet, akkor egész lényünkkel sugároznunk kell azt.
A modern ember egyértelműnek tartja magát indítékaiban és vére indulataiban. Milyen ritkán rémülünk meg már magunktól, milyen ritkán lesznek rémisztőek számunkra gondolataink és tetteink! Nem, már megszoktuk, hogy dicsőítsük és ünnepeljük gondolatainkat és tetteinket, ha azok a világ számára is látható teljesítményekben előtérbe kerülnek. (Rudolf Bulltmann)
Megvallom előtted, hogy sokszor túlságosan is fontos az, hogy mások mit gondolnak rólam, hogy nekik megfeleljek. Add, hogy inkább arra törekedjek, hogy téged kövesselek, hogy hozzád tereljem az embereket. Ámen.