Az Úr szereti a jogosságot. (Zsolt 37,28)
Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírû, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! (Fil 4,8)
Bizony mondom néktek: még Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Máté 8,10)
Elismeréssel szóltál a pogány százados hitérõl. Követésre méltó példaként állítottad hallgatóid elé. Olyan emberek elé, akik készek voltak lenézni a "hitetlen" pogányt. A bibliai történet, amelynek a végén ezeket a szavakat mondottad, fölvilágosít engem arról, hogy ennek a századosnak a hite útján nyerte vissza egészségét nagybeteg szolgája. Olyan hittel találkoztál tehát, mely nem kereste önzõen a maga hasznát, diadalát, hanem amely odaadta magát eszközül a Te kezedbe.
Azt hiszem, ezért magasztaltad ilyen szép szóval.
Uram!
Most nem mások hitét bírálom. Még csak nem is keresgélem keresztyén közösségek tehetetlen, eredménytelen életének okait. Csak megnézem - a Te szavad indítására - azt a hitet, amelyet a magaménak mondok. Megvallom: ennek a hitemnek a középpontjában csaknem mindig én állok. Gyümölcseit magam kívánom élvezni. És ez nincs jól így - érzem.
Ezért köszönöm meg neked a példát, melyet ennek a pogány embernek a hitében írsz elém. Hálám jeléül most odakínálom magamat neked, Uram. Az én hitem útján segíts ma valakinek, aki a környezetemben él.