A mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Filippi levél 3,20.
Mi, akik Krisztusra keresztelkedtünk meg és hiszünk, reménységünket nem e földi élet ideigvaló igazságába vetjük. Nekünk olyan igazságunk van, amely a hittel Krisztuson csüng a mennyben. Egyedül Reá támaszkodik s mindig arra törekszik, hogy örökké Benne maradhasson, aki eljövetelével e földi életnek egykor végetvet, testünket, életünket elváltoztatja, hogy egészen új, tiszta, szent s az Ő dicsőséges testéhez hasonló legyen.
Ezért nem is vagyunk mi már a föld polgárai, mert minden megkeresztelt keresztyén a mennyország született polgára. Úgy viselkedjünk hát, mint akik oda tartoznak, a mennyben vannak otthon s már most azzal vigasztaljuk magunkat, hogy Isten egykor bevisz bennünket. Addig pedig várjuk a mi Üdvözítőnket, aki
nekünk az égből örök életet, igazságot és dicsőséget hoz.
Oh igazak dicső reménye,
Örök győzelmi korona!
Ragyogj felém e földi éjbe,
Dicsőült lelkek fényhona!
Minden vágyam odasiet,
Uram, ne hagyd gyarló híved!