P. Kende
Ahogy egy háborúra gondolunk, az egyik jellemzője az, hogy nincs benne semmi fair. Nem olyan, hogy legyünk sportszerűek. Csak arról szól, hogy győzni kell, és semmi más nem érdekes, csak ez. Ha össze lehet zavarni az ellenséget, annál jobb. Ha nem látja, hogy jössz, annál jobb. Egy háború, egy harc nem sportszerű.
Amikor az Úr elmondja, hogy öltözzük fel Isten teljes fegyverzetét, akkor pontosan azért mondja, mert tudja, hogy az ellenség nem fog sportszerűen játszani. Ő egy gazember, aki minden alkalmat megragad, hogy meglepjen minket, hogy ott találjon el, ahol nem számítunk rá. Ez fontos felismerés.
Eféz 6:11-12 10Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. 11Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Amikor hitben járunk, akkor nem egymással vannak küzdelmeink. Lehet, úgy érezzük, hogy egymással vannak a súrlódásaink, vagy a világgal, de valójában van egy nyilvánvaló, intelligens támadás a hitünkkel szemben. Az ellenségnek semmi nem számít. Sátánnak semmi nem szent.
Éppen ezért Isten azt mondja: öltözzétek fel.
Eféz 6:13a Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét
Az összeset. Vegyétek föl mindet, mindre szükséged van. Az igazság, a megigazulásunk, az evangélium, a hitünk; és amiről ma beszélünk: a reménységünk. Ez egy fontos dolog nekünk. Nincs olyan hadsereg, ami képes belemenni egy csatába, ha már tudja, hogy meg van verve. Akkor inkább menekülnek. Éppen ezért Isten elmondja nekünk, hogyan gondolkodjunk.
2Kor 11 Pál a korinthusiakhoz beszél aggodalommal.
2Kor 11:3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak [és eltávolodnak] a Krisztus iránt való egyenességtől.
Az ellenség szeretné, ha bonyolult lenne az életem. Nem akarja, hogy tiszta legyen, hanem hogy zűrzavaros legyen. Pál így beszél azokhoz a hívőkhöz: félek, hogy az elméteken keresztül Sátán el tud titeket vinni az úttól, amin jártok. Éppen ezért, amikor Isten beszél hozzánk, nagy szeretettel teszi ezt. Úgy mondja el nekünk a gondolatait rólunk, hogy értsük, mennyire a javunkat akarja. Amikor Isten Izraelhez beszél Jeremiásban - ami nagyon szomorú könyv, mert nem sok remény volt azon a ponton Júdának, de ennek ellenére -, azt mondja nekik (két helyen is):
Jer 31:17 Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.
Jer 29:11 Mert én tudom az én gondolatimat (tervemet), a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.
Ezek a jónak a gondolatai. Nem szenvedésről, nem bajról, nem aggodalomról szólnak, hanem hogy olyan véget adjon, amiről csak álmodni mersz. Isten ezt mondja nekünk: van egy tervem, van reménység a számodra. Ez az üzenetünk. Bátorító üzenet.
Eféz 6:17a Az idvesség sisakját is fölvegyétek
Ez nagy bátorítás: vegyétek fel az üdvösség sisakját! A világ odakinn, amikor az emberek optimisták, akkor valójában anélkül optimisták, hogy a reményüknek alapja lenne. Ez érdekes dolog. A világban is vannak emberek, akik azt mondják: légy pozitív; gondolkodj úgy, hogy minden rendben lesz, és akkor rendben lesz. Mintha a gondolkodásom megváltoztatná a világegyetem működését. Ezzel nem értünk egyet. Mi realistábban látjuk a világot ennél.
Mégis az emberek fogják a reményüket, és olyan mintha felakasztanák a reményüket a láthatatlan szegre. Így csinálják az emberek a világban. „Reménykedni akarok valamiben, úgyhogy bármi történik, reménykedem." „Új vezetőség van a cégnél, minden jobb lesz! Az országban új vezetőség van, ez mindent megváltoztat! Új feleségem / férjem van, ez mindent megváltoztat. Megszabadultam a férjemtől, ez mindent megváltoztat. Gyerekem született; új számítógépem van; új telefonom van, ez mindent megváltoztat!" Felakasztom a reményemet.
Mi történik? Nincs alapja a reménységemnek, úgyhogy újra és újra orra esek. Újra és újra csalódom. Ez történik a világban. Mi következik ebből? Nem merek reménykedni. Itt eljutottunk a kétségbeeséshez. Így van az ember a világban. Mindannyian tudjuk ezt, mert éltünk benne Krisztus előtt. Lehet, hogy ma is így gondolkodunk. Ezért mondja azonban Pál és rajta keresztül a Sz.Sz.: vegyétek fel az üdvösség sisakját!
Az ember, aki így gondolkodott, az egy idő után úgy van, mint én sokszor. Elég ügyetlen vagyok, leverek dolgokat. Amikor beszélgetek valakivel és leverem, mindenki le akar hajolni érte, én meg azt mondom: hagyd ott, onnan már nem esik lejjebb. :-) Az emberek így gondolkodnak a világban. Azt mondják nekik: gondolkodj pozitívan, reménykedj! „Persze, az előző 2000 alkalommal is csalódtam. Most miért ne csalódnék?! Ha nem reménykedem, hanem gondolom úgy, hogy valami jó lesz, akkor legalább nem csalódom." Ez olyan, mint a régi mondás: a megelégedettség kulcsa az alacsony elvárások. Ha nem vársz semmit, akkor biztos megkapod, és minden rendben van.
„Ne legyen reményed, ne várj semmit és minden rendben lesz!" Aztán nihilizmus. „Semmi értelme, semmi célja az egésznek; semmi remény nincs, sehova nem tartok. Minek reménykedjek még egyszer, már annyiszor pofára estem?" Egy értelemben ez az ember gúnyosan néz a hívőre: milyen naiv vagy, még reménykedsz valamiben; én már megtanultam, amit te még nem; majd rájössz egyszer.
Aztán lehet, hogy a hívő, aki jár az igazságban, az csalódást okoz ennek az embernek 20 év múlva. „Te még mindig reménykedsz? Hogy lehetsz ilyen naiv? Ez nem működik!" Az az ember, aki inkább nem reménykedik semmiben, azt mondja: „Élvezzük a pillanatot! Miért ne lőném be magam, úgysem jön semmi jobb! Miért ne csinálnék bármit, ami örömet szeret ebben a pillanatban? Miért ne?! Hisz nincs reményem." Persze sose mondaná ki, de élvezzük a pillanatot. Aztán ennek van egy erős nyomása rajtunk is, ami azt mondja: gondolkodj így!
Nem véletlen mondja Róm 12-ben: ne igazodjatok ehhez a világhoz!
Róm 12:2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Nem véletlenül mondja ezt. Figyelj a gondolkodásodra! Figyelj a reménytelenségre, mert ez a reménytelenség elvisz téged valahová. Ott nem lehet élni, úgy nem lehet élni. Mert ha úgy élsz, akkor valójában nem élsz. Akkor csak próbálod kihasználni a pillanatot, de nem tartasz sehová, nem megy sehova a dolog. Róm 12:2 ezt mondja: ne igazodj a külsődben, hanem a belsőd - belülről kifelé változz el az új szív szerint, amit Isten adott neked. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kell, hogy védelmem legyen!
1Thess 5-ben a párhuzamos igeszakasz Eféz 6:17-hez:
1Thess 5:8 Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.
Ez egy reménység. Ez a sisak reménységről szól. Viszont nem olyan reménységről, ami megalapozatlan. Nem olyan reménységről, ami egy láthatatlan szeg a levegőben. Hanem egy nagyon egyértelmű és komoly dolog. Valami, amit Isten megtett értünk; valami, amit elvégzett, amiben járhatunk. Nem arról szól már, hogy nekem kell kitalálnom, miben reménykedek és hogyan; hanem Isten megmondta.
A reménység azt mondja nekem: Jézus Krisztus nem véletlen csinálta, hanem érted. Jézus Krisztus nem időlegesen csinálta, hanem örökre, érted. Jézus Krisztus nem felszínesen csinálta, hanem mélyen, örökre, érted! Ez annyira fontos nekünk. A reménység össze van kapcsolva a hittel és az üdvösséggel. Amikor olvassuk Róm 8:24-ben: mert reménységben tartattunk meg.
„Én azt hittem hitben." Igazán erről beszél az Írás, hogy ezzel együtt jár egy reménység, ami védi a gondolkodásunkat. Hogyan nézünk? Hogyan gondolkodunk?
Zsid 6:18b-20a 18 ... mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, 19Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, 20Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus ...
Van egy horgonyunk. A horgony fogja a hajót, ami egy instabil elemben van. Ott van egy instabil elemben: a vízben, és összeköti a hajót egy stabil elemmel. Ez az, amire szükségünk van! Nem erre van szükségünk?! A reménységünk az a horgony, amelyik rögzít bennünket a gondolatainkban. Hol éljük az életünket? A világban. Milyen a világ? Instabil, lökdös minket. Mintha ott állnál a tenger partjától kicsit beljebb, jönnek a hullámok, és folyton lökdösnek. Nem szűnik meg, mert a víz nem stabil. Folyton lökdös téged, ilyen a világ.
Eféz 4:14 szeretne vinni téged. Mindig van egy új tanítás. Észrevetted? Mindig van egy új eretnekség a kereszténység körül. Mindig van egy új szekta, egy új kihívás, egy új ígéret, egy új dolog. Még a gyülekezeten belül is akár. Jöhet egy hang, ami azt mondja: arra tessék. Mi a válaszunk? Volt, akik úgy hitték, hogy a hívőknek el kell különíteni magukat. Ha elkülönítik magukat, akkor ez a válasz. Ha maradunk a hajós képnél, akkor ez olyan, hogy toljuk ki a hajót a szárazra. (Ilyesmi.) Az a megoldás, hogy én a hívő, elvonulok egy kolostorba, vagy monostorba, ahol nem kell találkoznom a világgal. Megvan ez az érzésünk néha.
Mikor a magyar konferencián a szombathoz érünk, mindig úgy vagyunk: nem lehetne még egy hét, még 1000 év? Eljön annak is az ideje, de most még nem. Most Istennek az az akarata, hogy itt legyünk ebben az instabil elemben, éljük ugyanazt az életet, amit mindenki él a világban; hogy találkozzunk a csalódásokkal; hogy találkozzunk a támadásokkal, amikkel mindenki; hogy lássuk a mocskot, ami visszataszító. Ugyanakkor a különbség ez: a lelkünk bátorságos és erős horgonya rögzítsen ahhoz, ami szilárd és állandó; hogy keresztülnyúljon azon, ami instabil, és elérjen oda, ami stabil.
Erre van szükségünk, hogy legyen reménységem Isten felől, az ember felől, a sorsom, a végzetem, az úti célom felől.
Csel 27-ben a hajó - amin Pál volt - sodródott össze-vissza. Csel 27:25-ben mindenki kétségbe van esve. Pálnak azonban volt egy erős horgonya. Azt mondta: én megmondom, mit kell csinálni. (Annyira vicces.) Egy rab - akit láncon vezetnek, visznek a császár ítélőszéke elé, ami nem volt jó hír; nincs sok reménye, nincs semmije; mégis ő az, aki feláll - azt mondja: „Hé, mindenki, van egy jó hírem! Egyetek, legyen reményünk! Minden rendben lesz! Ne aggódjatok! Van egy cél, tartunk valamerre! Konkrét célja van az utunknak, Isten eltervezte." Mindannyian erre vagyunk elhívva, hogy hívőkként felálljunk, és ezt mondjuk: „Hé, mindenki, mosolyt az arcokra!" Nem azt mondjuk: pozitív gondolkodás. Nem! Nem. Hanem azt mondjuk: van remény, ami nem csal meg; van remény, ami a tiéd is lehet.
Ha nem vagy hívő még, van remény Jézus Krisztusban, ami nem csal meg téged. Nem fogsz benne csalódni. Bátorítunk arra, hogy dönts Őmellette, mert Ő egy olyan horgony, Ő olyan biztos alap, Ő annyira nagy bizonyosság, hogy így mehetünk végig az életen.
Hova engedjük le ezt a horgonyt? Hogyan vesszük fel a sisakot? (Ugyanarról beszélek.)
Néhány dolog, amihez rögzítenünk kell a reménységünket:
1. Isten kegyelme, hogy kiválasztott minket.
Eféz 1:4-5 4Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, 5Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint.
Isten kiválasztott engem. Tudta a döntésem. Várta az Ő kegyelmében, hogy én így fogok járni. Jeremiásban, ott van a megfelelő sorrend. Jer 31:3 örökkévaló szeretettel szerettelek téged, „azért a szeretet kötelékeivel vontalak téged." Így működik, ez a kiválasztás, Isten szeretett minket, vont minket, kezdeményezett felénk a Fiában. Azt mondta: jöjj, jöjj! Valaki úgy gondolja, hogy a helyes sorrend: Isten eldöntötte, hogy te hívő leszel, és mivel eldöntötte, ezért szeretett.
Mi viszont úgy hisszük, hogy Ő szeretett és vont. Ebben kiválasztott minket. Egy testvér azt mondta régen: „Úgy örülök, hogy Isten kiválasztott a világ alapjainak lefektetése előtt. Ha megvárta volna, mi lesz belőlem, akkor valószínűleg nem választott volna ki." Persze ez vicc. Isten tudta, milyenek leszünk, de Ő előbb szeretett minket.
Ő előbb szeretett minket! Ez a mi horgonyunk. Ez része a sisaknak, a gondolkodásunk védelmének. Isten szeretett engem, mielőtt a világ alapjait megvetette volna. Ez azért fontos, mert hogyan ronthatnád el, ha ez így van? Ha már akkor szeretett téged, hogy tudnál akkora dolgot tenni, ami elrontja?! Kreatívak vagyunk, de nem annyira, hogy el tudjuk rontani. :-)
2. A második horgony. Itt a kérdés: megváltoztatta-e Jézust a halál? Nem! Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Fordítva: 1Kor 15:55 Jézus változtatta meg a halált. Ez a második horgonyunk. Mondhatnánk így: a bevégzett munka. Szeretjük használni a kifejezést, mégsem klisé, mert annyi tartalommal bír nekünk. Jézus megváltoztatta a halált. A halálnak nem ugyanaz a súlya számunkra, mint azelőtt volt. Jézus kihúzta a méregfogát. Olyan, mint a vízisikló, ami megpróbál megmarni, de nincs foga. Így vagyunk a halállal.
Persze, nem úgy vagyunk vele, hogy jaj, mikor halok már meg? Ugyanakkor nincs valódi hatalma felettünk, mert Jézus Krisztus meghalt és feltámadt, és legyőzte a halált. Ez egy bevégzett munka. Ez nagy örömünk és reménységünk. A világban az emberek reménykednek valami jobban, szebben. „Majdcsak jön valami jó!" Mi viszont azt mondhatjuk: Jézus Krisztusban már eljött a legjobb.
A legjobb már megtörtént. Isten megmutatta nekünk, hogy szeretett minket kezdettől fogva, és nem csak ezt, hanem Jézus Krisztusban nekünk adta a győzelmet is.
Kol 2:15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
Jézus győzött. Ugyanazokkal a fejedelemségekkel szemben, akikkel szemben úgy érezzük, harcolunk, de Jézus már győzött értünk. A halálnak nincs ereje, a reménytelenségnek nincs joga a szívedhez, az elmédhez. Nincs joga az elmédhez a reménytelenségnek, mert igenis van reményed. „Mert szerettelek téged, és azon túl győzelmet szereztem neked." Egy nap Jézus Krisztus visszajön, Amikor visszajön, akkor nem kivívja a győzelmet, hanem visszajön és kihirdeti azt. Nem lesz kérdéses, hogy ez egy győzelem.
2Pét 3-ban vannak, akik gúnyolódnak. Péter már előre megírta, hogy ne lepődjünk meg, amikor megtörténik. Amikor az emberek azt mondják: „Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva." Ezt halljuk: Világ ilyen. Mindig is így volt! Mindig is így lesz! Soha nem történik semmi. Jézus nem fog visszajönni, eddig sem jött vissza!"
Mi erre azt mondjuk: nem látod, hogy milyen türelmes Isten? 2000 évvel többet vár, mint ami mi számoltunk volna. 2Pét 3:9 Isten hosszútűrő, és nem azért, mert késlekedik, hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. Mindenki megtérésre jusson!
Én biztos nem vártam volna eddig, de nem én vagyok Isten. Hála Istennek! :-)
Amikor eljegyeztük egymást Adéllal, aztán visszamentem Azerbajdzsánba. Alig vártam, ..., alig bírtam kivárni 3-4 hónapot. Én nem bírnék várni 2000 évet.
Ám Isten hosszútűrő. Szeretné látni, hogy emberek megtértnek, eljutnak az igazság ismeretére. Ugyanakkor hívők ne veszítsük el a reménységünket, a horgonyunkat. Ne veszítsük el azt a sisakot, ami megvédi a gondolkodásunkat a sunyi támadások ellen.
3. Harmadik horgonyunk a pozíciónk, a helyzetünk. Amikor Isten azt mondja: Jézus leült a mennyeiekben. Amikor Ő feltámadt, akkor felment Isten jobbjára és ott ül a mennyben. Erre azt mondanám: „Jó persze, Ő Jézus, naná! Mint a vízen járás, Jézustól nem lep meg. Péter egy másik kérdés." Itt a fontos része ennek: Eféz 2:6 együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.
Mit jelent ez? Isten bennünket is odatesz Krisztusban, a mennybe. Jézussal nem lep meg. Csel 2:24 Őt a halál nem tarthatta fogva. Az olyan, mintha egy hangya megpróbálna minket szkanderban lenyomni. Nem történhetett meg! Mi van azonban velem? Isten azt mondja: a feltámadásom hatalma a tiéd. Eféz 2:1 azt jelenti, hogy halottak voltunk, de élünk. Ez a feltámadási hatalom.
Aztán Isten azt mondja: a mennybemenetel hatalma a tiéd. Ami azt jelenti, hogy Zsid 4:3 nyugodalmunk van. Nem a tevékenységtől, hanem a reménytelenségtől. Megnyugodtunk, mert kaptunk egy reménységet. Isten azt mondja: az én uralmam hatalma a tiéd. Eféz 1:22 járhatsz a győzelemben.
Ez a pozíciónk. A harmadik horgonyunk. Feltámadtunk, és ha Isten ránk néz, akkor azt mondja: a menny már a tiéd, kétség nélkül. A jogod arra, hogy uralkodj, ma már megvan. Nem kell a félelmeidben élned. Mindez a hatalom a tiéd. Az ellenségnek csak egy hatalma van. A megijesztés hatalma. Összesen ennyi hatalma van. Annyi hatalma van, mint egy rossz Spielberg horrorfilmnek.
Szülők figyeljetek: komolyan veszitek, mit néznek a gyerekeitek? Sok kárt tesz bennük, ahogy bennünk is tett.
Sátánnak csak ennyi hatalma van, a rémisztés hatalma. Miénk pedig a feltámadás, a mennybemenetel, az uralom, Krisztusban mind a miénk. Ez a helyzetünk. Viszont ha nem kötöm a szívem, az elmém ehhez, akkor én is a levegőben lógó reménységet keresek. Próbálok támaszkodni valamire, de nem lesz igazi.
4. Az utolsó horgony: a célunk. Isten azt mondja: amikor te újjászülettél, akkor nem csak egy új születésed volt, hanem lett egy új célod is. Ez a cél olyasvalami, amiről álmodni sem mertél addig. Hatalmasabb, mint gondoltad volna. A célod örökkévaló. Isten azt mondja: örökkévaló célt adtam neked.
Eféz 3:10 (az egyházról szól) Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége.
Most és örökre. Mi hívők, akik a gyülekezet tagjai vagyunk - nem csak ezé, hanem az egyházé, akik újjászülettünk Krisztusban -, elképesztő célunk van, hogy Isten bölcsessége jelenjen meg rajtunk keresztül. „Hogy lehet ez? Ahhoz nem kellene, hogy én is bölcs legyek?" Isten azt mondja: „Elég, ha hiszel, ha jársz Velem. Elég, ha bízol, és Én tanítani foglak, és növekedni fogsz a bölcsességben. Az Én bölcsességem fog kifejeződni rajtad keresztül. Örökkön-örökké."
Ez azt jelenti, hogy reménységünk a kezdettől az örökkévalóságba nyúlik. Isten kiválasztott, győzött értünk, felemelt bennünket, és ez örökkön-örökké nyilvánvaló lesz. Ez a reménységünk. Így élünk.
Vannak nehéz napjaink. Van, hogy szenvedünk, persze, keresztülmegyünk ugyanazokon, amiken mások is a világban. Viszont van egy reménységünk, ami szilárd alaphoz kapcsolódik. Itt élünk ebben a bizonytalan világban, de szilárd alaphoz kapcsolódunk. Így éljük az életünk.
Gondolj bele ebbe! Hogyan állhatott Pál fel azon a hajón a vihar közepén annyi nap után, és hogyan mondhatta: emberek van remény? A válasz ez: Pál tudta és biztos volt benne: Isten kiválasztott engem, győzött értem, Isten felemelt engem és örökkön-örökké ez az életem. Ez nagyon gyakorlatias. Nem elvont, nem elméleti. Ha a szívünkben megvan ez a horgony, ha tudjuk, kik vagyunk, akkor felállhatunk ebben a világban, és azt mondhatjuk a gúnyolódással, támadásokkal szemben: „Emberek, Jézus Krisztus örök reménység! Soha nem csalódunk, ha benne bízunk!" Ámen.
Comments