Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el. (Dán 7,14b)
Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be õt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. (Jn 1,11-12)
A te kegyelmedben bízhatunk egyedül, Urunk!
Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben! Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! ” (Zsolt. 90)
Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Lk 5,31)
Életünk során gyakran kerülünk kapcsolatba orvosokkal, személyes okokból, vagy pedig mások, hozzánk tartozók miatt. Ki többet, ki kevesebbet találkozik velük, de mindannyiunknak szüksége van munkájukra, hivatásukra, gyógyító tevékenységükre, mert kisebb és nagyobb betegségeken esünk át életünk során. Szükségünk van testünk gyógyítóira, hiszen vissza szeretnénk nyerni egészséges állapotunkat, újra tettre készen, erõvel telve szeretnénk belevetni magunkat életünk feladataiba. A betegségeket nem kerülhetjük el, azonban az orvosok azért küzdenek, hogy mi kigyógyuljunk ezekbõl a földi bajokból, hogy ismét egészségesek legyünk.
Azonban földi létünknek van egy másik dimenziója is. Nem csupán testünket támadják meg bajok, nem csupán testünk gyengülhet el, hanem lelkünk is. Bár eleinte kevésszer érezzük a bajt, mégis hatással van ránk lelkünk betegsége, mely kihat akár testi egészségünkre is. Mens sana in corpore sano. Ép testben ép lélek - mondja a régi latin mondás, mely fordítva is igaz, ha ép a lelked, tested is akkor lehet csak ép. Erre oda kell figyelnünk! Lehet, hogy nem érezzük, szükségünk van rá, lelkünk gyógyulására, lehet, hogy már csak akkor érezzük, amikor már bajban vagyunk, de lelkünknek is szüksége van orvosra. Errõl beszél Jézus is, forduljunk hozzá. Figyeljünk erre! Ne takargassuk, ne titkoljuk, hanem forduljunk bátran hozzá, mert segíteni akar nekünk. Ehhez azonban be kell ismerni gyengeségünket, lelkünk betegségét, Krisztusra szorultságunkat. Ahogyan bizalommal fordulunk orvosunkhoz, úgy forduljunk bizalommal Krisztusunkhoz is.
Egy orvos van: Krisztus, És egy orvosság, az örök élet. (Liszt Ferenc)
Istenünk! A te erõdben bízva fordulunk hozzád. Szükségünk van gyógyító kegyelmedre, egyedül erre számíthatunk. A magunk erejébõl oly kevesek vagyunk, te vagy az, aki rajtunk segíthetsz. Ezért fordulunk hozzád, hogy adj gyógyulást lelkünknek, ha bajok és betegségek gyötrik. Adj hitet, hogy hozzád forduljunk segítségért, és ne másban, máshol keressük a gyógyulást, hiszen te vagy a mi Gyógyítónk. Ámen.