Több jót teszek veletek, mint azelõtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. (Ez 36,11)
A Krisztus Jézussal való közösségben mindenben meggazdagodtatok. (1Kor 1,5)
Istenünk! Te csendesíted le körülöttünk a forrongó, kavargó világot. Adj erõt megállni, és rád figyelni!
Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. (Mk 4,39)
Világunkra igazán jellemzõ, hogy olyan, mint egy vihar a tengeren. Csak hányja-veti az embert apró hajójában, és nem lehet tudni, merre veti, mikor veszélyezteti az életét, mikor vet véget az utazásnak azzal, hogy összetöri az ember hajóját. Ha ilyen a világ, amelyben élünk, vajon mibe lehet kapaszkodni. Mi lehet egy biztonságos pont?
Jézus szava. Az a nyugalom, az a csendes hatalom, amellyel lecsendesítette a tengert, amikor a tanítványok nagy veszélyben érezték magukat. Ezt a hatalmat érezhetjük, amikor kérjük õt, szólunk hozzá. Ebben a hatalomban bízva kell mozognunk a világ forgatagában. Az õ keze õriz bennünket akkor is, amikor veszélybe kerülünk, amikor úgy érezzük, elragad minket ez a forgatag. Akkor is õ vigyáz ránk, és ha kell, szól a világnak: Csendesülj el, némulj meg! Krisztus csendesítheti le csak az örökké forrongó világot, amelynek szorongattatásából csak õ szabadíthat bennünket. Figyeljünk rá, figyeljünk az õ halk, de magabiztos, nyugtató szavára.
Forr a világ bús tengere, ó magyar! (Berzsenyi Dániel)
Istenem! Köszönöm hogy a te nagy hatalmad nyugtat engem, amikor egyedül érzem magam ebben a forrongó, kavargó világban. Add nekem a te erõdet, nyugtató szavadat! Adj erõt megállni a viharban! Ámen.