Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken. (Zsolt 65,6)
Krisztus Jézus eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek". (Ef 2,17)
Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden Igéjével. (Lukács 4,4)
A kenyérre testi életünk fönntartásához szükségünk van. Ezt minden ember jól tudja. Sokan csak ezt tudják. Testi vágyaik kielégülését tartják az életnek. A lélek igényeit elhallgattatják.
Mások így gondolkoznak: ha a test szükségei kielégültek és marad mód, marad idõ, akkor kapja meg a lélek is, amire vágyódik. A sorrendet így tartják be.
Ez a mondatod, amelyen ma elgondolkoztatsz engem, a pusztai megkísértetésben született meg ajkadon. Éhes voltál. Ezt a kísértõ jól tudta. A kísértést elutasítottad. Bár neked is szükséged volt tested táplálására. Máskor ettél is, ittál is. Ellenfeleid amiatt meg is vádoltak. Nem tartottak eléggé lelki embernek. De itt a pusztai jelenetben magatartásodat elfelejthetetlen példának szántad. A helyes sorrendet szabtad meg.
Uram!
Reggelenként Isten igaz Igéjével táplálsz. Ezt megköszönöm. Az Ige utáni vágyat is köszönöm. Ébrentartásával a lelkem egészségét gondozod. Kegyelmeddel add meg nekem mindig, ami az elsõ: Isten Igéjét. Gondviseléseddel pedig add meg nekem azt a kenyeret is, mellyel testi életemet táplálom, amíg e testben élek.