"Szeretsz-e engem?" (Jn 21,17)
Péter most már nem fogadkozik (Mt 26,33-35). A természetes egyéniség fogadkozik és ígérget. A személyiség szeretete azonban csak akkor mutatkozik meg, amikor Jézus Krisztusnak ez a kérdése fájdalmat okoz neki. Péter azelőtt úgy szerette Jézust, amint a természetes ember szereti a jó embert. Ez a vérmérséklet szerinti szeretet. Lehet, hogy mélyen gyökerezik az egyéniségben, de a legmélyén mégsem érinti meg a személyiségét. Az igazi szeretet sohasem fogadkozik. Jézus Krisztus mondta: "Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt" (Mt 10,32), vagyis aki nem csupán szóval vallja meg szeretetét, hanem mindazzal, amit tesz.
Amíg ez a fájdalom nem hatol mélyre, amíg ki nem józanít minden önámításunkból, addig Isten Igéjének még nincs hatalma felettünk. Isten Igéje úgy tud sebezni, ahogy a bűn soha, mert a bűn eltompítja érzéseinket. Az Úr kérdése elmélyíti ezt az érzést és az elképzelhető leghevesebb fájdalmat okozza. Nemcsak természetünk vonalán, hanem mélyen, a személyiségünkben is megsebez. Az Úr Igéje olyan mélyre hat, hogy a lelket elválasztja a szellemtől, vagyis semmi ámítást nem tűr meg. Nem lehet lágy érzelmességgel fogadni az Úr kérdését, nem mondhatsz neki kedves szavakat, amikor egyenesen hozzád fordul, mert a seb túlságosan fáj, annyira, hogy minden egyéb aggodalmunkat kioltja. Amikor az Úr az ő Igéjével utoléri gyermekét, fájdalmat okoz, de ahol megsebez, ott ki is jelenti magát.
Mt 26:33 Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom. 34 Erre Jézus így válaszolt: Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. 35 Péter azt mondta: Ha meg kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is.