Schlingloff Sándor
Egy rendkívül népszerűtlen gondolatról szeretnék beszélni, igen hosszan. Máris elnyertem a tetszéseteket. :-)
Eféz 4:32 (MBT) Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
Pál jól megfenyegeti az efézusiakat az előző versekben. Int minket, fedd minket. Arról beszél, hogy hogyan kell élni jó keresztényként. „Remélem, belehúztok! Remélem, méltóak vagytok!" - és elmond egy csomó dolgot, hogy mit ne csináljatok. Ezt most hagyjuk, Karácsony van, a szeretet ünnepe.
Neked megy ez a szeretet dolog? Karácsonykor szerintem két dolog derül ki: vagy nagyon jól megy, vagy nagyon rosszul megy. Együtt voltunk a rokonokkal, minden kiderült. Azon gondolkoztam, hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az én rokonaimnak engem szeretni? Őket könnyű. Viszont engem? Ha kicsit voltál a közelemben, akkor biztos te is tűnődtél már azon, hogy ez nem lehet olyan egyszerű.
Itt van egy intés, és ez az én reményem. Az utolsó reményem: bocsássatok meg egymásnak. Bocsássatok meg egymásnak! Bocsássatok meg nekem! Ha szeretni akarsz, semmi más esélyed nincsen. Engem tuti nem tudsz máshogy szeretni, csak ha megbocsátasz nekem. Miért? Mert én egy nyomorult bűnös vagyok. Én nem vagyok szent ember. Igen, szent ember vagyok, de nem vagyok szent ember. Bűnös vagyok. Elszúrok dolgokat. Karácsonykor is. Nagyon. Azt hiszem, hogy Isten ezt tudta.
Isten tudja, hogy mik vagyunk. Tudja, hogyan formáltattunk. Tudja, hogy bűnösök vagyunk, és van egy csodálatos módszere arra, hogy ez mégis működjön. Ez egy magasabb igazságrendszer, mint a miénk. Egy dicsőségesebb igazságrendszer, mint a miénk. Olyan, amely működhet olyan emberekkel, mint én; mint mi. Olyan emberekkel, akik végesek, akik gyarlóak, sőt, kimondottan bűnösök. Elszúrod. Úgy is mondhatnám, hogy elszúrtad. Istennek van rá egy megoldása. Azt mondja, hogy bocsássatok meg egymásnak.
Bocsássatok meg egymásnak! Nekem ez nem megy könnyen. Néhány gondolatot a megbocsátással kapcsolatban szeretnék megosztani veled, mert azt veszem észre, hogy nem egyszerű megbocsátani valakinek.
Szeretem a gondolatot, ha rólam van szó. Így kezdtem. Te szeretni akarsz engem, én elszúrom, de neked meg kell bocsátanod! Benne van a Bibliában. Ez az én világom. Aztán jössz, és te szúrod el, és én akarlak szeretni. Ez azonban nehéz. Megbántottál. Adós vagy. Emlékszem, hogy megbántottál. Emlékszem! Ez ott van közöttünk, és az életet megkeseríti.
Észrevetted-e, hogy az élet egy csicsergő, rózsaszín mennyország, ha szeretet, ha békeség, ha megbocsátás uralkodik; ha nincs neheztelés, ha a kapcsolatok könnyűek, ha biztonságban vagy. Ez ritka. Észrevetted, hogy ez milyen ritka? Ezért három gondolat a megbocsátásról:
1) A megbocsátásnak egy igazságrendszerhez van köze. Amikor valaki vét ellened, akkor létrejön egy tartozás. Igazságtalanság történt. Legtöbbször a te rendszeredben. A te igazságrendszeredet sértette meg valaki más, és létrejött egy adósság. A másiknak ki kellene fizetni ezt az adósságot. Jóvá kellene tennie, amit tett veled. Nem? Ez olyan nehéz! „Miért nem teszi jóvá? Megbántott. Emlékszem rá. Most is ugyanúgy viselkedik." Ez emlékeztet arra, hogy van köztünk valami.
Az első gondolat, ami nekem segített, hogy megértettem: én vagyok a legnagyobb adós. Nem ő. Én vagyok a legnagyobb adós. Az én adósságom a Mindenható Isten előtti végtelen adósság. Elvesztem. Az én adósságom akkora, hogy nincs jogom élni. Az én adósságom akkora, hogy egy tiszta világból, egy tiszta valóságból engem ki kéne onnan takarítani.
Bűnös vagyok, a mindenható Isten elleni lázadás vétsége terhel engem és nem tudom kifizetni, nem tudom jóvátenni. Én - aki haragszom, mert ő megbántott, és számon tartok egy adósságot - százszor-ezerszer inkább adós vagyok. Egyszercsak megjelenik az empátia. Egyszercsak megjelenik a megértés. Ő tartozik nekem, de én is tartozom. Hogy vethetném a szemére, hisz én is tartozom?
Olyan jó, hogy az Írás tanácsot ad nekünk. Mondhatná csak azt, hogy bocsássatok meg egymásnak. „Köszönöm. Hogyan?" Ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. Itt van egy pontos definíció. Ott van egy teljes élet, egy teljes rendszer, ami magyarázza, hogy hogyan történik, hogyan lehetséges ez a megbocsátás. A lényeg az, hogy kifizették az adósságomat. Az Igaz az igaztalanért. Szabad vagyok, nekem elengedték. Nekem nem róják fel. Szabad vagyok. Élhetek. Ezt érted?
Ez a Karácsony. Ez volt a jó hír, hogy a nevem felíratott az Élet könyvébe. Örökké élek. Élhetek én, az adós, én, a bűnös. Aztán nézek a másikra, és azt gondolom, hogy ő is olyan, mint én. Neki is kifizették.
Azt hiszem, nagyon nehéz megbocsájtani e nélkül az új igazságrendszer nélkül. Nehéz megbocsájtani, ha nincs benned szégyenérzet, amikor kárhoztatsz, ha ezt nem látod. Az egész azzal kezdődik, hogy látnod kell, hogy te vagy a legnagyobb adós és neked megbocsájtatott.
2) Nem tudsz senkit jobban szeretni annál, mint ahogy magadat szereted. Azt adod nekem, amit magadnak adsz. Ha a nap 24 órájában kárhoztatod magad valamiért, engem is kárhoztatni fogsz, előbb vagy utóbb. Ha nem bocsátasz meg magadnak, nem tudsz megbocsátani nekem se. A rendszer nem létezik, az egész egy képmutatás. Belül egy másik törvény él, az a törvény, amely fojtogat téged, az „én"-t. Hogy bocsájthatnál meg magadnak, hisz annyi bizonyítékod van magad ellen? Annyi bizonyítékod van az ellen, hogy ennek az embernek nem lehet megbocsátani. Talán úgy, hogy nem szállsz szembe Istennel.
Szembe akarsz szállni Istennel? Oda akarsz állni Elé? Fel akarod emelni az ujjadat? Bele akarod dugni az orrába, és azt akarod mondani, hogy nincs igazad. Ezt kell tenned, ha nem akarsz megbocsátani magadnak, mert Ő azt mondja, hogy Ő megbocsátott neked. Ő kifizette. Ő elásta. Ő eltemette. Ki akarod ásni? Oda akarsz állni Elé, és azt akarod mondani, hogy nem? Én nem játszanám ezt a játékot, ez egy veszélyes játék. Azt gondolom, hogy a legveszélyesebb játék a megbocsájtást, a bevégzett munkát semminek tartani. A Zsidókhoz írt levél beszél erről:
Zsid 8:12 irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.
Én vagyok a legnagyobb adós, úgyhogy nem vetem a te szemedre (1). Megbocsájtok magamnak (2).
3) A te bűneidről meg sem emlékezem. Ez a legnehezebb. „Viccelsz, Uram! Úgy bocsássak meg, ahogy Te megbocsájtottál nekem a Krisztusban?" Próbálom, de ez nehéz. Főleg az a rész, hogy meg sem emlékszem róla.
Azt hiszem, hogy ez két lépésben működik:
i) A gonoszságaikkal irgalmas leszek. Ez egy döntés. Nem rovom fel nekik a rosszat. „Megbántottál. Nem vagyok én vak, süket, és rövidlátó. Megbántottál. Nem csak az én igazságrendszerem ellen vétkeztél, hanem Istené ellen is. Megbántottál."
De! Nem rovom fel neked. Úgy döntök, hogy nem írom a számládra. Nem rovom föl. Irgalmas leszek, mint ahogy velem is irgalmasak voltak.
ii) Ha valamin sokáig gondolkozom, akkor az bevésődik az agyamba. Ne gondolkozz rajta sokáig! Ereszd el gyorsan! Vigyázz, min gondolkozol! Vigyázz, hogy mit rósz fel valakinek - egyszer, kétszer, háromszor, négyszer -, mert aztán bevésődik! Egy gondolatminta lesz belőle, egy rögeszme és nem feledkezel meg róla.
Gyorsan elengedni, szabadon engedni! Nem felróni, és nem gondolkozni rajta többet! Elengedni. Másnap jön oda hozzád: „Ne haragudj! Tudom, hogy tegnap megbántottalak." Mikor? Hagyd már!
Ámen.
Comments