Jakó Attila
Jel 5 1És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. 2És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? 3És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. 4Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem.
Lk 15:19-21-ben a tékozló fiú azt mondja: „nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam" Nem tudom, te hogy vagy ezzel, én már éreztem ezt így. A bukás óta az ember ezt érzi. Ádám és Éva elbuknak, aztán elbújnak Isten elő. Azt gondolják, hogy nem méltóak. Káin megöli Ábelt és azt mondja, ez túl sok, és elmegy. Méfibóset holt ebnek mondja magát. Ézsaiás azt mondja, jaj nekem, tisztátalan vagyok, tisztátalan ajkú vagyok. Így növünk fel. A múltunk, a neveltetésünk, a világ tanítása: hogy nem vagyunk méltóak. Azt gondoljuk, hogy nem vagyunk többé már méltóak. Persze, próbálkozunk, de mindig oda lyukadunk ki, hogy nem vagyunk méltóak. Keresztelő János azt mondja, hogy még a saruját sem vagyok méltó vinni. Péter hányszor gondolja, hogy nem méltó, hányszor bukik le, és hányszor érzi úgy, hogy ennek nincs értelme. „Én nem vagyok elegendő!"
Hívőként is gondolkodhatunk így: „Nem vagyok méltó." Így hozom a döntéseimet. Így gondolkodom Istennel való kapcsolatomról. „Nem vagyok méltó. Nem vagyok elegendő." Még a Biblia is ezt mondja: nincs egy igaz sem, egyetlenegy igaz sincs; mindannyian szűkölködünk Isten dicsősége nélkül; a mi minden igazságunk olyan, mint valami mocskos rongy, mint egy megfertéztetett ruha; nem vagyok részestárs, idegen vagyok, halott vagyok, ellenség vagyok, távol való vagyok, és nincsen örökségem és nincsen reménységem. Pál Róma 7-ben azt mondja: a jót akarom tenni, de nem tudom, a rosszat nem akarom tenni és teszem, „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ..." és Róma 7:1 így kezdődik: törvényismerőkhöz szólok.
Aztán történik valami, van egy jó hír. Isten gazdag lévén irgalmasságban az Ő nagy szerelméből, amellyel minket szeretett, eljön a földre, és megoldja ezt a problémát: egyetlen áldozatával örökre tökéletessé teszi a megszentelteket. Gazdag lévén irgalmasságban az Ő nagy szerelméből, amellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkeink és a bűneink miatt, távolvalók voltunk, idegenek, holtak, bűnösök. Isten azonban gazdag lévén, és Ő a világ megalapítása előtt ezt a döntést már meghozta, hogy ezt megteszi értünk, azért, hogy Ő dicsőüljön meg. Azért, hogy mi hálát adhassunk; hogy nekünk legyen örökségünk; hogy legyen menetelünk; hogy részestársak legyünk; hogy legyen családunk, nem is akármilyen, hanem királyi család.
Róma 5:6-11 6Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. 7Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. 8Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. 9Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. 10Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. 11Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.
Mostmár nemhogy távol valók vagyunk, hanem közel valók. Igazzá tett minket. Szentek vagyunk és feddhetetlenek. Választott szent nemzet. Szeretettek. Királyi papság. Megtartásra való nép. Ezek vagyunk mi. Ezt Isten tette. Azt mondja, hogy feltámasztott és együtt ültetett Krisztusban a mennyekben. Róma 8:1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatás azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak ... Kol 3:3 el vagyunk rejtve Krisztusban. Nem vagyunk többé Ádámban, nem vagyunk többé holtak, hanem élők vagyunk örök életre. El vagyunk rejtve Krisztusban a mennyekben.
Gondolj a vérfolyásos asszonyra! 12 éve beteg, be sem mehet a városba, semmi esélye, semmi reménye semmilyen közösségre. Ám aztán meghallja, hogy Jézus ott van a városban és azt gondolja, ha csak a ruhája szélét megérinthetné ..., és megtörténik és újra részese mindennek. Vagy a házasságtörő nő, aki talán 'nem érezte magát túl jól', de Jézus azt mondta: Én nem vádollak, menj, és ne vétkezz többet! Vagy az asszony a kútnál. Vagy Méfibóset a király asztalánál ül minden nap, mint a király gyermekeinek az egyike. Jn 1:12 ha valakik hisznek Őbenne, azoknak hatalmat ad, hogy Isten fiaivá legyenek. Ez nem változhat meg, ezt nem tudjuk elrontani!
Amikor azt mondja a fiú, hogy ő nem méltó többé, akkor az az igazság, hogy soha nem is volt méltó. Méltó azt jelenti, hogy megérdemli. Mi azonban kegyelemből tartattunk meg. Kegyelem az, ha kapunk valamit, amit nem érdemlünk meg. Ez nem rajtunk múlt, ez az Ő szeretetén múlik és az Ő hűségén. Ő hű, még akkor is, ha mi hitetlenkedünk. Ő hű marad. Ez nem változhat meg.
Jel 5 tovább: 5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. 6 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. 7 És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből. 8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai. 9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, 10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. 11És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; - ez százmillió - 12Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
Drága Jézus! Köszönjük Neked, hogy Te méltó vagy! A Te drága Szent Nevedben. Ámen.
PPéterfai
Van olyan fogyókúra, amivel 1 hét alatt 7 kilót fogytam. Az alapötlet az, hogy reggel cukor nélküli kávét kell inni. Én már régóta nem kávézom, de ez a kúra megengedi a pótkávét is; mindegy, csak keserű legyen.
Tehát a keserűségről fogunk beszélni. Mindegy, csak keserű legyen!
Jel 8:11 A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.
A magyar trükkös nyelv. Ki lett keserű? A folyók lettek keserűvé, vagy az emberek lettek keserűkké? Nem mindegy. Azért haltak meg, mert a folyó keserű volt, méreg volt a folyóban; vagy pedig az emberek lettek keserűek, és ezért haltak meg? A folyók lettek keserűek. De a másik is igaz. Ha az ember keserűvé lesz, akkor meghal. Ha nem hiszitek, járjatok utána! :-)
Járjatok utána 4Mózes 5-ben. Ha egy asszonyt meggyanúsítottak, hogy megcsalta a férjét, akkor oda kellett mennie a paphoz - akarta, nem akarta, odavitték -, a pap áldozatot mutatott be, és aztán megeskette az asszonyt, és utána megitatta vízzel: átok-hozó vízzel. Az esküje miatt és Istennek az igazsága miatt, ha valóban megcsalta a férjét - és erre nyilván nem volt bizonyíték; ha lett volna bizonyíték, akkor a gyorsított eljárás lett volna :-), ezt látjuk Jn 8-ban -, megitta a vizet, és terméketlenné lett. Azért, mert keserűvé lett a víz az ő méhében. A jó hír az, hogy túlélte, a rossz hír az, hogy utána egész életében szégyenben maradt. (Ez nem jelenti azt, ha valakinek nincsen gyereke, az szégyellni való.) De a kettő együtt - a gyanú meg a terméketlenség - Isten igazságát hozta elő.
Neh 8 A hetedik hónapban vagyunk a zsidó naptár szerint. Valami érthetetlen dolog történik. Egyáltalán nem megszokott dolog, hogy ilyenkor az emberek fölmenjenek Jeruzsálembe. Odamennek Ezsdráshoz, az írástudóhoz: „Olvass nekünk a könyvből!", és az egész nép azt akarta, hogy „a törvény könyvéből olvass nekünk!" Aztán lehet, hogy kicsit később megbánták, mert Neh 8:3-ban: „És olvasa abból a piaczon, mely a vizek kapuja előtt vala, kora reggeltől fogva mind délig", és az emberek ott voltak. Nem volt kávészünet, nem voltak mobil WC-k. :-) Ezsdrás olvasott a könyvből és ők tátott szájjal és kikerekedett szemekkel figyelték, hallgatták. Néztek a napórájukra :-), 10 óra, 10:30, mikor hagyja már abba, mikor lesz már vége? Nekik mégsem ez volt a várakozásuk. Ők természetfeletti módon hallottak, valószínűleg azért, mert nagyon ki voltak éhezve az Igére. Régen hallották már és most Isten megérintette őket. Délben azt mondták, hogy folytasd! Ahogyan ott prédikált Ezsdrás, Neh 8:8 Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat. A 9. versben viszont valami furcsa dolog történik. Elkezdtek keseregni. Az a víz, az életet adó víz - ami átmossa a gyanúba fogott asszonynak a méhét, és semmit nem árt neki, hogyha tisztán áll Isten előtt -, ugyanez a víz keserűséget okoz az ő lelkükben és nekiállnak sírni. Nem érthetjük ezt. Mégis érthetjük ezt?
Van úgy, hogy Isten Igéje szól és az örömünnep, ha összegyülekezünk. Mégis, ahogyan hallgatjuk az igét, nem az történik, hogy a terhek, a nehézségek leesnek a szívünkről, hanem néha újabb és újabb terhek jönnek föl. Azok az emberek hallgatták az Igét és megértették az Igét. Aztán megbánták, hogy megértették. Akkor azonban Ezsdrás mondott valami bátorítót, Neh 8:10 Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, a kinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek. Miért keseregtek ezek az emberek Isten Igéjének a jelenlétében? Isten Igéje olyan, amit magunkra vonatkoztatunk. Szelíden fogadjuk, hit által, mintha Isten beszéde lenne. Valójában az is. Ahogy befogadjuk a szívünkbe, személyessé válik, rhémává válik a számunkra. Így táplálkozunk. Így válik az életünknek a részévé. Azok az emberek viszont nem voltak hozzászokva a prédikáláshoz, és ahogyan hallottak, közben önmagukra néztek.
Az Ige személyes és nekünk szól, de nem azért, hogy önmagunkra nézzünk. Nem azért, hogy önmagunkat méregessük, vagy a másikat. Szeretnél inni az átok-hozó vízből? „Ki az, aki itt megcsalhatta a férjét?" Nem önmagunkra nézünk, amikor hallgatjuk ezt, hanem Istenre figyelünk. Nem természetileg hallgatjuk az Igét, hanem szellemben hallgatjuk az Igét. Ez csak úgy lehetséges, ha nem önmagunkra nézünk. Személyes, de nem test szerint való. Istentől jött. Könnyen előfordulhat, hogy megbotránkozunk valamiben, amit hallottunk, vagy megzavarodunk valamiben, amit hallottunk, és ha nem tudjuk ez a megzavarodottságot megoldani, megszűntetni, megbeszélni, az szép lassan keserűséggé válik az életünkben. Isten Igéje a mi örömünk, a mi gyönyörűségünk, és mégis keserűvé válik a számunkra.
A keserűség elsősorban a hitetleneknek a szívügye, ahogy olvastuk Jel 8:11-ben: a folyók keserűkké lettek és az emberek meghaltak. A keserűség öl. Megöli azt, aki keserű, és Zsid 12:15-ben fertőz is, megöli a környezetét is.
Azt is látjuk, hogy Isten Igéje, ha nem-hívőnek mondjuk el, akkor keserűséget okoz. Visszautasítást találunk például a családunkban; vagy elmondod a szüleidnek, elmondod a házastársadnak, elmondod a gyermekeidnek, és azt mondja: „Nem, nekem ez nem kell. Meg vagy te őrülve." Ha ez tovább megy, vitatkozás lesz belőle, akkor könnyen keserűséggé válik közöttünk. Aztán többet nem merek beszélni róla. A másik is tapintatos, és nem hozza elő többet ezt a témát. Van valami keserűség a szívében amiatt, amit csinálsz: imádkozol, Bibliát olvasol, gyülekezetbe jársz; és ő megkeseredik emiatt. Pedig Isten Igéje teszi ezt velünk. Ami az embereknek az örömére adatott, az keserűséget eredményez.
Vannak olyanok is, akikről nem tudjuk elkülöníteni, hogy hívő, vagy nem hívő. Apcsel 8:18 van egy Simon nevezetű ember, aki látta, hogy Péternek van nagy hatalma, neki meg pénze volt és kevés hatalma, de meglátta az üzleti lehetőséget benne. A gyülekezetben, a kereszténységben az üzleti lehetőséget. - Lehet, hogy nevetünk ezen, mégis előfordulhat, hogy valaki azért jön a gyülekezetbe, hogy üzletet csináljon. - Odamegy Péterhez, megcsörgeti a pénzes zacskóját: „Neked van valamid, nekem van valamim, cseréljük ki, és az mind a kettőnknek jó lesz. Persze főleg nekem, mert ez jó buli. (Oszthatom az áldást) Gyógyulj meg! Gyógyulj meg! Szent Szellem nevében gyógyulj meg! Nőjjél nagyra! Legyen ez a kulcs egy Ferrari-é! :-) Nagy üzlet van benne." :-) Péter azonban azt mondja: engem ez nem érdekel. Az evangélium nem eladó. A Szent Szellem nem valami, amit én birtokolok. Az ajándékaim nem az, ami nekem van, nekem jár. A szolgálatom a gyülekezetben - már a szó is rossz, mert nem a te szolgálatod, nem az én szolgálatom, ez Krisztusnak a szolgálata az Ő teste felé, és megengedi, hogy mi részesei legyünk ennek. „Simon, velem nem lehet üzletet kötni. Neked keserűséges méreg van a szívedben." A haszon, az érdek, a pénz, ezek szeretete keserűség az ember számára. Ezért nem tudjuk eldönteni, hogy valaki hívő vagy nem az. Csak tippelni lehet.
Bennünket hívőket sem ment meg a hívőségünk a keserűségtől. Gondoljatok Jóbra, aki igaz ember volt. Nincs kétség, az Írás azt mondja, hogy az volt. Mégis Isten megengedte neki, hogy 24 óra alatt elveszítsen mindent. Gondoljatok Naomira, elhagyta az Ígéret földjét, aztán otthagyta azokat a férfiakat Moábban, akiket szeretett, és aztán azt mondta, hogy ne hívjatok engemet Naominak többé, mert keserű vagyok.
Van úgy, hogy a hívőnek az élete is annyira összezavarodik, hogy ő sem mentes a keserűségtől. Valamire vigyázzunk, ha ez meg is történik velünk, az amit Zsid 12:15 tanácsol: ne engedjük, hogy gyökeret verjen ez a keserűség! Van úgy, hogy gyászolunk, de ne engedjük, hogy a keserűség gyökere felnövekedjen. Van úgy, hogy anyagilag lehetetlen helyzetbe kerülünk; van úgy, hogy kölcsönadsz és nem kapod vissza; van úgy, hogy szolgálsz, lefekteted az életedet és nincs válasz, vagy csak valami minimális; ne engedd, hogy a keserűség gyökere felnövekedjen! Ha nem látod az embereknek a válaszadását, nem jelenti azt, hogy Isten számára nem kedves dolgot teszel. Ha egy férj szereti a feleségét feltétel nélkül, de a feleség hűtlenné válik, a férj szeresse tovább a feleségét - ne menjél a boltba átok-hozó vizet keresni, ma már nem árulnak ilyet :-) (nagy sóhajtás, megkönnyebbülés) -, és ugyanígy, ha feleség is aláveti magát a férjének, de az nem úgy vezeti vagy nem úgy szereti, ahogy az elvárható lenne, ne engedd, hogy a keserűség gyökere felnövekedjen a szívedben. Mert azt mondja: ha ez felnövekszik, akkor elszakadunk a kegyelemtől. Elszakadni a kegyelemtől nem más, mint önmagunkra nézni. Ezsdrás könyvében a zsidók önmagukra néztek és keseregtek: jaj, milyen bűnösök vagyunk, meg a szomszédom is, ő még egy kicsit bűnösebb is. :-) Ez azonban nem segít nekünk. Az segít nekünk, ha megőrizzük a szívünket tele hálával Isten felé, mert a hálaadásban nem önmagamra figyelek, hanem Istenre figyelek, akitől kaptam, és ez megöli a keserűség gyökerét. Kiszárítja.
Ézs 5:20-ban van úgy, hogy az ember összezavarodik. A hívő nem tudja, hogy mi a jó, mi a rossz. Az elmúlt héten hallottam egy hívőtől: „Mi azzal a baj, hogy házasság előtt együtt élünk? Meg kell ismernünk egymást." Olyan jól hangzik ez, nem? Van benne logika. Az Írás viszont nem azt mondja, hogy ez helyes lenne. Sem egyszer, sem többször, sem rendszeresen. Nem tudja ez az ember, hogy miről beszél. Aztán amikor találkozik Isten Igéjével, az összezavarodottsága miatt lehet, hogy azt mondja: Isten Igéje ... az ostobaság. Megkeseredik, megsértődik, és hátat fordít Istennek. „Én azt hittem, Isten Te jó vagy. Azt hittem, szeretsz engem úgy, ahogy vagyok. Ebből az következik, hogy azt teszem, amit akarok, mert úgy is szeretsz engem." Ha valaki ezzel szembesíti, akkor megkeseredik, mert össze van zavarodva.
Mi nem vagyunk összezavarodva. Minket nem a félelem motivál. Nem azért tesszük, amit teszünk, mert 'jaj' lenne nekünk, ha nem tennénk. Nem azért jöttetek el ma este, mert ha nem jöttetek volna, akkor jövő héten PKende kiküldi az erős embereit; vagy nem azért adtunk a felajánlásba, mert 'jaj' lenne nekem, ha nem adnék, hanem mert szeretjük Istent. Azért, mert Ő előbb szeretett minket. Azért, mert van, amiért hálásnak lenni, van, amiért a szívünk jókedvű legyen. Ha magamra nézek, akkor nem találok benne semmit, csak keserűséget, összezavarodottságot és csalárdságot; de ha Őrá nézek - és ezért jöttünk -, akkor megtisztulok, akkor a terheimet le tudom rakni, akkor meggyógyulok és bízom benne, hogy meggyógyulok. Isten meggyógyíthat engem. Találkozom egy testvérrel, aki azt mondja, hogy nagyszerű vagy. Isten kegyelmes. Isten hűséges. Folytasd tovább! Isten szeret téged. Ugyanúgy, ahogy előbb szeretett, ugyanúgy szeret téged, és ez szólni fog a keserűségemhez.
Jn 14:1-ben Jézus azt mondja a tanítványoknak: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Bármi is van az életedben, ami megnehezíti az életed, és évek alatt ez már kimondhatatlan teherré vált - megbocsáthatatlan, visszacsinálhatatlan, keserűség -, ne nyugtalankodjék a te szíved! Ne engedd, hogy magadra figyeljen! „Higgyetek Énbennem! Én helyet készítek nektek. Ahol Én leszek, ti is ott lesztek. Ne nyugtalankodjék a szívetek! Fogadjátok el az Én békességemet! Adjatok hálát mindenért, még a keserűségért is!" Azért az emberért is, aki azt a keserűséget okozta, mert a hálaadás kiűzi a keserűséget. Mindenféle keserűséget.
Köszönöm, Uram! Nem tudom, hogy mit köszönök, de köszönöm! Köszönöm az életedet! Köszönöm a kereszthalálodat! Köszönöm a véredet, ami tisztára mosott engem. Köszönöm a Szent Szellemet, a Te Szellemedet, ami betölt és megtanít engem mindenre, ami fontos. Fontos, hogy tudjak Rólad, hogy megismerhesselek Téged. Nemcsak a Jézust, hanem a Jézus Krisztust, a Megváltót, az Üdvözítőt, a Gyógyítót, a Mestert, a láthatatlan Istennek a képét, aki közöttünk járt és most is itt van közöttünk.
Comments