János 13,1-17
ÚR
Az ember elbukása óta ez a világ a küzdelem színtere, ahol a hatalom határozza meg az ember pozícióját földi viszonylatban. Az ünnepelt szerző, Rudyard Kipling ezen a bolygón a kegyetlen történéseket a következő szavakkal írta le: "természet, véres fogak és karmok". Még az Úr Jézus is megjegyzést tett a világban uralkodó vezetők elveiről, ezt mondva: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk", Mk 10,42. Aztán folytatta, hogy az Ő királyságában uralkodó rend teljesen más módját felvázolja: "De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért", Mk 10,43-45.
János evangéliumának 13. fejezetében az Úr Jézus fizikailag is képet adott a szolgáló vezetésnek erről a módjáról, tanítványai lábának megmosásával. Annak ellenére, hogy Ő "Úr" - a világmindenség szuverén, teljhatalmú Istene - leszállva a legalacsonyabb helyet foglalta el. Az étkezés előtti lábmosás a legalantasabb rabszolgamunka volt. Ennek ellenére az a valaki, aki elhagyta a mennyet, és dicsőségét emberi (hús)testbe rejtette, most megmutatja mély alázatát a szolgálatnak ezzel az egyszerű cselekedetével. Ahogyan a Filippiekhez írt levél 2. fejezetének 7. és 8. verse emlékeztet rá, "megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." Azonban az ilyen önkéntes megalázkodás Isten országában szükségszerűen a legmagasabb előléptetéshez vezet. Ahogyan a 9-11. versekben folytatja: "Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. "Jézus kétségbevonhatatlanul Úr, és arra van szánva, hogy uralkodjon a mindenség felett; ennek ellenére első eljövetelekor a legalsó helyet foglalta el.
Jn. 13.12-17 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.