Lukács 7,11-17
NAGY PRÓFÉTA
Ez az igehely annak a három feljegyzett alkalomnak az egyike, amikor Krisztus személyesen szembeszállt a halállal. Volt egy fiatal lány, aki percekkel azelőtt tragikusan meghalt, szinte életének kezdetén, Lk 8. Aztán egy barát, Lázár, aki már négy napja halott volt - vagyis teljesen reménytelen esetnek tartották, Jn 11. Harmadikként volt az özvegyasszony, egyetlen fia temetőbe tartó útján - egy kétszeresen megkeseredett nő, aki szánalomra méltó látványt nyújtott. Megtanuljuk ebből, hogy Krisztus, a mi Nagy Főpapunk bármilyen helyzetben közeledhet hozzánk, nem számít, milyen messzire jutottak a dolgok, Zsid 4,15.
Ő, aki sírt Lázár sírjánál, itt ezt mondja: "Ne sírj!" Talán mások is mondtak már hasonló szavakat az anyának, hogy jobban érezze magát. De nem így Krisztus! Neki hatalma volt arra, hogy megváltoztassa az egész helyzetet, és így mondta neki, hogy ne sírjon. Az asszony számára a fájdalmak jóra fordulása a jelenben jött el, de közülünk sokak számára a jövőben jön el, amikor majd megállunk az Ő színe előtt. Ézsaiás próféta könyve 25. fejezete 8. versének beteljesedéseként, és tükörképeként annak, amit tett, amikor a Földön volt, a Jel 7,17 arra emlékeztet bennünket, hogy a Bárány fog táplálni minket, ahogyan az 5000-rel tette. Elvezet bennünket az élet vizének forrásához, ahogyan tette a Jn 4-ben bemutatott nővel, és le fog törölni minden könnyet, ahogyan Máriát támogatta a Jn 20-ban, valamint a mai olvasmányunkban szereplő asszonnyal.
Mennyire különbözik ez napjaink állítólagos hitgyógyítóitól! Találkozva a nyilvános temetési menettel, látszólag szinte véletlenül, beszél a nyilvánvalóan halott férfihez, az pedig késlekedés nélkül életre kel. A fiatalember nem használhatott hitet - Jézus egyszerűen a hatalmát alkalmazta.
Az Ószövetségben sok próféta hajtott végre különleges csodákat, beleértve a nagyra becsült Mózest is. Voltak még olyan nagy próféták is, akik visszahoztak embereket az életbe Isten ereje által - Illés, 1Kir 17,17-24, és Elizeus, 2Kir 4,32-37. De az emberek gondolkodásában ezek a napok régen elmúltak, és vágyódtak új remény, új próféta után Lk 9,8. "Talán Jézus lenne az?" - gondolták. De hiányzott náluk a hit annak megvallására, hogy Ő sokkal több volt, mint próféta. Azt mondták, hogy Isten meglátogatta a népét, valójában azonban a (hús)testben megjelent Isten volt ott népe között!
Lk. 7.11 „Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. 12 Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. 13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” 14 Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” 15 Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 16 Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.” 17 Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.”