Máté 13,53-56, Márk 6,3
AZ ÁCS FIA
A legtöbb ember számára nincs semmi ahhoz fogható, mint visszamenni gyermekkorának színhelyére. Ha valaki sokra vitte az életben, rendszerint úgy fogadják, mint "idevalósi embert, aki sokra vitte". Az emlékek felébrednek, és az emberek szívesen beszélnek arról, merre járt és mi mindent ért el.
Amikor az Úr Jézus ilyen látogatást tett Názáretben, jól ismert volt már hatalmas tetteiről és tanításáról. Híre elterjedt egész Galileában és a környező tartományokban, Mk 1,28.45. Meglepő tehát olvasni a nép reakcióját saját városában. Az egész népből egyedül ők nem voltak készek elfogadni az Üdvözítőt annak, aki volt, az Isten Fiának.
Amikor az Úr azon a napon belépett zsinagógájukba, és tanította őket, megdöbbentek bölcsességén. Hallottak csodáiról is, Mt 13,54, de nem tehetett semmilyen csodát otthoni környezetében azok hitetlensége miatt, Mt 13,58. Az emberek ezt mondták: "Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő?" Mt 13,54, és: "honnan van benne mindez?" Mt 13,56. Nem vették észre, ki az Úr Jézus. És mi észrevesszük?
Logikájuk meglehetősen egyszerű volt. Ismerték az édesanyját, Máriát, testvéreit, Jakabot, Józsefet, Simont és Júdást, valamint nővéreit. Ők mind Názáretben maradtak, csak Jézus hagyta el az ács-munkapadot, és volt most már csodatévő tanító. Azzal megbirkóztak, hogy Ő az ács fia, vagy éppen az ács maga, Mk 6,3, de hitetlenségük miatt nem tudták felfogni, hogy Ő az Isten Fia, nem pedig József fia.
Biztosan kitűnő kézműves volt, mert még mindig ácsként ismerték. A legbecsületesebb üzletember lehetett a városban; szentsége kihatott életének minden területére. Ha igaz, hogy addigra József már meghalt, bizonyára mindent biztosított az ott maradó családnak; bizonyára keményen kellett dolgoznia.
Ezen a napon az Úr arra tanította a jövendő nemzedékeket, hogy tisztelet illeti azokat, akik Istent képviselik, de nem biztos, hogy azt saját városukban és országukban is megkapják. Éljünk napjainkban úgy, ahogyan az Úr élt.
Mt. 13.53 „És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan. 54 És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők? 55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? 56 És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?”