Máté 1,22-23
IMMÁNUÉL
Ahogyan tegnap megjegyeztük, Isten Fiának van egy örökkévaló neve: "Az Ige". Rangját jelző neve "Krisztus". Földi neve "Jézus", és a feltámadásban szerzett megtisztelő neve az "Úr". Mai szövegünk szellemi nevét árulja el: Immánuel. Ez a név nem arról beszél, amit cselekedni fog, hogy "megszabadítja népét bűneiből", Mt 1,21, hanem, hogy kicsoda Ő - Isten.
Az ószövetségi történelemben Isten angyalokat, mennyei követeket és prófétákat, szent embereket küldött, hogy Őt képviseljék. Immánuelben azonban Ő maga jött el. Ézsaiás megjövendölte, hogy hogyan hívják majd a szűztől született fiút, 7,14. A prófécia valóban igazat mondott. Nemcsak Péterhez hasonló emberek, vagyis zsidók vallották meg, hogy Ő "az élő Isten Fia", Mt 16,16, hanem a pogány római százados is ezt mondta: "Bizony, Isten Fia volt ez!" Mt 27,54.
Velünk az Isten! Milyen csodálatos esemény ez! De hogyan van Ő velünk? Mint valamilyen erő, vagy szellem, vagy angyal? Nem! Szövegünk azt mondja, hogy ember volt - egy közülünk, de bűn nélkül. Sokan vágyakoznak, hogy Isten jöjjön közénk, de már megtette - mint közülünk egy. Az Ige (hús)testté lett az Úr Jézus személyében. Ő nem legenda, vagy valamilyen érzés, hanem megérinthető, személyes és azonosítható. János, a tanítványa jegyezhette fel róla a következőt: "Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet Igéjéről", 1Jn 1,1.
A Szentírás nagyon meglepő összekapcsolódást jegyez fel Isten és ember között. Kezdetben Isten embert teremtett; teremtés. Aztán Isten szólt az emberhez; közösség. Aztán Izráelben emberek között lakott a dicsőség felhőjében; azonosulás. Ezután Isten emberré lett - Immánuel, velünk az Isten; megtestesülés. Ezután Fiának személyében meghalt az emberért; üdvözítés. Most a Szent Szellem személye által az üdvözített emberben él; megszentelődés. Egy napon Krisztus személyében eljön a Gyülekezetért, az Ő menyasszonyáért; egyesülés. Végül ki van jelentve számunkra: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni," nemcsak felhőként, hanem személyesen - örökre, a dicsőség örök városában; megdicsőülés, Jel 21,3.
Mt. 1.22 „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: 23 Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.”