Máté 1,18-21.24-25; Lukács 1,26-31
JÉZUS
"Nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből" (Rev. Károli). Neve felülről származik. Az Úr angyala mondta meg Máriának, aztán pedig Józsefnek. Nemcsak az Újszövetség első fejezetében van bevezetve Jézus neve, hanem az Újszövetség az Ő nevével fejeződik is be, annak utolsó fejezetében, Jel 22,16. A kettő között majdnem ezerszer van említve. Biztosan állíthatjuk, hogy az Újszövetség központi témája Isten szeretett Fia.
Jézus Urunk emberi neve azt jelenti, hogy "Jahve szabadítás". Neve leírja isteni küldetésének szándékát - hogy megszabadítson. Miből szabadítson meg? Szövegünk ezt mondja: "bűneiből". Némelyek úgy gondolkodnak, hogy világunknak szüksége van szabadulásra bizonyos politikai ideológiákból, mások, hogy a szegénységből, háborúból vagy betegségből. Mások szerint pszichológiai depresszióból, ismét mások szerint a környezetrombolásból. Míg Urunk eljövendő királysága mindezzel foglalkozni fog, jelenlegi terve a Föld számára földi nevében tárul fel, vagyis szabadítás a bűnökből. Akik bűnben vannak, nem juthatnak be Isten királyságába, Mt 5,20; Jn 8,21; 1Kor 6,9-11.
Jézus örökkévaló neve az "Isten Igéje", Isten szívének szóbeli kifejezése, Jn 1,1; Jel 19,13. Címei még: "Krisztus", Messiás, Isten Felkentje. A feltámadásban szerzett megtisztelő neve az "Úr", annak elismeréseként, hogy Ő Isten. Az Úr címet túlnyomórészt a hívők használták feltámadása után, amely megfelel jogos felmagasztaltatásának. Így a feltámadás dicsőségében a Gyülekezet számára Ő az "Úr Jézus Krisztus", ahogyan a Biblia utolsó verse mondja. Az Úr azt jelenti, hogy jövőnk az egyetlen teremtő Istennek a kezében van. A Krisztus azt, hogy jövőnk uralkodás lesz a Felkenttel - Isten választottjával. Jézus azt, hogy elismerjük a csodák csodáját, hogy Isten megjelent (hús)testben, és áldozatával és vérével szabadulást biztosított számunkra az eljövendő haragtól.
Érdemes megfigyelni, hogy József engedelmes volt a csecsemő elnevezését illetően a születésekor; "akit Jézusnak nevezett el", Mt 1,21.25. Engedelmeskedünk-e most mi is, és Úrnak nevezzük-e Őt - annak, aki minden név felett való nevet visel, amelyet az Atya Isten adott neki, Fil 2,9-11?
Mt. 1.18 „A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. 19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. 20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. 21 Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. 22 Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: 23 Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.”
Fil 2. 9 Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké, 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.