Dániel 3,16-30
SADRAK, MÉSAK ÉS ABÉDNEGÓ ISTENE
Dániel és három barátja új nevet kapott, miután elvitték őket Babilonba. "A főudvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Misáélt Mésaknak, Azarját pedig Abédnegónak nevezte el", Dán 1,7. Baltazár azt jelenti, hogy "Bél rejtett kincseinek őrlője"; Sadrak: "a Naptól ihletett". A kaldeusok imádták a Napot; Mésak: "Shach istennőtől", amely név alatt a Vénuszt imádták; Abédnegó: "a világító tűz szolgája". A tüzet ugyancsak imádták.
Héber neveik viszont az Istenre való állandó emlékeztetőt jelentettek, akihez tartoztak: Hananja: "Jahveh kedvessége"; Misáéi: "kicsoda olyan, mint Isten"; Azarja: "Jahveh segíti". Héber neveikben benne van valamilyen módon Isten, vagyis Jah/El. A főudvarmester lehet, hogy azért változtatta meg a fiatalemberek nevét, hogy megmutassa hatalmát felettük, vagy hogy honosítsa és káldeussá tegye őket. Bármi volt is az indítéka neveik megváltoztatására, az a szándék állt mögötte, hogy eltávolítsa őket atyáik Istenétől, aki ifjúságuktól fogva vezette őket. Figyeljük meg a bálványimádás nyomát a neveikben. Viszonylag jelentéktelen dolognak tűnhet egy név megváltoztatása, de a bánásmódban finom megkülönböztetést jelenthet, különösen, amikor az a néhány legelőkelőbb foglyot érinti. Bár a főudvarmester nem kényszeríti őket arra, hogy atyáik vallásáról a hódítók bálványimádására térjenek át, mégis olyasmit tett, amivel elszakíthatta őket korábbi hűségüktől.
Dániel próféta könyve 3. fejezetének eseményei mutatják, hogy Isten hogyan száll szembe a bálványimádás kihívásával. Amikor kijönnek a kemencéből, Nebukadneccar nem azt mondja: "Áldott a Hold istene, és Ram és Nego, Sadrak, Mésak és Abédnegó istenei, akik egy angyalt küldtek, hogy szabadítsa meg őket". Az, hogy Isten maga jelent meg a kemencében, a káldeusok minden istenét semmivé tette.
A világ megkísérelte, hogy hibásan nevezze el és hamis színben tüntesse fel Hananját, Misáélt és Azarját (Sadrak, Mésak és Abédnegó). Isten azonban felvette ügyüket. Megmutatta felsőbbrendűségét Káldea isteneivel szemben a tüzes kemencében, ahol valamennyi hamis állítás hamuvá égett.
Dán. 3.16 „Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. 17 Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! 18 De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál! 19 Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. 20 Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. 21 Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. 22 Mivel a király szigorú parancsára a kemencét roppantul befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odahurcolták. 23 A három férfi, Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. 24 Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó, király! 25 Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten. 26 Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abédnegó, szolgái a felséges Istennek! Jertek ki, jöjjetek ide! És kijött Sadrak, Mésak és Abédnegó a tűzből. 27 Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket. 28 Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen a Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük. 29 Megparancsolom azért, hogy aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani. 30 Azután a király megerősítette tisztségében Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon városában.”