Ezékiel 34,1-16; 23-24.
IZRÁEL PÁSZTORA
Általában egyetértenek abban, hogy az anarchia nem működik jól, és a függetlenségnek megvannak a maga korlátai. Szükségünk van egy felettünk lévő tekintélyre, és szükségünk van vezetésre. De milyen vezetésre? Izráel maga is pásztor volt, de megtanulta, hogy szüksége van pásztorolásra. Izráel nemzetéből sok ember mezőgazdasági, vagy pásztorkodó életvitelt gyakorolt. Ők megértették, hogy a négylábú juhot gondozni kell. De lassúak voltak annak meglátására, hogy a kétlábúaknak is szükségük van a botra és vesszőre.
Ezékiel próféta, könyvének 34. fejezetében beszél a hűtlen pásztorokról, akik kegyetlenül uralták Isten népét. Ezek között voltak feltehetően Júdának azok a királyai, akik fogságba kerültek, és sokan a papságból is, valamint bizonyos hamis próféták. Ezek nagy befolyású, magas rangú emberek voltak. Az Úr üzenete az ilyen pásztorokhoz a következő volt: "A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk", Ez 34,4.
Ez a borús és sötét háttér nagy problémát jelent. Amikor az emberek mélyen csalódtak azokban, akikben leginkább bíztak, nagyon nehéz visszanyerni a bizalmukat. De éppen ez az, amit a Messiás ígér.
"Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat", Ez 34,11. Hogy újra összegyűjtse ezeket a szétszóródott, megsebesült teremtményeket, vigasztalást hirdet nekik. A nyájban lévő szegényeknek és alázatosoknak előre bejelenti királyságának felállítását. Ezeket a javakat a Pásztor vezetése alatt, aki Dávid gyökere és sarjadéka, azért ígérte, hogy megnyerje bizalmukat. A reménység újra éled.
A Messiás Istentől vette megbízatását; "Egyetlen pásztort rendelek föléjük", Ez 34,23. Az Ő pásztori képességei olyanok, hogy meg fogja tenni, amit senki sem tudott. Ez az igehely közvetlenül a János 10. Pásztorához vezet bennünket, aki mind a zsidó nyájat, mind a pogány nyájat el fogja vezetni az egy karámba.
Sikerének titka a szeretet. A szeretet bizonyítéka annak az áldozatnak a nagysága, amelyet kész volt meghozni.
Ezék. 34.1 „És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: 2 Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? 3 A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. 4 A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; 5 Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; 6 Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána. 7 Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: 8 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették; 9 Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: 10 Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül. 11 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána. 12 Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján. 13 És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén. 14 Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. 15 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten; 16 Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.”
Ezék. 34.23 „És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk. 24 Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.”