Skip to main content

05.09 Legelőhely

Dátum: 
2018.05.9

Jeremiás 50,1-7; Máté 11,28-30

LEGELŐHELY

   A legelés, pihenés bizonytalan dolog ebben a lázas, zaklatott, eszeveszett világban. Izráel ezt érezte. "Elfeledték legelőhelyüket", Jer 50,6, mert elhagyták az Urat.
   Jeremiás megjövendöli, hogy Izráel először Istenhez tér vissza, azután pedig az országba. Ez a megtérés fogja megnyitni az utat az ígéretek áradatának beteljesedéséhez, Jer 50,4-5. Ezt a megtérést sírás jellemzi majd: nem világias megszomorodás, hanem a bűnbánat könnyei, valamint az öröm könnyei Isten jósága miatt, mivel látják a szabadulás hajnalát. Isten megváltoztatja szívüket, hogy jobban bánkódjanak a bűn miatt, mint ahogy bánkódtak fogságuk minden nyomorúsága miatt. A bűn és vétek miatt fájdalmas szívükkel jönnek, könnyen sírva fakadva, súlyos és valóságos kérdésekkel, hogy hogyan térjenek vissza. Ezek a Szent Szellem munkáját jelzik. Isten igazi kereséséhez Isten szerinti szomorúság szükséges, és az öröm olaja a szellemi szomorúságra. "A bolondokat csúffá teszi a vétek", Péld 14,9. Azok, akik vissza akarnak térni Istenhez, fordítsák nevetésüket szomorúságra. Boldogok azok, akik sírni tudnak vétkeik miatt.
   Amikor Istent keresik, megtagadják bálványaikat, és azt kívánják, hogy visszatérjenek Sion szent hegyére. Ez a visszatérés nem valamilyen kényelmes dolog, ez súlyos kötelesség, Jer 50,5. Gyászénekük a 137. zsoltár. Ez a szorongatottság visszaűzi őket a Sionra, hogy a megfelelő helyen találkozzanak Istennel. Elhatározzák, hogy nem állnak meg a célig. Krisztus a legelőhely, oda igyekeznek.
   Ne kérdezd a mennybe vezető utat, míg tekinteted a világ felé fordul, vagy pedig fordítsd arcodat a menny felé, és menj vándorként ide-oda, nem kérdezve az irányokat. A Zsidókhoz írt levél szellemében "igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba," Zsid 4,11. Ez az, amit Urunk Szelleme felajánl a Mt 11-ben. Ebben a zavaros, háborgó világban, a bűnnel telt világban Krisztus változtatásra hív: a terhedhez vedd fel az Ő igáját. Bűnbánattal hozd elé a bálványimádás és gonoszság terhét, Ő elveszi a terhet, ami alatt görnyedeztünk, aztán hit által befogadjuk Őt, felvesszük az Ő igáját, az Ő terhét, az Ő társaságát és legelőhelyét. A bűnbánathoz jönni hosszú utazásnak látszik, mint Moábtól Betlehemig, vagy a messze távolból az atyai házig, vagy Babilonból a Legelőhelyig.

Jer 50. 1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR mondott Babilónról, a káldeusok földjéről Jeremiás próféta által: 2 Hirdessétek a nemzetek között, és hallassátok, emeljétek föl a zászlót! Hallassátok, és ne titkoljátok el! Ezt mondjátok: Bevették Babilónt, megszégyenült Bél, összetört Marduk, megszégyenültek faragott képei, összetörtek bálványai! 3 Mert északról egy nép vonul ellene, földjét pusztává teszi, és nem lesz, aki lakjon benne; az ember és az állat is elmenekül és elfut. 4 Azokban a napokban, abban az időben – ezt mondja az ÚR – megjönnek Izráel fiai Júda fiaival együtt. Sírva mennek, és keresik Istenüket, az URat. 5 A Sion felől kérdezősködnek, arrafelé fordítják arcukat: Gyertek, szegődjünk az ÚRhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe! 6 Elveszett juhnyáj volt a népem, pásztorai félrevezették és eltérítették őket a hegyekben. Hegyről halomra jártak, elfelejtkeztek legelőjükről. 7 Aki csak rájuk talált, pusztította őket. Elnyomóik azt gondolták, hogy nem bűnhődnek, mert ezek vétettek az ÚR ellen. Pedig az ÚR volt igaz otthonuk és atyáik reménysége.
Zsolt 137. 1 Ott ültünk Babilón folyói mellett, és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk. 2 Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat, 3 mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták: Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből! 4 Hogyan énekelnénk az ÚR énekét idegen földön? 5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam a jobb kezem! 6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem legfőbb örömömnek. 7 Emlékezzél meg, URam, Edóm fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le egészen az alapjáig! 8 Babilón leánya, te pusztulásra való! Áldott legyen, aki megfizet neked azért, amit tettél velünk! 9 Áldott legyen, aki megragadja és sziklához csapja kisdedeidet!