Ézsaiás 52,7-10; Máté 15,30
JÓ HÍREK HÍRNÖKE
Ézsaiásnak ezekben a fejezeteiben gondosan figyelnünk kell azokra a különböző hangokra, amelyek hallhatóak. Az 50. fejezetben a felhívás kimegy a nemzethez: "Aki köztetek féli az URat, hallgasson szolgája szavára!" 10. v. Azokhoz, akik reagáltak felhívására, újra szól az 51. fejezet 1., 4. és 7. versében: "hallgassatok rám". Azután következik egy háromszoros kettős felhívás: "Ébredj, ébredj". Az első egy kiáltás az Úrhoz a nemzet igazai részéről, akik szabadulni szeretnének elnyomóiktól, 9. v. Aztán a 17. versben, majd az 52. fejezet 1. versében újra az Úr intéz felhívást "Jeruzsálemhez, a szent városhoz", hogy "ébredjen", előre látva a megígért áldásokat. Egy kedves kép látható a 7. versben, amely előképe egy eljövendő napnak az Ezeréves Birodalomból, amikor kiáltás hangzik majd a Sionon: "Istened uralkodik!"
Az 52. fejezet nyitó verseinek elsődleges jelentése a Babilonból való visszatérés megjövendölése lehet a fogság után. Azonban Pál apostol felhasználja a verset a Róm 10,15-ben, hogy illusztrálja a "békesség evangéliumának" terjesztését. Nem kételkedhetünk abban, hogy ezek a szavak Őrá is érvényesek, akinek a születésénél angyalok hirdettek "a Földön békességet". Nem jártak a föld hegyein és ösvényein szebb lábak az övénél. Bemerítő János, a nagy előfutár, maga a "jó hírek" hirdetője méltatlannak tekintette magát arra, hogy lehajoljon, és a sarut eltávolítsa azokról a lábakról. A sánta, a vak, a rokkant, valamint sok más ember talált gyógyulást és enyhülést lábainál. Csodálatos kegyelemmel lépései elvezettek a sikári kúthoz, valamint a gadarai sírboltokhoz és a betesdai oszlopcsarnokokhoz, hogy találkozzon a megvetett, a kiközösített és a magányos ember szükségleteivel.
Talán a betániai Mária tudta legmélyebben értékelni azt, aki hozta a "jó híreket". A lábához ült, hogy tanuljon, Lk 10,39. A lábához borult keserűségének idején, Jn 11,32, és megkente a lábát imádatának cselekedeteként, Jn 12,3.
Mások nem láttak semmi szépséget azokban a lábakban. A zsidó vezetők gonosz szívvel követték lépteit a Golgotára, és a római katonák érzéketlen közömbösséggel szegezték lábait a kereszthez.
Ézs. 52.7-10 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet! Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.
Mt. 15.30 „Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket.”