Ézsaiás 50,4-7
A TANULT
A mai olvasnivalónk az egyik legdrágább és legmegindítóbb prófécia az Úr Jézusról az egész Szentírásban. Emlékezhetünk azokra a magányos időkre, amikor "nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott", Mk 1,35. Az Atyjával való közösség, mielőtt, hozzáfogott az új nap tennivalóihoz, mindnyájunk számára példa attól, aki több mint harminchárom éven át sohasem pazarolt el egyetlen pillanatot sem!
A János 5,17-32-ben az Úr Jézus nagyon világosan leszögezi abszolút egyenlőségét az Atyával. "A Fiú nem tehet semmit magától", 19. v. Nem cselekedhet függetlenül, azokat kell tennie és mondania, amelyeket látott és hallott az Atyától. Így a prófétán keresztül jogosan igényli a tanult nyelvet és fület, aki irányítást kapott.
"Minden reggel" ez a kedves, engedelmes Férfi megtöltötte szívét a menny gazdagságaival. Nem lepődünk meg, hogy "drága szavak" jönnek ajkáról, szó "a kellő időben" a megfáradotthoz, a szánalom szavai, a vigasztalás és bátorítás szavai. Milyen tudatlanok voltak, akik azt mondták róla: "Hogyan tudja ez az Írásokat, amikor nem tanulta?" Jn 7,15. Ha tudták volna, hogy aki közöttük áll, "Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve!" Kol 2,3. Neki gyönyörűsége volt nappal és éjszaka "az Úr törvényében", Zsolt 1,2.
Fejezetünk 5. versében elérkeztünk ahhoz a "reggelhez", amikor "szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe; vö.: 7. v. Ebben a versben az a gondolat van, hogy a megnyitott fül számára közölt dolog nagy igényt támaszt a hallgatóval szemben; valamit, amitől az ember általában elhúzódik. El tudjuk képzelni, hogy abban az isteni beszélgetésben azon a napon, amikor egyedül volt az Atyával - nem kétséges, ahogyan korábban is gyakran -, a Golgotáról volt szó? Aztán, meggyőződéssel és megelégedetten, mintha olyan munkára nézne vissza, amely már elvégeztetett, ezt mondja: "Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől", 6. v.
Atyja jóváhagyásában bízva, 7. v., arcát a Golgota felé fordította.
Ézs. 50.4-7 Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az Úr, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. De az én Uram, az Úr, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.