Ézsaiás 49,5-7
ZSARNOKOK SZOLGÁJA
Ézsaiás próféciája az ellentétek könyve. Fejezetein keresztül nagyon világosan látjuk, amit Péter leír "a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről", 1Pt 1,11. A próféta annak látomásától vezet tovább bennünket, akinek dicsősége olyan, hogy fénye előtt az angyali lények elfedezik arcukat, 6. fej., hogy azután meglássuk ugyanazt, akinek "nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja", 52,14.
A 49. fejezet sem kivétel. Tegnap láttuk, hogy Jahve Szolgájának szava fogja kormányozni a nemzeteket, de Ő ugyanaz, "akit megvetnek az emberek", 7. v. Ebben a versben Jahve úgy beszél Szolgájáról, mint a nemzet igaz képviselőjéről, az igazi izraelitáról; vö. a 4. verssel. Mégis megvetették az emberek, és utálta a nemzet; "Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be", Jn 1,11. Elfoglalta helyét is nemzetével együtt Róma hatalma alatt, és lett "zsarnokok szolgája".
Még mielőtt megszületett, "Augusztusz császár rendeletet adott ki", aminek következtében Betlehembe került. Heródes gyilkos szándéka miatt Egyiptomba jutott, és mivel Archelaosz uralkodott akkor Júdeában, Názáretben nőtt fel. Azonban a földi uralkodók tervei minden esetben Őt szolgálták "hogy az írások beteljesedjenek".
Napi életében aláveti magát az uralkodó törvényeknek. Amikor adót kellett fizetni, megfizette, Mt 17,24-27. Ugyanakkor tanítványai javára megállapította, hogy neki abszolút szuverenitása van "a föld királyai" és a természeti világ felett!
Poncius Pilátus, Róma minden tekintélyével a háta mögött, nem maradt kétségben a felől, hogy ki uralkodott azon a napon, amikor "a zsidók Királya" állt előtte! Heródes is úgy gondolta, hogy megvetéssel kezelheti, de Heródes ítélete az Üdvözítő hallgatása volt. Mint "zsarnokok Szolgája", hagyta, hogy az emberek "végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék", Csel 4,28.
Figyeljük meg a versünk végét: "Királyok kelnek föl (felállnak), ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le (hajtanak térdet)" az előtt, aki kész volt elfoglalni a Szolga helyét.
Ézs. 49.5-7 És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen! Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.