Énekek Éneke 5,11-16
RAJTA MINDEN OLY KÍVÁNATOS
A beszámoló, amelyet a menyasszony ad szerelmeséről, egyik a tízszeres ragyogás közül. Leírta fejét, hajfürtjeit, szemeit, orcáját, ajkait, kezeit, derekát, lábszárait, arckifejezését és száját. Egy felületes pillantás nem elégítette ki. Aprólékosan megvizsgálta őt, nyelvének kincstárát kiürítette, hogy őt leírja. Az arany sugárzása, a hollófekete haj fénye, a fűszer, virágok és mirha illata, a topáz szépsége, az elefántcsont hófehér pompája, a zafírok sziporkázása és a márvány tündöklő ragyogása! Mindezt felhasználta, hogy kifejezze azt, amit szerelmesében talált. Látja most annak szépségeit, akivel nem törődött.
De ilyen érzékelést csak akkor nyerhetett, amikor vele volt! Az eltávolodás nem fog nyújtani ilyen látványt; hanyagság nem fog hozni ilyen gyönyörűséget vele kapcsolatban; közömbösség nem eredményezhet ilyen kincseket.
Mennyi időt töltünk azzal, hogy róla olvassunk a Szentírásban, elmélkedjünk arról, amit olvasunk, és hozzátegyük azt eddigi ismereteinkhez? Azoknak, akik vágyakoznak ilyen helyes megítélésre, Ő örömmel válaszol, és azoknak, akiknek odaadása kifejeződik a vele való foglalkozásukban, bőkezűen ad abból, ami elbűvöli a szívet.
Minél közelebb jut valaki ahhoz, amit ember létrehoz, a hibák annál nyilvánvalóbbak lesznek. Minél közelebb jut valaki ahhoz, amit Isten hoz létre, annál jobban feltárulnak a szépségek. De a róla való elmélkedésben nem azt keressük, amit Isten teremtett, hanem sokkal inkább azt, aki teremtett. Minél közelebb vagyunk Krisztushoz, annál inkább megtanuljuk, hogy Ő nemcsak szeplő és fogyatkozás nélküli, nemcsak hiányzik belőle az, ami elrútít, hanem szépségében tündöklő és dicsőségében lenyűgöző. Aligha csodálkozhatunk, hogy a menyasszony szavai azzal a kifejezéssel érik el csúcspontjukat, hogy "ő mindenestől fogva kívánatos". Minden egyes részlet a szépség kiragyogása; bárhova tekint is a menyasszony, ott csak tökéletes kedvességet lát.
Milyen boldogság látni, hogy a vőlegényt megfelelően értékelve eljutott hozzá! A 6. fejezetben a vőlegény visszamegy a kertbe, ahol az 5. fejezet elején volt. Krisztus keresése új szépségek feltárulásával jár. Egyik vezet a másikhoz, amely viszont újabbak kivirágzását okozza, és azok számára, akik ezzel foglalkoznak, az Ő jelenlétének öröme tetézi annak a napnak a ragyogó voltát.
Én. 5.11-16 „Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék. Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett, tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek. Arca, mint a balzsamillatú virágágy, melyben illatos növények nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha folyik. Kezei aranyhengerek topázzal borítva, dereka elefántcsont-szobor zafírokkal rakva. Combjai márványoszlopok színarany talapzaton. Termete olyan, mint a Libánon, pompás, mint a cédrusok. Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!”