Zsoltárok 121,1-8
IZRÁEL ŐRIZŐJE
A tizenöt grádicsok éneke, vagy zarándokének három-három fejezetből álló ötös sorozatba csoportosítható. A 121. zsoltár az első három egységből álló együttesben van. Noha legalábbis néhányat Dávid írt közülük, ezeket a zsoltárokat csak a babiloni fogság után fogadták el a Szentírás részeként, Zsolt 137,1-4. Ez a fogság véget vetett Izráel bálványimádásának. Ennek a zsoltárnak a kezdete ezt nagyon jól kifejezésre juttatja. Már nem keresik a magaslatokat és azok imádatát; a maradék, amely visszatért Babilonból, Jahvéhoz fordult segítségért. Ahelyett, hogy különféle Istenekben bíztak volna, hogy esőt, gyümölcstermést és áldást adjanak, azt ismerték el, aki mennyet és Földet teremtett. Háromszor egy évben megjelentek Jeruzsálemben, hogy megünnepeljék betakarításaikat.
A vezető gondolat ebben a zsoltárban a megőrzés. Hatszor jelenik meg ugyanaz a szó: 3-4. v.; 5. v.; kétszer a 7. versben és egyszer a 8. versben. Az első két versben a zsoltáríró egyes szám második személyt használ. Az első versek nyilvánvalóan személyesek, "segítségem". A többi vers a 4. verstől kezdve ugyancsak egyéni, mert ezt mondja a 7. versben: "lelkedet" (Rev. Károli). A 4. vers eltérő, minthogy a nemzetre vonatkozik. Isten pásztorhoz hasonló gondviselése megőrizte a nemzetet a történelem sok nehézségén keresztül, a fogságon át, és azon az ellenségeskedésen keresztül, amellyel szembekerültek, amikor visszatérve a templomot és a várost építették. Noha úgy tűnt, hogy nem cselekedett értük, az azonban nem fordult elő, és nem is fog soha, hogy aludjon a nemzet éjszakáján, bármilyen hosszú is legyen az az éjszaka. Most, amikor buzgón összegyűltek ünnepeik alkalmával, bizalommal énekeltek. Mindenki megerősítette, hogy segítsége az Úrban van. Elmondhatták egymásnak, hogy az Úr gondosan ügyelve fogja majd őrizni, vezetni és megtartani őket, "mint szeme fényét", Zsolt 17,8. Minthogy Isten hűséges volt szavához a nemzet megtartásában, így nyugodtan bízhattak benne, hogy gondot visel útjukra, családjukra, földjükre és jólétükre. Ahogy ünnepeik idején jöttükben és mentükben rá hagyatkoztak, ugyanúgy számíthattak az Ő megtartására dicsőséges jövőjükig. Izráel papjai ezt mondták: "Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!" 4Móz 6,24.
Zsolt. 121.1-8 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.