Zsoltárok 72,16-20
ÁLDOTT
A 72. zsoltárnak a következő alcímet adták: "Salamoné". A kifejezések valóban Salamon uralkodására utalnak. Miközben több ezek közül az utalások közül valóban Salamon uralkodását írhatja le, megmarad az az érzésünk, hogy jön egy teljesebb megvalósulása az ebben a zsoltárban olvasható nyilatkozatnak. Várunk valakire, aki "nagyobb, mint Salamon".
A zsoltár túlmutat Salamon napjain Urunk Jézus Krisztus ezeréves királyságára, amikor "uralkodni fog tengertől tengerig", 8. v., és "leborul előtte minden király, és minden nemzet Őt szolgálja", 11. v.
"Áldottnak" fogják nevezni. Micsoda ellentét ez ahhoz a leíráshoz képest, amelyet a Galatákhoz írt levél 3. fejezetének 13. versében olvashatunk: Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ". Azért, hogy a Föld minden nemzete valóban áldhassa, "átokká lett értünk".
Földi uralkodók és politikusok reménytelenül eltörpülnek Urunk Jézus Krisztus eme dicsőséges uralkodásához képest. Igazságossága, békéje, a szegények iránti könyörületessége, hatalma, hogy megvédje az erőtleneket, együttműködik majd minden ember áldására. Üdvözítőnk csodálatos jelleme, amelyet az emberek most megvetnek, uralkodó lesz majd azon az eljövendő napon.
Mi, a Krisztusban hívők már ma is ismerjük az Áldottat. Pál apostol írja a következőket: "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden szellemi áldásával a Krisztusban", Ef 1,3. Nemcsak bizonyos áldásokkal, hanem mindennel. Élvezzük-e gyakorlati módon azt a gazdagságot, amely a miénk Krisztusban? Azon a napon minden nemzet áldottnak "mondja Őt!" A hívő ember ma is "Áldottnak" mondja Őt. Ahogyan Johnson Oatman tanácsolta nekünk énekében: "Nézd az áldást, nézd meg egyenként".
De bármilyen magasztos lesz is az Úr Jézus Krisztus ezeréves uralkodása, ez nem jelenti mindennek a végét. Lesz egy még fényesebb nap majd, amikor elhozza az új eget és az új Földet, ahol uralkodik örökkön örökké.
Zsolt. 72.16 „Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. 17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt. 18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül! 19 Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen! 20 Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.”