1Mózes 14,19-24
A MENNY ÉS FÖLD BIRTOKOSA
Előző témánkat követve most Isten másik címéhez jutunk, amelyet Melkisédek használt. A birtokos szó hordozza a teremtő és fenntartó gondolatát is. Miközben nem tűnik úgy, hogy ez a férfi Ábrahámhoz hasonlóan Istent, mint Jahvét ismeri, elismeri Istent mint a teremtőt. Ez természetesen egyik útja annak, ahogyan Isten kijelenti magát minden embernek, és amely őket felelősségre vonhatóvá teszi, Róm 1,20.
Ez a valaki nemcsak nagyobb, mint minden földi király vagy hatalom, hanem uralma kiterjed a mennyre és a földre, amelyek mindegyikét Ő tartja fenn. Ahogyan Pál mondja az athéniaknak, Őbenne "élünk, mozgunk és vagyunk", Csel 17,28. Mennyire időszerű ez a kijelentés Ábrahám számára, és milyen jól reagál rá ő!
Ábrahám először is úgy reagál, hogy tizedet ad annak, aki a mindenek "birtokosát" képviseli. Természetesen a tized törvény szerinti követelménye még nem volt bevezetve, de a hit eme férfiújának nem kell a törvény rendelkezése, hogy vigye a maga felajánlását Istennek. Így nekünk is ma, akik a kegyelem alatt vagyunk, késznek kell lennünk arra, hogy a törvény követelményét túllépjük. Végül is, ha Isten a birtokosa mindennek, mi csupán azt adjuk vissza neki, ami az Övé.
A kijelentés fel is készíti Ábrahámot a következő kihívásra, amikor Sodoma királya jutalmat kínált neki. Válasza tanulság mindnyájunknak. Világosan megértette a kijelentést, megismétli Isten címét a 22. versben, és ezzel a Szentírásban feljegyzett első esküt mondja el. Isten gyermeke nem függ földi királyoktól jutalom vagy gondoskodás szempontjából; ő a "Magasságos Istenhez, menny és Föld birtokosához tartozik". Ábrahám jól tudja, hogy bizonysága van, amelyet meg kíván tartani, és nem fogja kockáztatni emberek jutalmáért. Hát mi?
Ábrahám azonban kiegyensúlyozottan járt el ebben a dologban, 24. v. A fiatalemberek méltók voltak, hogy étkezésük biztosítva legyen feladatuk végrehajtása közben. Így a hívők is ebben a világban vannak, de nem belőle. Mint ilyenek, jogosultak vagyunk, hogy megkapjuk igazságos bérünket földi urainktól. Figyeljük meg azt is, milyen tisztességesen cselekszik ez a férfi, hogy saját tartózkodásait és meggyőződéseit nem erőlteti rá másokra. Három kísérője vegye ki a részét, ha akarja. Így tartja fenn az igaz bizonyságtételt mindenki előtt.
1Móz. 14.18-24 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.