1Mózes 3,1-20
AZ ASSZONY MAGVA
Nyitó elmélkedésünkben láttuk az elsõ utalást a Szent Szellemre, most pedig talán az elsõ, közvetlen, egyéni célzással találkozunk az Úr Jézusra. Az egész elsõ fejezetben "Istenrõl" (Elohimról) olvastunk, most pedig a 2. fejezet 5. versétõl kezdve "az Úr Istenrõl" (Jahve), most azonban megígér valakit, akire úgy utal, mint "az asszony magvára". Gyakran úgy emlegetjük az ígéretet, mint az asszony Magvát, aki majd a kígyó fejére tapos.
Micsoda ígéret ez! Az emberiség elbukásának pillanatában, amikor az asszony, saját körébõl kilépve szerencsétlenséget idéz elõ, Isten csodálatos kijelentést tesz a 15. versben. A verset "az elsõ evangéliumnak" nevezik. Ebben azt látjuk, hogy Isten megátkozza a kígyót. De mielõtt hallanánk ítéletét az asszony felett (valamint a férfi felett, mivel az õ bûne volt a nagyobb), látjuk gondoskodását a bûnösrõl, a magvak konfliktusát, és Fiának eljövetelét. Istent nem gátolta meg az ember bukása, hanem inkább megteremtette számára a körülményeket szuverén, örök szándékának kijelentésére. Istennek nemcsak megoldása van az ember problémájára, hanem csodálatos kegyelmében, ahogyan egy asszony balgasága szerepelt az elbukás gyökerénél, ugyanúgy egy asszony "magva" fogja helyrehozni azt. Állandó ellenségeskedés lesz az asszony istenfélõ magva, valamint azok között, akik "az ördög atyától valók", ez pedig abban a valakiben éri el csúcspontját, aki "eltapossa" a kígyót, noha Õ maga "összezúzódik". Ez közvetlen messiási prófécia, amely a Golgotára mutat, ahol áldott Urunk legyõzte a gonoszt, Zsid 2,14.
Azonban nincs utalás versünkben arra vonatkozóan, hogy ez mikor fog bekövetkezni, és melyik asszony fogja kihordani a "magot". Éva, számtalan leszármazottjához hasonlóan azt remélte, és talán úgy is gondolta, hogy õ lesz az, ahogyan a 4. fejezet 1. és 25. vesében látjuk. Talán van ebben a címben valami jelzés is az Úr Jézus csodálatos fogantatására. De négyezer esztendõ fog eltelni, mielõtt egy szûz teherbe esik, és az Isten Fia "asszonytól születik" majd. Azok, akik várták, hozzánk hasonlóan szembetalálkozhattak a gúnyolódó kérdéssel: "Hol van az Õ eljövetelének ígérete?", 2Pt 3,4, egy napon azonban majd Simeonhoz hasonlóan ezt kell mondaniuk: "látták az én szemeim a Te üdvösségedet" (Lk 2,30). Mi is meglátjuk!
1Móz. 3.1-20 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod. Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek.
1Móz 4. 1 Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól.
1Móz 4. 25 Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain.