Isten márpedig VAN!
Sokszor halljuk azt a véleményt, miszerint Isten létezése felől senki sem lehet biztos. Azt, hogy Isten létezik e és, hogy ő milyen, azt egyszerűen nem lehet tudni.
Istenben hinni kell. Vagy hisz benne az ember vagy nem - szokták mondani és nekem ilyenkor mindig az az érzésem, hogy az illető azért erősödik e mellett az álláspont mellett, mert így semmi racionális nem mutathat rá arra, hogy neki esetleg meg kellene változtatnia a saját álláspontját. Ha Isten létezése tényleg nem igazolható racionális érvekkel ill. bizonyítékokkal akkor tényleg mindenki szabadon és felelőség nélkül választhat hit és hitetlenség között.
Kinek hogyan tetszik.
Teljes a függetlenség.
Ez az alaphozzáállás egyébként keresztény körökben is elég elterjedt.
Sok hívő embert, ha megkérdeznénk, hogy miért hisz Istenben, csupa szubjektív érvet sorolna fel, olyat amely az ő számára bizonyíték erejű és neki is csak a jelen körülmények között. Pl: "Amikor eljöttem a gyülekezetbe Isten megérintett és onnantól tudtam, hogy hinnem kell.", "XY beszélt nekem Istenről és elhittem neki.", "Mindig is hittem Istenben.", "A Bibliában olvastam."
Egy másik embernek ezek mindössze egy véleményt jelentenek, egyet a sok millió közül.
Ez a fajta hit lehet nagyon valódi, de nehezen kommunikálható és sokszor tudat alatt nem is igazán erős.
Az ember, mivel értelmi lény joggal tarthat igényt valaminek az értelmes és kommunikálható magyarázatára.
Tegyük csak fel a következő kérdéseket: -Honnan veszed? Honnan tudod, hogy nem tévedsz? Milyen alapon fogadod ezt el? Biztos vagy benne? Be tudod bizonyítani?
Ezekre a kérdésekre pedig értelmes és objektív válaszokat, bizonyítékokat kell kapni. Vajon adhatóa e, ilyen válaszok és ha igen, vajon mi képesek vagyunk e megadni őket másoknak, vagy éppenséggel kétkedő önmagunknak?
A hit fogalma:
Zsid.11/1
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Károlyi)
"A hit pedig a remélt dolgoknak valóságként való elfogadása és a nem látott tények felől a magunk meggyőzése." (Csia)
Kulcsszavak:
-VALÓSÁG - azaz nem kitaláció, nem fantázia
-NEM LÁTHATÓ - de valóságos
-DOLGOK, TÉNYEK
-MEGGYŐZŐDÉS
Ezek mind olyan fogalmak, amelyek, nem hogy nem kerülik ki a racionalitást, hanem egyenese megkövetelik.
A hit Bibliai fogalma ezek alapján gyökeresen eltér a köztudatban napjainkban élő hit fogalmától. Hívjuk ezt a hitet az egyszerűség kedvéért naiv hitnek.
A naiv hit: Amit nem tudhatunk abban hiszünk.
Bibliai hit: Habár nem látjuk, meg vagyunk felőle győződve, azaz hisszük.
Különbség van:
szubjektív élmény (pl: érzelmi élmény)
- személyes tapasztalatok (pl: körülmények javulása, csoda)
- a személyes bizonyság (másik ember élete, szavai)
- értelmes és logikus érvek és
- a bizonyítékok meggyőző ereje között.
Ezeknek mind megvan a szerepe, mind vezethet hithez, de bizonyítékok híján egy dolog valóságának még mindig csak a valószínűségéről beszélhetünk azaz meggyőződésünk még nem lehet teljes.
A hit tehát lehet:
érzelmi, - de mi van ha az érzelmi állapot megváltozik?
- tapasztalati, - de mi lesz egy Jób-i próbában?
- értelmi, de megalapozatlan - mi lesz, ha emberére talál az illető, aki felteszi a fenti kérdéseket?
- értelmi és megalapozott, kommunikálható (önmagunk felé is) bizonyítékokon nyugvó
- megingathatatlan alap (a tapasztalatok és érzelmek számára is.)
Veszélyek a naiv hívő számára:
tudat alatt tudja, hogy "csak hisz" azaz naiv reménye van és ez gyengíti az Istennel való járását.
- a megfelelő érzelmi, értelmi és tapasztalati támadással szemben csak gyenge védelme van. (A hit pajzsa gyenge Ef.6/10-17)
- a hite szubjektív és ki van szolgáltatva a szubjektivitásának.
- nem tudja a hitét kommunikálni.
- nem engedelmeskedik Máté 22/37 és Zsid.11/6 parancsának
Lássuk Isten parancsát:
Mát. 22.37
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből(gondolkodásoddal)
szív - motivációk helye
lélek - akarat, értelem, érzelem, lelkiismeret, öntudat
elme - a gondolkodás helye
Zsid. 11.6
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
Isten tehát megköveteli, hogy teljes értelmünkkel és gondolkodásunkkal is szeressük. Ennek nélkülözhetetlen része a teljes hit, azaz a teljes meggyőződés is.
Teljes meggyőződésünk kellene tehát, hogy legyen.
A kérdés viszont az, hogy: Hogyan?
A találkozás feltételei:
- Isten kezdeményez : általános és specifikus kijelentés szükségessége.
- Alázat az ember részéről:
Isten diktálja a feltételeket.
- nyitottság (Négy ember a kúthoz tud rángatni egy lovat, de száz sem tudja rákényszeríteni arra, hogy igyon. - a szabadság tiszteletben nem tartása bűn. Azt hisz amit akar,de aratja a hite következményeit. pl: Vékony jégbe vetett hamis hit )
- felelősségtudat
- A kommunikáció feltételei biztosítottak és definiáltak az általános kijelentésben:
megismerés alapjai Istentől (lásd később)
- nyelv Istentől
- az ember Isten képére
A megismerés kérdése:
A hit tehát a valóságról való meggyőződés.
A tőlünk függetlenül létező valóság és az erről a valóságról való meggyőződésünk között viszont van egy jelenség azaz egy tevékenysége az embernek mégpedig a megismerés. Megismerés nélkül, nincs se tudás, se meggyőződés.
VALÓSÁG - MEGISMERÉS - MEGGYŐZŐDÉS
A megismerés kérdésével az Ismeretelmélet (episztemológia) tudománya foglalkozik. Az ismeretelmélet tárgya az, hogy honnan tudjuk, amit tudunk, és hogyan lehetünk biztosak benne, hogy amit tudni vélünk a minket körülvevő valóságról, az helyes. A módszertan pedig azt vizsgálja hogy miként juthatunk el az igazsághoz és a tudáshoz.
Annak megfelelően, hogy egy embernek milyen a világnézete, más és más előfeltevések alapján fog gondolkozni. Ha az előfeltevések rosszak az eredmény is az lesz azaz a valóságról egy hamis meggyőződés alakul ki
Tisztában kell, hogy legyünk vele, hogy a mai ember hamis ismeretelméleti alapokkal gondolkozik azaz lehetetlen neki az igazság megismerése.
Ahhoz, hogy a meggyőződésünk kommunikálható legyen muszáj előbb egy közös a valóságban gyökerező alapot teremtenünk az együttgondolkodásra. Meg kell egyeznünk a beszélgetőpartnerünkkel, hogy milyen alapon, milyen előfeltevésekkel gondolkodunk.
Melyek ezek az előfeltevések?
1./ Léteznek abszolútumok mind a lét ill. az ismeretelmélet, mind a moralitás területén.
E helyett a modern ember számára minden relatív.
2./ Emiatt az antitézis klasszikus talapzatán kell, hogy gondolkozzunk, miszerint ha valami igaz akkor annak az ellenkezője hamis, ha valami helyes, akkor annak az ellenkezője helytelen. Értenünk kell azt az egyeszerű képletet, ami egyébként a klasszikus logika első lépése, miszerint: "(A) egyenlő (A)-val." és hogy "(A) nem egyenlő (nem-A)-val."
A modern ember az antitézis helyett szintézis alapján gondolkodik, ami végeredményképpen annyit jelent, hogy nincs igazság.
Fogalmazzuk meg tehát az ismeretelmélet azon, számunkra fontos alaptéziseit, melyeket tiszteletben tartva visszatérhetünk egy a valósággal összhangban lévő gondolkodásmódhoz ezzel aztán magához a valósághoz és újra a valóságban élve ott, most már józanul válaszokat kereshetünk a valódi kérdéseinkre.
-A valóság és az azt leíró igazság létezik, azaz abszolútumok léteznek.
-Az igazság tagadása hazugság.
-A igazság megismerhető, bizonyítható és kommunikálható.
-A kommunikáció létezik.
-Ha "A"1"B" vagy "A" igaz és "B" hamis, vagy "B" igaz és "A" hamis, vagy "A" és "B" is hamis. A Tézis és az antitézise nem lehet egyszerre igaz.(lásd fent)
-Elegendő a tézis bizonyítása. Nem szükséges a antitézisek hamisságának bizonyítása.
-A kétkedés nem bizonyítja a tézis hamisságát. (A Szkepticizmus hazudik.)
-Mindig a vádló bizonyít. A vád bizonyítottságának pillanatáig a vádlott ártatlan.
-A bizonyított nagyobb tekintéllyel bír, mint a bizonytalan.
-A létező előny élvez, nagyobb tekintéllyel bír a nem létezővel szemben.
-A hipotézisnek nincs tekintélye.
-A feltevés nem támadja a biztosat.
-A valóságban gyökerező nagyobb tekintéllyel bír mint a valóságtól elrugaszkodott.
-Az a megoldás amelyet a valóság nem támaszt alá kevésbé fogadható el, mint az amelyet a valóság alátámaszt.
-A jogi-történelmi bizonyítás valóságos.
-A bizonyítékokat a súlyuk szerint kell figyelembe venni.
-Van helye a dogmatizmusnak és az agnoszticizmusnak is, de a kettőt felcserélni nem szabad.
-Egy jó próbája egy elképzelésnek, hogy ellent mond e az empirikus tapasztalatainknak azaz, hogy tudunk e az elképzelés alapján élni? (Ha hiszel a gyógyszeredben, add be először magadnak! Ha igaznak tartasz egy elképzelést élj is az elképzelésed alapján.)
-Az értelem az igazságot kell, hogy keresse és azoknak a tényeit az valóságban gyökerező elvek szerint feldolgoznia és így az akarat számára döntési alapot biztosítania.
-Az értelemnek nagyobb tekintélye van, mint az érzelmeknek.
-Az akaratnak nagyobb tekintélye van mint a fel nem dolgozott érveknek.
-Önmagunkért felelősek vagyunk.
-A szubjektív véleményünk nagy valószínűséggel hazudik.
-Mindig tisztában kell lennünk vele, hogy TÉVEDHETÜNK és hogy be lehetünk csapva.
(A dőlt betűvel szedettek különösen fontosak)
Ezeknek a tisztázása nem mindig szükséges, de nélkülük maga a bizonyítás fogalma és ezzel az egész gondolatmenet támadható.
A RACIONALIZMUS ill. a HUMANIZMUS csődje.
A racionalizmus, mint olyan egy nagyon romantikus elképzelés. Reméli hogy az antitézis logikailag kötő ténye mellett, az ember önmagából kiindulva, önmagára alapozva megtalálhatja a válaszokat az élet alapvető kérdéseire, hogy megtalálhatja és meg is határozhatja az egyetemest az abszolútumokat.
Egészen addig tartott ez a keresés, míg az ember be nem kellett hogy lássa, hogy az antitézisen alapuló logika és a racionalitás mellett lehetetlen ezt az annyira hiányzó egyetemest felállítani.
-A. Einstein: 1%-megismerhető, 99%-nem.
-Legfeljebb Agnosztikus ateista lehetek. - De nem lehetek dogmatikus hívő sem hacsak nem...
-...Isten kezdeményez - pont ezt tette. Az ember számára értelmezhetően és önmagára (Istenre) bizonyítékokon keresztül visszavezethetően kijelentette magát az általunk megvizsgálható és megismerhető valóságban.
Innentől tegyük fel, hogy van isten és, hogy az történt amit bizonyítani akarunk, azaz állítsuk fel a kereszténységet, mint hipotézist. Jelentsük ki, hogy ezzel még nincs semmi bizonyítva, de az eljárás végére igenis bizonyítani fogjuk a kiindulásul vett bibliai világképet.
Ha lenne isten és ő olyan lenne amilyennek a bibliában kijelentette magát, akkor ...
A történet, azaz az előfeltevés, amit majd bizonyítunk.
Milyennek és kinek vallja magát Isten.
- Kezdetben teremté Isten... azaz ő a végső oka mindennek, miszerint ő legalább az ill. annyi, mint a minket körülvevő valóság.
- Az ember Isten képe (személy, szabad akarattal) és családja.
- Angyali konfliktus.
- Bukás
- Megváltás
A bizonyítás
VALÓSÁG:
LÁTHATÓ (nem kell bizonyítani - általános kijelentés)
NEM LÁTHATÓ:
- FIZIKAI
- MÚLT
- SZELLEMI (bizonyítékok azaz indirekt, de valós információk alapján igazolható)
A Jogi - Történelmi bizonyítás hitelessége a mindennapi életünk alapja.
-tárgyi bizonyítékok, történelmi leletek, írásos beszámolók, másolatok összevetése
-szemtanúk:
-számuk
-motivációjuk(semleges,barátságos, ellenséges.)
-vallomások összevetése, egymással és egyéb biz.-kal
-indítékok vizsgálata
-alibik vizsgálata
-racionalitás, logika (antitézis)
Általános kijelentés (minden emberhez eljut):
-A valóság létezik és kikerülhetetlen. Empirikus tapasztalatok.
-A teremtés, azaz a minket körülvevő valóság - ok melynek neki megfelelő oka kell, hogy legyen
-A teremtett világ rendje - Egy karórából egy órásra kell hogy következtessek
-Az ember létezése - Az ember, mint értelmes, erkölcsi, személyes okozat feltételez egy ugyanilyen okot.
Alacsonyabb szervezettségű nem hoz létre magasabb szervezettségűt. Honnan veszed? - Valóságból.
Specifikus kijelentés (nem jut el mindenkihez):
-Álom 4 Móz 12/6
-Úrimm és Tummim 2 Móz 28/30
-Sorsavetés 4 Móz 27/21
-Próféták és próféciák 5 Mózs 13/1
-Biblia II.Tim 3/16 , 2 Péter 1/17-21
-Jézus Krisztus Zsid 1/1-3
A Biblia
Biblia létezése önmagában bizonyítja Istent.
Az írásban rögzített szóbeli kijelentés teljesen logikus egy szavakkal kommunikáló Istentől. Ján.1/1
A páratlansága:
-Keletkezésében (1600 év alatt, több mint negyven különböző szerző írta)
-Egységessége ( A hatalmas időintervallum és a szerzők koruk beli, társadalmi rangjukban, vagyoni helyzetükben, kultúrájukban való különbözősége ellenére hihetetlen egységességgel írnak az élet legalapvetőbb kérdéseiről.)
-Sokrétűsége (Az élet minden területét érinti.)
-Tökéletesen megfelel a valóságnak ill. az empirikus tapasztalatainknak. (Minden ember úgy él, mintha a Biblia igaz lenne.)
-Az általa felvázolt világkép és csakis ez a világkép válaszolja meg hibátlanul a filozófia három alapkérdését.
-Pontossága.
-Üzenete - ember ilyet nem ír.
Ján. 13.19
Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
Próféták:
-Isten üzenetét tolmácsolták
-Az üzenetük hitelességét igazolandó, az emberi és egyéb nem Isteni hatáskörön túl JÓSOLTAK, azaz PRÓFÉTÁLTAK. (Téren és időn túli befolyás köre - Isteni befolyás ill. hatalom köre.)
Megjegyzés:
-rövid és hosszú távú jóslatokat kellett tenniük
-ha a rövidtávú nem jött be, megkövezhették őket
-a zsidóság léte arról szólt, hogy Ismerik Istent
Próféciák köre:
-zsidó nép - szétszóratás, összegyűjtés
-országok, városok, történelmi események - Kő kövön nem marad, Világbirodalmak, Egységes világrend, Tirusz
-eljövendő Messiás(Isten) - 333db
-utolsó idők - az egész világ látja két halott testét, ut.id.jelei, autók
-1000 éves királyság
-örökkévalóság
6408 próféciából 3268 már bekövetkezett mégpedig hiba nélkül.
3268 jóslat véletlenszerű bekövetkezésének a valószínűsége, 50%-os alapvalószínűséggel számolva. (ua fehér mint fekete golyó)
1/ sorrendiség nélkül folyamatosan fehéret húzunk: 1,714x10 a -984-diken.
-1264 kockával egyszerre hatost
-138 szor egymás után hatos a LOTTOn
-hány golyóból kellene húzni hatot, hogy a fenti valószínűséget kapjuk?
2,737x10 a 164-diken db golyó, de a helyzet az, hogy az egész világegyetemben csak 10 a 80-adikon db atom van. Ha annyi világegyetemünk lenne, ahány atom a mostaniban akkor ebben a hihetetlen tömegben is csak 10 a 160-dikon atom állna a rendelkezésünkre. Ebből kellene hat db atomot kihúzni egymás után.
EZ LEHETETLEN!!!
Ez bizonyítja egy Transzcendentális, tér és idő felett létező Isteni lény létezését.
Viszont ez még nem igazolja, a Biblia teljességének az igazságát.
Kicsoda volt Jézus Krisztus:
Az emberek gyakran mondják, hogy ha van Isten, miért nem jön el és mutatja meg magát?!
Valójában ez egy jogos és jó gondolat.
Isten pont ezt csinálta, eljött és megmutatta magát, de hogy ne lehessen kétségünk amikor eljön afelől, hogy tényleg ő-e az, elmondta jó előre, hogyan, miként és mikor jön.
333 Messiási jóslat. A transzcendens, Isteni lény elmondta előre, hogy eljön és azt is egészen pontosan hogy, hogyan:
-Szűztől szül. Ézs.7/14 - Máté.1/23
-Egyiptomi sztori Hózs.11/1 - Máté.2/15
-Názáreti (megvetett) Zak.39/8 - Máté 2/23
-30 ezüstpénzen ... fazekas mezeje Jer.32/6-9 - Máté.27/9
-Ruháin megosztoznak, köntösére sorsot vetnek Zsolt.22/19 - Máté 27/35
-Bűnösök közé számlálják Ézs.53/12 - Márk.15/28
-Csontját nem törik II.Móz.12/26 - Ján.19/36
-Néznek arra akit átszegeztek Zak.12/10 - Ján.19/37
-Halálának éve Dán.9/24-27, 26!
-Betlehemben szül.
-Dávid utóda
-Meghal és harmadnap feltámad
-Féltő szeretet az Atyja háza iránt
-Jelleme
-Szenvedése
- Gazdagember sírjába
Nyolc messiási jóslatnak a bekövetkezési valószínűsége 1:10 a 16.-on azaz 1:10000000000000000 -hoz. Már ez is messze túl van a statisztikailag lehetetlen és ez csak nyolc jóslat a 333-ból
Mit Jelent ez?
Hogy Jézus az a Transzcendens Isteni lény, azaz Jézus Isten.
Mit mondott Jézus a bibliáról?
Mát. 5.18 "Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik."
Azaz a Biblia eredeti kéziratai betű szerint igazak.
Ami egyben azt is jelenti, hogy minden ami a bibliában kijelentettekkel ellentétes pedig nem igaz.
pl.: Korán, Mormonok könyve stb.
További Bizonyítékok Isten létezése és Jézus Istensége mellett.
Filozófia
Informatika
Tudomány
A zsidó nép létezése és történelme
Jézus személye, élete és feltámadása:
-páratlanul dokumentált csodák
-tanításának egysége, tisztasága, ember feletti mélysége.
-bűntelensége - még a halálos ellenségei is csak Istenkáromlásért tudták perbe fogni. Istennek vallotta magát.
-a tanításának és személyének életeket változtató ereje, végig a történelem során.
-Istennek mondta magát:
-Bolond
-Csaló
-Tényleg Isten
-Megjósolta a saját halálát és feltámadását
Ha nem támadt fel, akkor hazudott és nem lehette Isten, még a csodák ellenére sem.
Ha feltámadt akkor az egész igaz.
A feltámadás:
-Nem halt meg - ájuláselmélet
Római ostorozás: halálig, illetve a halál előttig. Hús cafatokban, belek kilógtak. A zsidók csak 39 et ütöttek.
Töviskorona
- Szakálltépés bőrrel együtt
- Kereszt hordozása (kötél a lábon)
- Sípcsont eltörése, hogy meghaljon - fulladás miatt gyorsabban meghalt
- Víz és vér a szívből (szív körüli burokból) Szívelégtelenségben halt meg!
- balzsamozás 40kg illatszerrel (Felváltva ruhák tekerésével: mirha - ragadós / Nárdus kenet - megkeményedik)
- 1,5-2 tonnás kő, legördül, 20 ember sem bírja elgördíteni
- A tanítványok lopták el a testet
lepecsételt sír (római pecsét)
- Római őrség (min.16 fő 4-4-4-es beosztással, a halálbüntetés terhe mellett, 7x7 m2 területet őriztek)
- Elmenekült és hazugságra bírt őrség.
- Tanítványok csalódottsága, gyávasága
Frank Moris (ügyvéd) : Ki mozdította el a követ?
(Eredetileg egy könyv a kereszténység cáfolatára. 1.fejezet címe: A könyv ami sohasem íródott meg! )
A rómaiak?
- A zsidók?
- A tanítványok?
-Feltámadott Jézus nyilvános dokumentált jelenései, 500 fő: 6 perces bizonyság / fő = 50 órás beszámoló
-A tanítványok egyik pillanatról a másikra hithősőkké lesznek.
-A kereszténység megállíthatatlanul terjed.
-Farizeusok nem tudják felmutatni a testet.
-A pálfordulás, Saul-Pál.
-A kereszténység társadalmi kockázata.
-A mártírok ezreinek bizonysága.
Jézus Isten, ezt akármelyik esküdtszék megszavazná!
Térj meg!
Ajánlott irodalom:
"Isten márpedig van!" - kazetta - alkalmas arra, hogy helyettünk beszéljen.
- F. A. Schaffer : "Aki van" és "Ő létezik és nem hallgat" - filozófia és ismeretelmélet
- Werner Gitt : minden könyve. - tudomány, informatika, csillagászat, Pl: Meg van írva... ; Kezdetben volt az információ!
- Josh McDowell : Több mint ács - Jogi-történelmi bizonyítás !!!!SZUPER!!!!
- Így keletkezett a Biblia... Ev. kiad
A Filozófiai út
Miről is van szó? Mit rejt magában ez a bizonyos "hacsak..."?
Arról, hogy amint egyre közelebb kerülünk az élet gyökeréhez a kérdéseink egyre inkább filozófiaiak ill. vallásiak, ahol mi a szónak a lehető legtágabb értelmét vesszük, azaz az ember világszemléletét, mintegy véleményét a valóság általa közvetlenül meg nem ismerhető területeiről.
Ebből a szempontból minden ember vallásos és filozófus, hisz minden embernek van világnézete, vagy másképp mondva egyetlen ember sem élhet világnézet nélkül.
Az fent emlitett értelemben vett filozófiának három alapvető kérdése van (F.A.Schaeffer), melyek:
-A lét kérdése (Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy valami van.)
-Az ember, azaz annak a kérdése hogy az ember határozottan különbözik a nem-embertől (személyesség, a személyes szükségletek és az erkölcsnek a kérdése)
-A megismerés kérdése. (Az információ létezik és megismerhető.) Az ismeretelmélet tárgya az, hogy honnan tudjuk, amit tudunk, és hogyan lehetünk biztosak benne, hogy amit tudni vélünk a minket körülvevő valóságról, az helyes. A módszertan pedig azt vizsgálja hogy miként juthatunk el az igazsághoz és a tudáshoz.
Mielőtt belemennénk ezeknek a kérdéseknek a komoly vizsgálatába, hadd tisztázzak valamit.
Az ember szabad.
Mégpedig teljesen. Szabad irracionálisnak lenni éppúgy, mint racionálisnak, szabad őszintének lenni és szabad arra is, hogy csaljon. Szabad rá, hogy alázatos legyen és szabad arra is, hogy büszke legyen mégpedig a végletekig.
Az ember szabad.
De aratja is a döntéseinek következményeit. A szabadsága nem menti fel a felelőssége alól.
Mi most talán az élet legfontosabb kérdéseit tesszük fel. Rá fogunk kérdezni a valóság végső okára és amennyiben arre a kérdésre racionális, logikus a tapasztalatainknak megfelelő választ találunk azzal egyben meghatározódik a világképünk és egyeben az ismeretelméleti alapunk, az amellyel aztán gondolkodva összhangba kerülhetünk a valóság egyéb részleteivel is.
Ahhoz viszont, hogy a most következő gondolatmenet mindazt a nyereséget hozzhassa amit magában rejt, most alázatosaknak kell lennünk, őszintéknek, racionálisaknak, de ami még sokkal sokkal fontosabb az hogy bátrak legyünk.
Elég bátrak ahhoz, hogy ragaszkodjunk az igazsághoz és elvessük a tévedéseket még akkor is, ha kiderül hogy az igazság valami egészen más, mint amit mi eddig gondoltunk.
Ugyanis, meg fogjuk keresni a valóság végső okát.
Szembenézünk azokkal a válaszokkal, amelyek egyrészt megmagyarázzák mindazokat a kérdéseinket amelyek nélkül nem élhetünk, másrészt viszont kigyomlálják a valóságról alkotott, talán kényelmes, de ugyanakkor gyilkos elképzeléseinket.
Kérem önöket vizsgáljuk meg az összes jelentősebb világképet részrehajlás nélkül.
Tegyük félre néhány percre az előítéleteinket, a neveltetésünket, az érdekeinket és véleményeinket.
Csak néhány percere haggyuk abba a valóságnak a saját szánkíze szerint való torzítását és nézzünk vele szembe, amint az VAN.
Az egyetlen jó mód az elmélkedésre az az, amikor pisztoly van az asztalon. Amikor tétje van a gondolatainknak, amikor minden egyes gondolkodó szembe kell, hogy nézzen az elmélete következményeivel, vagy sokkal inkább, amikor elég nagyra növeljük a tétet ahhoz, hogy egy felfuvalkodott büszke kis hólyag ne merészelje ránk erőltetni az üres, magamutaogató és büszke eszmefuttatását.
Valahogy így: Ez a véleményed? Igen? Akkor tápláljuk be ezt a fiozófiát egy szuperszámítógépbe, amely valamilyen relytélyes módon, de kiszámítja, hogy az elmélet igaz e. Ha nem, meghúzza a ravaszt. Még mindag ehhez tarod magad?
Ön nem érti meg igazán, amíg nem éli meg igazán, úgyhogy a tréning feledataink igyekeznek majd szembesíteni minket a megtanulandó valósággal.
(Pl.: pénzzel játszunk.)
A lét kérdése, a metafizika:
A filozófia legalapvetőbb kérdése az hogy valami létezik. Bármely filozófia csak akkor nevezhető filozófiának, ha nem kerüli meg a tényt, hogy a dolgok, a valóság létezik, mégpedig jelen formájában és összetettségében.
a/ Minden ami létezik az abszolút semmiből állt elő. (Nem anyagból, nem energiából, nem személyességből, nem valamiből, hanem a valóban semmiből. Ha a semmi valami, akkor az már nem semmi.)
Nem tudom, hogy ki lenne hajlandó ezt az álláspontot józanul képviselni?
b/ Mindennek ami ma létezik volt egy személytelen kezdete. Ez lehet tömeg, energia vagy mozgás melyek mind egyformán személytelenek.
Vigyázzunk, hogy ennél a gondolatmenetnél megmaradjunk a:
SZEMÉLYTELEN + IDŐ + VÉLETLEN = MINDEN AMI MA VAN képletnél. Mivel nagyon nehéz ennél megmaradni és mégis választ találni a létezés mai formájára a legtöbben megkísérelnek valahol valami személyeset csempészni a képbe.
Senki sem tudta még bizonyítani, hogy ez a képlet létre tudta hozni a ma létező objektív valóságot a maga bonyolultságával, beleértve az embert a maga személyességéről nem is beszélve.
A panteista (valójában pánmindenista, hisz a theos szó becsempészése a személyesség illúziúját kelti csupán) magyarázat nem képes megválaszolni sem:
-a személyesség kérdését (Az ember csak sömör a személytelen valóság testén, idővel elmulik.) Ha személyesség nélküli kezdetből indulunk ki akkor az ember személyességére az adott rendszerben nincs magyarázat, hisz túlnő magán a rendszeren. (Közlekedő edények példája ill. svájci alpok völgyeiben a tavak.) Nincs más lehetőségünk, mint a személyeset személytelenné redukálni. SZEMÉLYESSÉG = SZEMÉLYTELEN + KOMPLEXITÁS), sem
-a sokféleségre nem ad magyarázatot, illetve az egyediség értelmét és jelentőségét sem tudja megmutatni. Továbbá nem ad magyarázatot
-az erkölcs létezésére sem.
Ezek a fogalmak értelmetlenek, ill jelentőség nélküliek a panteista felfogásban, sőt irracionálisak is a lét összetettségének valós formájában.
c/ Minden ami ma létezik személyes eredettel bír, személyesből származik
Ha így van, akkor az embernek, aki személyes, van értelme (azaz az ember létezése megmagyarázható az értelem, a racionalitás és logika feladása nélkül). Az ember mégse sömör. A személyessége nem idegenítte el attól ami van és mindig is volt, hisz az is személyes.
A kérdés ezután már csak az, hogy egy végtelen személyes Istent választunk vagy több véges személyes istent.
A véges személyes istennel ill. istenekkel az a baj, hogy nem elég nagyok, nem lehetnek tehát abszolút vonatkoztatási pontok. Platon tisztán meglátta, hogy abszolútumok nélkül semminek sincs értelme.
Szükség van tehát egy személyes végtelen Istenre.
Továbbá olyan végtelen személyes Istent kellene találnunk, akiben választ kapunk a személyes egység és abban a személyes sokféleség kérdésére. (Ha nincs Szentháromság filozófiai szempontból még a személyes végtelen Isten létezésének feltételezése mellett is agnosztikusnak kellene lennünk, mert nem ad választ az egység és egyediség dillemmájára.)
Ezeknek a követelményeknek az egyedül elfogadható válasza az, hogy a zsidó keresztény Isten, aki a szentháromságon keresztül egy Isten és három személy, hogy Ő, azaz Jézus Krisztus létezik.
Még valami, az ismeret azért létezik, mert ez a Isten szólt. Ha hallgatott volna és nem mondta volna el az általános és specifikus kijelentésén keresztül, hogy ő milyen, semmit sem tudnánk.
A Biblia ihletettségének bizonyíthatósága mellett a kereszténység végső igazsága abban rejlik, hogy megfelel annak, ami létezik!!!
Az ember személyességének vagy emberségének kérdése:
Az ember személyes és merőben különbözik minden személytelentől. Nem igaz az amit a behaviorizmus és a determinizmus mond, miszerint az ember csak gép, a kémiai és biológiai determinizmus eredménye.
Ez ellentmond az ember önmagával kapcsolatos minden megfigyelésének, másrészt egyetlen egészséges ember sem képes úgy élni, mintha nem-ember lenne.
Ott van még az ember nemességének, nagyságának kérdése és ugyanakkor gonoszságának relytélye, mely kettő ellentmond egymásnak, és aminek következtében az ember elidegenedett önmagától és embertársaitól.
Mindez felveti az erkölcs kérdését.
b/ A ma létező erkölcsnek volt egy személytelen kezdete.
Ha ezt elfogadjuk oda kell, hogy jussunk, hogy végül is nincs erkölcs, hisz a személytelen kezdet számára mindennek egyforma erkölcsi értéke van. Nem beszélhetünk arról, hogy mi az igazán helyes vagy helytelen, jó és gonosz. Nincs különbség erkölcs és metafizika között, az ember véges létezése és gonoszsága között.
Legfeljebb szituációs és statisztikai etikáról beszélhetünk (relativizmus), de valódi erkölcsről nem.
Sade márki: "...mindaz ami van , helyes!"
Ezt kell, hogy valljuk, miközben minden kétséget kizáróan erkölcsi lények vagyunk. Ez egyrészt irracionális, másrészt megint felveti a sömörszindróma (elidegenedés, kozmikus elidegenedés) problematikáját, a valósággal való összhang keresésének lehetetlenségét, hisz miközben erkőlcsi válaszra van szükségem, arra jövök rá, hogy egy erkölcs nélküli valóságban élek. Azt mondhatom tehát, hogy az összhang megtalálása érdekében le kell vetkőznöm az erkölcsöt, azaz az emberségem egy részét, de erre képtelen vagyok. Nem élhetek emberlétemre úgy, mint egy állat vagy gép, úgyhogy az összhang megtalálása érdekében az öngyilkosság marad utolsó, de az élethez való ragaszkodásomon keresztül, szintén nem túl bíztató megoldásként.
Jean-Paul Satre szerint, ha egy véges pontnak nincs egy végtelen vonatkoztatási pontja, akkor léte értelmetlen és abszurd.
E mellett az ember véges és személy és ezen keresztül nincs önmagának megfelelő vonatkoztatási pontja, hisz önmagához nem viszonyíthatja magaát, hisz véges, a végtelen személytelenhez meg azért nem mert személyes.
c/ A ma létező erkölcsnek volt egy személyes kezdete.
Végtelen Személyes Isten - szakadék - Isten képére teremtett véges, személyes ember - szakadék - bármi, ami véges nem ember
Egyedül Isten végtelen (és a tér amit létrehozott?)
Végtelen Személyes Isten - Isten képére teremtett véges, személyes ember - szakadék - bármi, ami személytelen nem ember
Tehát van magyarázat az ember személyességére a végessége ellenére.
Ez felveti viszont annak kérdését, hogy hogyan magyarázzuk az ember gonoszságának problémáját.
1/ Az ember mindig is gonosz volt, azaz az ember, mint olyan, gonosz és nem választható el a gonoszságától. Ha ez igaz, akkor:
-Isten minden logikus következtetés ellenére jó. ( Ez megint irracionális)
-Isten tényleg gonosz, hisz ha a gonosz emberből kiindulva az ok okozati vonal Istenig egyenes, akkor nincs más lehetőség mint hogy Isten gonosz. Charles Baudelaire szerint: "Ha van Isten, akkor ő a Sátán." továbbá Camus szerint nem is kell harcolni sem a gonosz, sem a társadalmi állapotok ellen, hisz akkor Istennel szállnánk szembe. Továbbá nincs remény a minőségi változásra és így nem mard más hátra, mint a pesszimizmus.
2/ Az ember ma nem az, aminek Isten teremtette. Azaz az ember mai állapota abnormális. Ha ez igaz, akkor vagy:
-Isten változtatta meg az embert, de akkor Isten megint gonosz, vagy
-Az ember a maga szabad akaratán keresztül változtatta meg saját magát. (Ezzel létrejött az erkölcs. ???) Ez a Bibliai, zsidó-keresztény álláspont. Ebből következik, hogy: -Van válasz az ember gonoszságára, Isten jósága mellett.
-Van remény az erkölcsi problémánk megoldására, hisz a jelenlegi állapota abnormális.
-Van alapunk a gonosz ellen harcolni, jogosan küzdünk az abnormális hibák, a gonoszság, a bűn ellen és mindezt anélkül, hogy Istennel harcolnánk, sőt pont miatta tesszük ill. kell tennünk.
-Lehetnek valódi erkölcsi normáink és abszolútumaink. Isten maga és az Ő jelleme a világmindenség erkölcsi abszolútuma. Ez viszont felveti az embernek az erkölcsileg abszolút Isten előtti, valódi bűnösségének kérdését. Jézus helyettesítő áldozata itt válik értelmessé.
Mi is volt ennek az oka? Hogyan is jutottunk ide?
Az előfeltevésekből, azokból a kiindulási alapokból amelyekből csak három volt, sőt kettő.
Elvetettük ugye a természeti okság egységességét egy nyílt rendszerben és helyette a természeti okság egységét választottuk egy zárt rendszerben.
A zárt rendszer annyit jelent, hogy nincs aki szóljon, csak az ember, de az amit mond meghatározhatatlan és értelmetlen, hisz ő is csak része az egésznek és így nincs mihez viszonyítani, nem lehetséges az értelmét, vagy bármit is valóban meghatározni.
Szóval ebből indultunk ki, de hova is jutottunk?
Oda, ahol tagadnunk kell minden empirikus ismeretünket az emberről és a valóságról. Az ember ezen gondolatmenet során dehumanizálódott, emberből géppé lett, ahol az erkölcsnek, a tudásnak, a dolgok abszolút értelmének nincsen értelme. Az ember a valóságban nap mint nap szembesül a mély kérdések valóságával, tudatában van, vagy ha nincs tudatalatti szinten biztosan tudja, hogy a kérdéseire válasz is kell hogy legyen, de a gondolkodásában oda jutott, hogy nem lehet.
Miért?
Mert egy rossz, előfeltevésből indult ki és ahhoz ragaszkodott.
A zárt rendszerhez.
Mi volt a másik lehetőség?
A nyílt rendszer, ahol továbbra is fennáll a természetben uralkodó oksági összefüggés, de azzal a kiegészítéssel, hogy Isten, aki a valóság végső oka, és az ő képére teremtett ember átrendezheti ezt a valóságot. Ezzel megvan az az egyetemes, az az abszolútum ami értelmet ad mind a személytelen valóságnak, mind a személyes embernek.
Ebben az előfeltevésben van okunk feltételezni, hogy:
-Van összefüggés a vizsgálódó ember és a megvízsgált valóság között, hisz mindkettőt egy értelmes, azaz személyes Isten teremtette.
-Van alapom az emberek megismerésére, hisz Isten képére lettek teremtve.
-Végül van alapom, ami alapján a valóságot meg tudom különböztetni a fantáziától, hisz tudom mi az, amit Isten teremtett.