Az "Isten embere" hűségesen teljesítette Bételben Isten által adott küldetését. (1) Közvetlenül magától Istentől kapta az utasításait. "Isten embere jött Júdából Bételbe, az Úrnak intésére," 1. v. (II) Teljesítette kötelességét Bételben, kiáltva "az oltár ellen". Üzenete megalkuvást nem ismerő volt, 2-3. v. (III) Védelmet talált, amikor "kinyújtotta Jeroboám az ő kezét az oltártól, ezt mondva: Fogjátok meg őt", 4. v. (IV) Hajlandó volt közbenjárni a csapással sújtott Jeroboámért, és Isten irgalmasan válaszolt, 6. v. Az isten embere" nem volt keményszívű prédikátor. (V) Megtagadta, hogy csatlakozzon a bálványimádó királyhoz, vagy kegyeit elfogadja, 7-9. v. Idáig minden dicséretre méltó volt. Jegyezzük meg a tanulságokat.
A visszafelé vezető úton azonban a dolgok rettenetesen rosszra fordultak. Először ellenállt a bételi "öreg próféta" nyomásának, hogy térjen vele vissza; "meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, amelyen odamégy." 16-17. v. De nem tudott ellenállni a nyomásnak, amikor az "öreg próféta" hamis módon azt mondta neki, hogy Isten megváltoztatta akaratát, 18. v. Az "Isten embere" ezután saját kárán tanulta meg, hogy Isten nem változtatta meg elgondolását, és hogy alaposan tévedett, amikor azt hitte, hogy Isten megszegi a szavát, 21-23. v.
Itt van a történet fő tanulsága. Isten nem változtatja meg elgondolását. Az eredeti üzenet megáll. A tanulságot Pál éles megvilágításba helyezi: "De ha mi magunk, avagy mennyből való angyal (az "öreg próféta" ezt mondta: "angyal szólt hozzám") hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok", Gal 1,8-9. Ne feledjük, hogy Isten Igéjében találjuk meg azt a hitet, "amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott", Júd 3. (angol). Az emberek azt állítják, hogy "megváltoztak a dolgok az újszövetségi idők óta", de Isten Igéje nem változott meg, és nem is lehet megváltoztatni.
A bibliai időkben gyalázat volt, ha valakit nem temettek el; lásd: Préd 6,3. Isten tehát megfékezte az oroszlán természetes ösztöneit annak biztosítására, hogy szolgája, aki bizonyára nem volt hitehagyott, és aki hibája dacára sok dologban hűséges volt, tiszteletre méltó temetésben részesüljön, 24-31. Nem lett kitéve a legnagyobb megaláztatásnak.