Az igazak várakozása örömre fordul. (Péld 10,28)
Fülöp így szólt Nátánaélhez: "Megtaláltuk azt, akirõl Mózes írt a törvényben, akirõl a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretbõl származik." (Jn 1,45)
Uram, Istenem, ha rossz úton járnék, terelgess engem!
A ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját elõletek, és nem hallgatott meg. (Ézs 59,2)
Az én bûneim választanak el az én Istenemtól. Az én vétkeim miatt rejti el elõlem orcáját, és nem hallgat meg. Valóban õ az, aki elfordul tõlem, és nem hallgat meg? Van sok nyomorúság a Földön, de ez lehet a legnagyobb nyomorúság mind közül: ha Isten elfordul tõlem, nem hallgat meg. Magam miatt? Elmartam magamtól? Olyan utálnivaló lennék a számára, hogy már rám se néz? De hát szeret engem! Ha ezt az egyet is elfelejteném, akkor lennék igazán elveszett, igazán Isten nélkül.
Valóban õ az, aki elfordul tõlem, és nem hallgat meg engem? Nem sokkal inkább én vagyok az, aki elfordul tõle, és nem hallgatom meg. Ez a bûn. Elfordulás, céltévesztés, iránytévesztés.
Tiszta, áttekinthetõ életre vágyom, egyre kevesebb vargabetûvel, mellék-, illetve vakvágány nélkül. Pontosan lehet tudni, mikor csúszik el az ember. Akkor, amikor már egyáltalán nem érdekes, meghallgat-e Isten vagy sem. Ha én elfordulok tõle, abban a pillanatban szûnik meg számomra az õ jelenléte. Mindig egyre nehezebb innen az út hozzá vissza, de mégis tudom, hogy õ értem mindig itt van, meghallgat, érezhetõ az õ közelsége.
A vakok szemét megnyitja, kiegyenesíti a meghajlottakat. Ahol istenfélõket talál, ott meglátszik áldása. A jövevényekre és árvákra mindenkor gondol és megvédi õket. Halleluja! (J. D. Herrenschmidt)
Mennyei Atyánk! A te neved legyen áldott azért, hogy Jézus Krisztusért eltöröltettek a mi vétkeink. Már nincs miért rettegnünk, mert kezed megtart bennünket. Sokszor nehéz úgy élni, szeretni, létezni, ahogyan kellene, de számodra így botladozva is nagyon kedvesek vagyunk. Köszönjük, hogy ilyen nagyon szeretsz bennünket! Õrizz meg bennünket a mai napon is a te közelségedben. Ámen.