A 2Timóteus 2-ben a hívő ember hétféle jellemzőjét látjuk. Az Ige nevezi őt fiúnak (1. v.); katonának (3. v.); atlétának (5. v.); földművesnek (6. v.); munkásnak (15. v.); edénynek (21. v.); és szolgának (24. v.). Minden jellemző mellé odateszi az apostol a megfelelő intést. Mint fiát inti Timóteust, hogy erősödjék meg a kegyelemben. A fiúság tartozéka a kegyelem, éppen úgy, mint a szolgaságé a törvény, ahogy tudjuk a Galata levélből. Mint katonát inti Timóteust, hogy hordozza a küzdelmes szolgálat terhét, és ne elegyedjék a mindennapi élet dolgaiba; ez kell ahhoz, hogy jó katona legyen valaki. Mint edény, legyen tiszta, szent dolgokra félretett; mint szolga, nyájas, szelíd és türelmes, és életének mind a hét jellemzője látszódjék meg rajta mint keresztyén emberen. A 15. vers elmondja, mi kívántatik tőle, mint munkástól: "Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint oly munkás, aki nem vall szégyent, aki helyesen fejtegeti (szó szerint: hasítja, vágja) az igazság beszédét". Az igazság beszédének tehát megvan a helyes beosztása, és nyilvánvaló, hogy ha a munkás nem akar szégyent vallani, erre figyelemmel kell lennie, különben akármennyit tanulmányozza is az Igét, de ezt a beosztást semmibe veszi, tanulmánya gyümölcstelen és zavaros lesz. Sok keresztyén ember őszintén bevallja, hogy fárasztó számára a Biblia tanulmányozása. Még többen vannak, akik szégyellik ezt nyíltan megvallani. Ennek a könyvnek az a célja, hogy jelezze az igazság beszédének főbb részeit. Hogy nem lehet ilyen szűk keretek közt a Biblia teljes elemzését nyújtani, az nyilvánvaló: de hisszük, hogy eleget tudunk adni ahhoz, hogy a szorgalmas olvasó megértse az igazság nagyobb körvonalait, és meglásson valamit az Isten Igéjének rendezett szépségéből, és szimmetriájából, amely a természetes ész számára csak összefüggéstelen és ellentmondó gondolatok zűrzavarát jelenti. Komolyan figyelmeztetjük az olvasót, hogy egyetlen tanítást se fogadjon el csupán azért, mert e könyvben megtalálja, hanem, miként a nemes béreaiak tették, tudakozza naponként az Írást, hogy vajon úgy vannak-e ezek (Csel 17,11). Soha ne hivatkozzunk emberi tekintélyre. "Az a kenet, amelyet tőle vettetek, megmarad bennetek, és nincs rá szükségetek, hogy valaki tanítson titeket" (1Jn 2,27). (34 oldal/A4)
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!