Igehely (történet): A tálentumokról/minákról szóló példázat Mt 25,14-30, Lk 19,11-27
Aranymondás: Mt 25,23 Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!
Óracél: Ismerjék fel a gyerekek, hogy vannak Istentől kapott ajándékaik. Az ő feladatuk, hogy használják azokat.
Központi üzenet: Isten elvárja, hogy a Tőle kapott képességeinket kibontakoztassuk.
Játék: A gyerekek kapnak 5 percet arra, hogy leírják, hogy a csoportból ki, mihez ért, miben jó. Ez lehet bármilyen képesség, ne gondolkodjunk iskolai tantárgyakban. Majd mindenki mondja el a többieknek, amit leírt.
Bibliai történet:
Mt 25. 14 „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22 Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. 23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26 Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad(??), hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. 30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Lk 19. 11 Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. 12 Így szólt tehát: „Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. 13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. 14 Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. 15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. 16 Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert. 17 Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött. 18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, minád öt minát nyert. 19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon. 20 Megérkezett a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. 21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. 22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el? 23 Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg. 24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van. 25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! 26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.”
EFO:
Mt 25. 21 Ura megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«
Mt 25. 29 Mert aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.
Az Úr Jézus meg akarta őket tanítani arra, hogy Isten országának eljövetele a szív ügye, azért teljes odaadással dolgozni kell. Aki így tesz, jutalmat kap. Aki nem, bánhatja majd, hogy hanyag szolga volt.
Mindkét példázatban az úr visszatérésére való várakozásról van szó. Ez alatt a szolgáknak uruk megbízásából dolgozni kell, ezt követi a hű szolgák megjutalmazása, és a hűtlen megbüntetése.
A talentumokról szóló példázatban az ember nem azért utazott el, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, ahogy a minákról szóló példázatban találjuk.
Itt nincs szó polgárokról sem, akik gyűlölték urukat, és követeket küldtek utána, hogy tudassák vele, nem akarják királyukul elfogadni. Nincs szó ezekkel a polgárokkal való leszámolásról sem.
A talentumokról szóló példázatban a végső elszámolás a központi gondolat.
A minákról szóló példázatban a tíz szolga egyformán egy minát kapott. A talentumokról szóló példázatban három szolga szerepel, akik öt, két és egy talentumot kaptak, képességeik szerint. Ebben a példázatban tehát az úr tudta, kire-kire mennyit bízhat.
A szolgáknak, akik a minákat kapták, kereskedniük kellett uruk pénzével. Nem így a talentumosoknak. Uruk „átadta nekik vagyonát”, azaz rájuk bízta, hogy gondoskodjanak róla, mintegy tesztelve a megbízhatóságukat.
A hűséges szolgák a talentumok példázatában megkétszerezték, a minák példázatában megsokszorozták a rájuk bízott összeget.
Mindkét példázatban jutalmat kaptak ezért. A minákról szóló példázatban új feladat várt rájuk („hatalmat” adott nekik uruk számos város fölött, egyfajta helytartóként), míg a talentumokról szóló példázatban részt vehetnek uruk ünnepi lakomáján.
A minákról szóló példázatban a hűtlen szolga csak egy kendőbe kötötte a minát; a talentumokról szólóban a földbe ásta el a talentumot.
Mindkét példázatban bankba kellett volna tenniük a pénzt, hogy az úr kamattal kapja vissza.
Mindkét példázat szigorúnak nevezi az urat, akitől a lusta szolgák féltek.
Jogosan, mert mindkét esetben büntetést kaptak, bár a büntetés súlya különböző: a talentumokról szóló példázatban a szolgát kivetették a külső sötétségre, míg a minákról szóló példázatban csak az egy minát vették el a hűtlen szolgától.
Néhány megjegyzés a példázatokhoz:
Miután az úr feladatokat adott, és a minákat/talentumokat szétosztotta, azonnal útra kelt. Ezzel az Úr Jézus azt adta tudtul, hogy ő is „elutazik” a mennybe, és szolgáinak, a tanítványoknak és későbbi követőinek meghagyja, hogy távolléte idején pontosan végezzék munkájukat.
Távolléte nem tétlen várakozást, hanem serény munkálkodást jelent. Krisztus visszajövetelére várva mindenki saját feladattal és felelősséggel bír az Ő tulajdona, a gyülekezet építésén a talentumok, lelki (szellemi) adottságok segítségével, melyeket Istentől kaptunk. Ezekkel is Isten dicsőségére sáfárkodunk.
Ha a korabeli rabszolgák helyzetére gondolunk, amely engedelmességet és fegyelmet, egyszersmind védelmet is jelentett, megértjük, hogy a hívők, mint Krisztus alattvalói, engedelmességgel tartoznak Uruknak, de egyúttal védelmét is élvezik. (A rabszolgák gyakran uruk házában „születettek” voltak.)
Arra is gondolhatunk, hogy a szolgálat itt különösen az evangélium szolgáira, tehát az igehirdetőkre vonatkozik (Pál apostol gyakran nevezte magát Jézus Krisztus szolgájának), de természetesen minden hívőre is.
A szolgák nem ugyanannyi minát vagy talentumot kaptak. Isten figyelembe veszi szolgái alkalmasságát. Vannak egészen meghatározott lelki ajándékok is.
Az adományok szétosztása különleges. A példázatbeli minák és talentumok ugyanis az úr tulajdonában maradtak. Így van ez azokkal az adottságokkal, talentumokkal is, melyeket a hívők kapnak. Nem tehetnek velük azt, amit akarnak. Minden adomány Isten tulajdona, aminek a hívők csak sáfárai! Ezért körültekintően és felelősen kell „kereskedni” a talentumokkal, melyeket az Ő kezéből kapunk. (A „talentum”* szó bizonyos tehetségre is utal. Pl. valakinek talentuma [tehetsége] van a rajzoláshoz.)
A hű szolgák szerencsésen kereskedtek. De a nyereséget nem tartották meg maguknak, mert uruk a minákat és a talentumokat csak azért adta nekik, hogy azokkal számára hajtsanak hasznot.
Az úr mindegyik szolgáját megdicsérte hűségéért, akár sok, akár kevés volt a nyeresége. Így van a lelki életben is. De… minél több adományt kapott valaki, annál többet várnak tőle.
A lusta és hűtlen szolga talán azt gondolta, hogy jót tett, amikor a pénzt elrejtette. Valaki egyszer azt mondta, hogy akiknek a legkevesebbet kell tenniük Istenért, azok abból a legkevesebből még a legkevesebbet sem teszik meg. Gyakran ezt látjuk Krisztus gyülekezetében is. Ezért olyan nehéz például új tisztségviselőket találni. A gyülekezetben a sok munka néhány ember vállára nehezedik.
Az egy mina/talentum is adomány! Milyen kár, ha ez az egy nem hoz hasznot! A szolgának csak el kellett volna vinni a pénzt a bankba. És lustaságból, rabszolgai félelemből még azt sem tette meg.
A példázatokbeli úr számadást tartott a szolgákkal, miután hazajött. Így fog számadást tartani az Úr Jézus is visszajövetelekor az övéivel. A jutalmazás kettős: új feladat (a minákról szóló példázatban városok fölötti hatalom; „uralkodni fognak a földön, örökkön-örökké” – Jel 5,10 és 22,5), és részvétel az ünnepi lakomán („hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára” – Jel 19,9).
A minákról szóló példázatbeli úr távoli országba utazott, hogy ott királyi méltóságot szerezzen magának. Valószínű, hogy az Úr Jézus ezzel arra célzott, Ő fölmegy a mennybe, hogy megkapja Atyjától a királyi méltóságot népe fölött, hogy aztán visszatérjen, és mint Király uralkodjék Isten országa fölött.
Előkelő személyt a fejedelem, például a római császár királlyá koronázhat. Gondoljunk csak Nagy Heródesre, akit a római császár királlyá tett Palesztina egy része fölött, és annak fiára, Arkhelaoszra*.
Mikor az Úr Jézus azokat a polgárokat említette, akik az urat nem kívánták királyuknak, a zsidókra célozhatott, akik nem akarták Őt Krisztusnak elismerni. Ők az úr visszatérése után halálbüntetést kaptak. Itt az Úr Jézus a hitetlen zsidóság és a nagytanács vezetői, a farizeusok, írástudók és főpapok fölötti ítéletről beszélt, akik azt tervezték, hogy Őt megölik. Pál róluk írja a Róm 11,20-ban: „azok hitetlenségük miatt törettek ki”.
Mindazok, akik hallottak Őróla, akiknek az evangélium hirdettetett, mégsem akarták Őt Uruknak elismerni, örök halálra lesznek méltók.
A „külső sötétség”, ahol majd sírás lesz és fogcsikorgatás, a kárhozat helye, ahol örök sajnálkozás lesz a Krisztussal, az Úrral szembeni közömbösség és hűtlenség miatt.
Az egy talentum vagy mina elvétetett a hűtlen szolgától, és annak adatott, aki a legnagyobb nyereséget érte el. Azok, akik talentumaikkal jól sáfárkodtak, még több lehetőséget kapnak, hogy ezt tegyék, azokkal szemben, akik sajnálták a fáradságot, és így mulasztásuk miatt kárt szenvednek.
Jegyzetek:
Minák – Egy ezüst mina egyenlő volt 100 dénárral. (Az állandóan változó pénzértékek miatt nehéz meghatározni mai értékét.) Egy mina kb. egy munkás negyedévi bére volt (60 sékel)
Talentumok – Egy talentum ezüst 6000 dénárnak felelt meg, a mina hatvanszorosa. A zsidók által használt ezüsttalentum 58,93 kg, az arany talentum 49,11 kg volt.
Talentum – Ismerjük azt a kifejezést, hogy „sáfárkodj jól a talentumaiddal”. Nyelvünkben sok bibliai kifejezést, mondást és közmondást találunk.
Beszélgetés / játék: Tegyünk fel kérdéseket a gyerekeknek, melyek arra irányulnak, hogy megértették-e a szöveget. Ki és hány tálentumot kapott? Mi alapján kapták a talentumokat? Ki, mit tett a talentumaival? Amikor visszajött az Uruk, mit szólt mindehhez? Kinek, mit mondott?
Alkalmazás: A példázat a mennyek országáról szól. A Mt 24-25. fejezetek összetartoznak, Jézus a tanítványaihoz beszél az Olajfák hegyén. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy egy talentum mekkora összeget jelentett akkor, emeljük ki, hogy mindenki a képességei szerint kapta a talentumokat. Beszélgessünk arról, hogy Isten mindenkinek adott valamilyen ajándékot, képességet és a mi feladatunk az, hogy használjuk és fejlesszük azt.
Comments