Igehely (történet): Törvényadás 2Móz 19-20
Aranymondás/kulcsige: Ézs.45. 18 Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az Úr, nincs más!
Óracél: Értsék meg, hogy Isten szabja meg a Vele való közösség feltételeit.
Fő üzenet, központi igazság: Engedelmeskedj az Istennek, hogy áldott életed legyen!
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Történet:
Előzmények: Az izráeliták úton voltak a Sínai-hegyre. Refídímnél Mózesre és az Úrra támadtak, hogy gondoskodjon vízről. Mózes a botjával a sziklára ütött, és lett elegendő víz. Refídím és a Sínai-hegy között a népet megtámadták az amálékiek. Józsué leverte őket, Mózes közbenjárásával.
Bevezetés: A 2Móz 18 leírja, hogy Mózes apósa, Jetró, Midjánból, a Sínai-hegy szomszédságából látogatóba jött. Magával hozta Mózes feleségét, Cippórát, valamint a fiait, Gérsómot és Eliézert. Lehet, hogy Mózes korábban az apósához küldte vissza a családját. Vagy már Egyiptomból hazaküldte őket, ez nem biztos.
Mózes elbeszélte Jetrónak a csodálatos szabadítást, aki nagyon örült. Dicsérte az Urat, aki mindezt véghezvitte. „Most már tudom, hogy nagyobb az ÚR minden istennél!” Jetró másnap látta, hogy Mózes egész napja bíráskodással telik. Azt tanácsolta vejének, hogy válasszon ki istenfélő férfiakat, s tegye őket elöljárókká, akik a nép ügyes-bajos dolgait intézik. Mózes csupán a nehéz ügyekben döntsön.
Mózes megfogadta apósa tanácsát, aki aztán elutazott Midjánba. Feltételezhetjük, hogy Cippóra és a két fiú Mózessel maradt.
Történet:
Három hónappal az Egyiptomból való elindulás után érkeztek meg a zsidók a Sínai-hegyhez. Letáboroztak a hegy lábánál. Mózes beszélt Istennel a hegyen. Emlékeztetnie kellett népét arra, hogy mennyi mindent tett értük az Úr. „Sasszárnyon hordozta” őket. Ha hallgatnak szavára, és megtartják a szövetséget, akkor Isten minden nép között őket tekinti tulajdonának. Izráel papok* királysága és szent nép lesz. A nép Őt fogja szolgálni, ahogyan a papok szolgálják az Urat. Amikor Mózes lejött a hegyről, maga mellé hívta a nép véneit, és elmondta nekik, amit az Úr mondott. A nép megígérte, hogy megtesznek mindent, mit az Úr mondott. A következő két napon a népnek meg kellett szentelnie magát. Mindenki kimosta a ruháit. Az Úr a Sínai-hegyről fog szólni hozzájuk. A hegyre senki sem mehet fel. Ha mégis megtenné, akár ember, akár állat, meg kell ölni. Amikor majd hosszan zeng a kürt, akkor szabad fölmenni a hegyre. Mózes mindezt elmondta a népnek. Harmadnap virradatkor mennydörgés szólalt meg. Villám cikázott a sziklák felett. Sűrű felhő ereszkedett alá, és igen erős kürtzengés hallatszott. Halálra rémült mindenki. Mózes a hegy lábához vezette a népet. Az egész hegy füstbe borult és remegett, amikor leszállt rá tűzben az Úr. Mózes megszólította az Urat, aki válaszolt neki mennydörgésben. Mózesnek föl kellett mennie, egészen a csúcsra. Majd az Úr visszaküldte, hogy még egyszer figyelmeztesse a népet, fel ne menjenek a hegyre. Akkor Isten elmondta a szent törvényt, a Tízparancsolatot.
2Móz.20. 1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:
I. 2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3 Ne legyen más istened rajtam kívül!
II. 4 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. 6 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
III. 7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
IV. 8 Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 10 De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.
V. 12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!
VI. 13 Ne ölj!
VII. 14 Ne paráználkodj!
VIII. 15 Ne lopj!
IX. 16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
X. 17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!
18 Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt.
Először bemutatkozott népének: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” Nélküle Jákób leszármazottai Egyiptomban vesztek volna. Ő Izráel Istene, és Izráel az Ő kiválasztott népe.
Az első öt parancsa nép és Isten viszonyáról beszél. Mózes később összefoglalta e parancsokat (vö. 5Móz 6,5), és az Úr Jézus megismételte azokat (vö. Mt 22,37–38): „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.”
Az első parancsolatban Isten megtiltja, hogy népének rajta kívül más istenei legyenek, akiket tisztel és szolgál. Izráel a pogány Egyiptomból jött, ahol számos bálványistent tiszteltek; és úton van Kánaánba, ahol ugyanez a helyzet. Tehát ez a parancs nem volt fölösleges. Elmondhatjuk, hogy az elkövetkező évszázadokban a zsidókat mindenféle pogány isten kultusza csábította el újra meg újra az Úr mellől. Az első parancsolatban világosan áll, hogy Izráel csak az Úrnak adhat meg minden dicsőséget. Ő az egyedül igaz Isten.
Nem kétséges, hogy ez az ige a szabadságról szól, lelki és fizikai értelemben egyaránt, ami egyértelműen Istennek köszönhető. A szabadság nem véletlenül az első ige, elvégre az előfeltétele az összes többi törvénynek. Aki ugyanis nem szabad, kénytelen „idegen isteneket”, embereket tisztelni, a rabszolga nem engedheti meg magának, hogy szombatot tartson, nem képes mentesülni a varázslás és a babona alól, életmódja folytán nem tisztelheti az életet és a tulajdont.
A második parancs azt mondja, hogy Istenről semmilyen képet nem szabad készíteni. Ő nem ábrázolható ki, csak tulajdonságaiból és tetteiből ismerhető meg. Nem illethet az Ő népe Istennek kijáró tisztelettel semmilyen képet vagy szobrot, akár égitest, akár földi lény legyen az. Érdemes odafigyelni: nem tárgyak, élőlények művészi kiábrázolását tiltja. Hiszen ez ellentmondana Isten későbbi parancsának, hogy angyalalakokat, kerubokat készítsenek a szövetség ládájára, vagy rézkígyót tűzzenek póznára. Az így készített tárgyakat tisztelni, imádni azonban nem szabad. Az Úr féltékeny Isten, aki az atyák vétkét a gyerekeken kéri számon, harmad- és negyedíziglen azokon, akik Őt gyűlölik. A féltékenység féltő szeretetet jelent, hiszen az ember magának árt, ha idegen isteneket gyárt. Ígéret is kapcsolódik e parancsolathoz. Az Úr irgalmas lesz ezeríziglen azokhoz, akik Őt szeretik, és parancsolatait megtartják.
A harmadik parancsolat tiltja az Úr nevének hiábavaló használatát. A 3Móz 24,10–16.23-ban olvasunk egy elrettentő példáról, ahol az átkozódót* a nép megkövezte. Nem sokkal azután, hogy Izráel megkapta a Tízparancsolatot. De akár imádságunkban is használhatjuk hiábavalóan az Úr nevét. Vagy gondoljunk a fölösleges esküdözésre (3Móz 19,12).
A negyedik parancsolata nyugodalom napjának, a hetedik napnak, sabbatnak* a megszentelésére szólít. Ezen a napon nem dolgozhat sem ember, sem állat. Isten emlékeztet arra, miért áldotta és szentelte nyugalom napjává a hetedik napot. Hat napon át teremtette az eget és a földet, s ami rajta található. És a hetedik napon megpihent (vö. 1Móz 2,2–3). A zsidók túlzó formában ragaszkodtak a szombat betartásához, és az Úr Jézus a farizeusokkal többször vívott emiatt szópárbajt. Gondoljunk a betegek, állatok gondozására, emberek, állatok megmentésére. Ételről is szabad gondoskodni, ezért szedték a tanítványok szombaton a kalászokat. A keresztyén egyházak a hét első napját tartják pihenőnapnak, a vasárnapot*. Ezen a napon Istent tiszteljük és dicsérjük, igéjére hallgatunk, s nem dolgozunk a szükségesen kívül. A vasárnap, mint pihenőnap áldás az ember testének és lelkének.
Az ötödik parancs az édesapák és édesanyák tiszteletéről szól. A szülőknek külön figyelmet szentel az Úr, ami egészen különleges. Kiváltságos pozíciót élveznek, mondhatni díszhelyet kapnak. Ehhez a parancshoz ígéret kapcsolódik, ahogy a második parancshoz is. A zsidók (és mi is) megáldatunk, napjai(n)k megsokasodnak, „jó dolgunk lesz” (5Móz 5,16) azon a földön, melyet az Úr ad. Ez utóbbi különösen igaz az Ígéret földjére, ami felé Izráel tart. A szülők verését vagy szidalmazását az Úr nagyon komolyan veszi (2Móz 21,15–17), elkövetőjét halállal bünteti. A 3Móz 19,32-ben olvassuk: meg kell adni a tiszteletet minden idős embernek.
Az ötödik parancsolat jól ismert mondata három részből áll. Az első néhány szó valóban a gyerekekhez szól, ám a folytatás, a második rész megértése már némi gondot okoz: Valóban hosszabb életkor vár a szülőtisztelő gyermekre? Véleményem szerint a mondat második része a szülőkhöz szól. Ha te, szülő, nem tiszteled a saját apádat és anyádat, milyen példát mutatsz gyermekeidnek, hogyan várhatod el tőlük, hogy majdan, idős napjaidban ők gondoskodjanak rólad szeretettel? Egyszóval, a törvény pedagógiai célzatú tanítást őriz: a jó példa (idős szüleid iránti tisztelet) nevelő hatású lehet, hogy azután te magad is „hosszú életű légy a földön”… Ám az ötödik parancsolat szövege még így sem teljes! Az ige harmadik része a hosszú élet azon a földön valósul meg, „amelyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad”. Melyik az a föld, ahova Izrael népe a pusztai vándorlás során készült, s ahova 40 év múltán el is jutott? Természetesen Kánaán az, Izrael országa! Annak a népnek, amelyik nem tiszteli a múltját, nincs maradása a földön. Izrael tisztelje őseit, hogy „hosszú életű legyen” saját országában! Vagyis a törvény nem csupán a gyermekekhez, a szülőkhöz, de az egész néphez is szól, s éppen ezért került ez a törvény az első kőtáblára, az Isten és az ember (a nép) közti normák sorába.
A hatodiktól tízedikig következő parancsolatok az emberekkel való kapcsolatunkat szabályozzák. Az Úr Jézus erről így beszél: „A második (parancsolat) hasonló ehhez (az első, nagy parancshoz): Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,39)
A hatodik parancs az ölést tiltja meg. E parancs jogosságában senki sem kételkedik. Az első fiú, Kain bűne ölés. Hogy milyen szigorúan veszi az Úr a halálos ütést, azt látjuk pl. a 2Móz 21,12 és 14-ből: Ha valaki úgy üt meg egy másik embert, hogy az meghal, neki is meg kell halnia. És ha valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, még az oltártól is el kell vinni, hogy haljon meg. A Káté finomítja ezt a parancsot (105. kf.): Felebarátunk becsületét semmiképpen se rontsuk meg, ne gyűlöljük, semmi rosszat ne tegyünk neki, még gondolatban sem, ne is rágalmazzuk! Saját magunkat bántani vagy veszedelemre adni is bűn. A közhatalom kezében azért van fegyver, hogy a vérontást megelőzze.
A hetedik parancsolata férfi és nő közötti hűségre vigyáz. Házasságtörés minden olyan cselekedet, ami a házassági hűséget megtöri. A válást akkor engedi meg, amikor a házastársak egyike hűtlen volt (vö. többek között 5Móz 24,1–4). A paráznaságot a 3Móz 20,10 és egyéb igehelyek szerint is halállal kell büntetni. Tisztán kell élnünk akkor is, ha még nem házasodtunk meg. Nemcsak a tisztátalan cselekedeteket tiltja, hanem a tisztátalan viselkedést, gondolatokat, szavakat és vágyat, s mindazt, ami erre ingerelhet.
A nyolcadik parancsolat magáért beszél: „Ne lopj.” Tiszteld a felebarátod tulajdonát, semmit se vegyél el mástól, de azt is jelenti: óvatosan bánj azokkal. Ez nem csak a személyi tulajdonra vonatkozik, hanem közösségi és állami tulajdonra is. (Gondoljunk templomra, iskolaépületre, utcára, köztulajdonú házak falainak összefirkálására, utcai virágágyakra stb).
A kilencedik parancsolattal az Úr a hamis tanúbizonyságot tiltja meg. A bírósági tárgyaláson hamis tanúvallomás alapján igazságtalanul ítélhetik el a vádlottat. Emlékezzünk Nábótra, akit hamisan vádoltak istenkáromlással (1Kir 21,13), vagy a Kajafás előtt elhangzott hamis tanúvallomásokra (Mt 26,61). Minden hazugság tulajdonképpen hamis tanúskodás. Hazugsággal akarunk elérni valamit, többnyire a magunk javára, illetve másvalakinek a kárára. A 2Móz 23,1 a „hazug hír terjesztését” tiltja, hazugság meghallgatását és továbbadását, az igazság elferdítését.
A tizedik parancsolat tiltja, hogy kívánsággal nézzünk arra, ami a másik ember tulajdona. A felsorolt kívánságok részben korhoz kötöttek: szolga (rabszolga), szolgáló (rabszolganő), ökör és szamár. Különös fontossága van annak, hogy a tiltás a másik ember feleségére is vonatkozik. A tízedik parancsnak kapcsolata van a hetedikkel (Ne paráználkodj!), és összefügg a nyolcadikkal is: hiszen csupán egyetlen lépés megkívánni valakinek a tulajdonát, és el is venni azt. Ugyanígy a tízedik parancsolat elleni vétek vezethet a kilencedik elleni vétekhez (hamis tanúvallomás): az irigység gonoszságra bírhatja rá az embert, és másvalakiről hamis vallomásra.
Jegyzetek:
Szövetségkötés– A szövetség szilárd megállapodás a felek között. Egy ilyen szerződést akkor is meg kell kötni, ha jogilag a szóbeli egyezség is érvényes lehet. Tanúk is kellenek hozzá. Az ÚR törvényének megtartásához kötötte a közte és népe közötti szövetséget.
„A szó elszáll, az írás megmarad” – mondja a közmondás. Mit jelent ez? Mikor szokták mondani? Mikor szoktak valamit írásba foglalni?
Szövetségkötés– A szövetség szilárd megállapodás a felek között. Egy ilyen szerződést akkor is meg kell kötni, ha jogilag a szóbeli egyezség is érvényes lehet. Tanúk is kellenek hozzá. Az ÚR törvényének megtartásához kötötte a közte és népe közötti szövetséget.
„A szó elszáll, az írás megmarad” – mondja a közmondás. Mit jelent ez? Mikor szokták mondani? Mikor szoktak valamit írásba foglalni?
Papok – Akkor még nem Lévi törzséből kerültek ki a papok. Minden család elsőszülöttje viselte ezt a tisztséget, akit az Úrnak szenteltek, és aki az istentiszteletet családon belül vezette. Később, mint ismeretes, Áron és fiai – Lévi törzséből – lettek papok. Ennek kapcsán utalhatunk Sámuelre, aki Efraim törzséből származik, és mégis papi feladatot végzett a szentélyben és áldozott (vö. 1Sám 2,18). Azért tehette, mivel Elkána és Anna legidősebb fia volt. Az Úr Jézus a nagy Pap. A zsidó hagyomány szerint is lehetett az, mivel Mária legidősebb fiaként született. Nem áldozott állatokat, hanem önmagát áldozta a kereszten.
Átkozódás– Sokféle formában lehet bűnösen használni az ÚR nevét: a meggondolatlan szitkoktól kezdve, harag, csalódás, indulatok levezetésén át, egészen odáig, hogy valaki átkozza Isten nevét. A káromkodás is lehet átkozódás.
Sabbat / vasárnap– A keresztyén egyházakban a vasárnap a nyugodalom napja. A hívő és Isten közötti kapcsolat megújítására szolgál, mely Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása által vált lehetségessé. Legjobb, ha ezen a napon nem a mindennapi dolgainkkal foglalkozunk, hanem – a munka kipihenésén túl Isten Országának a dolgaival. A zsidók és a hetednapos adventisták a szombatot tartják. Ez a péntek esti naplementétől a szombat esti naplementéig tart. Egy ortodox zsidó vagy adventista semmi munkát nem végez.
Comments