Igehely (történet): Jákób családi élete – nősülése (1Móz 29.)
Aranymondás/kulcsige: Mt. 7.12: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.”
Óracél: Lássák és értsék meg, hogy az élet egyik alaptörvénye, hogy amit mással cselekednek, azt ővelük is megteszik mások.
Fő üzenet, központi igazság: Ha becsaptál másokat, téged is be fognak csapni.
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés:
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Előzmények:
1Móz.28. 10 Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. (menekült Ézsau elől) 11 Egy olyan helyre ért, ahol lepihent, mivel a nap már lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: íme, egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s alá jártak azon. 13 És íme, az ÚR állt rajta, és szólt: Én vagyok az ÚR, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14 És annyi utódod lesz, mint a föld pora, nyugatra és keletre, északra és délre terjeszkedsz, és benned és magzatodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. 15 Íme, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, akárhova mész, és visszahozzalak e földre. Mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit mondtam neked. 16 Jákób pedig fölébredve álmából ezt mondta: Bizonyára az ÚR van e helyen, és én nem tudtam.
Jákób vidáman folytatta útját Paddam-Arám*, a „keleten élő népek földje” felé. Az Úrral való találkozás új lelkierőt öntött belé. Biztos volt benne, hogy Isten meg fogja segíteni. Jákób jelleme azonban nem sokat változott. Ebből a fejezetből úgy ismerjük meg őt, mint aki tudott kezdeményezni, mert kritikát gyakorolni. Nem volt anyámasszony katonája!
Történet:
Amikor Jákób végre megérkezett a Paddam-Arámban levő Háránba, egy kutat látott a mezőn. Még fényes nappal volt. Csodálkozva vette észre, hogy három juhnyáj heverészik a kút mellett. Köszönt a pásztoroknak. „Hova valók vagytok, barátaim?” Amikor ők azt felelték, hogy hárániak, tüstént megkérdezte, hogy ismerik-e Lábánt.
Természetesen ismerték. Erre Jákób Lábán hogyléte felől érdeklődött. A pásztorok elmondták, hogy jól van, s hogy Lábán leányára, Ráhelre* várnak, aki már jön a nyájával. Jákób csodálkozott, hogy fényes nappal a kút mellett hever a nyáj. Náluk, otthon ez nyilván nem volt szokás. Ilyenkor a nyájnak legelnie kellett. A pásztorok megmagyarázták, hogy mindnyájuknak együtt kell lenniük, hogy elgördítsék a követ a kút szájáról. Furcsa egy helyzet. Úgy látszik, a pásztorok nem bíztak egymásban.
Ekkor megérkezett Ráhel apja juhaival. Anélkül, hogy előbb bemutatkozott volna neki, Jákób segített a pásztoroknak elgördíteni a követ, és megitatta nagybátyjának, Lábánnak a nyáját. Ebből látszott, hogy Jákób maga is pásztor, és egyáltalán nem gyönge, amint azt a bátyjával, Ézsauval való összehasonlítás alapján gondolnánk. Miután a juhokat megitatta, Jákób odament Ráhelhez, átölelte és megcsókolta a valószínűleg nagyon csodálkozó leányt. Ez már túl sok volt Jákóbnak: hangos sírásra fakadt. Aztán elmondta, ki ő: Lábán rokona, Rebekának a fia. Ráhel nyomban elszaladt, hogy a hírt elmondja apjának.
Lábán Jákób elé futott a kúthoz. Jó keleti szokás szerint megölelte, megcsókolta és meghívta házához. Jákób elmondta Lábánnak jövetele okát. Nem tudjuk, vajon szólt-e arról is, hogyan csapta be öreg édesapját, és hogy Ézsau elől kellett elmenekülnie; azt sem, szót ejtett-e arról, hogy apja azért küldte Paddam-Arámba: itt keressen feleséget. A Biblia röviden tudósít: „Ő pedig elmondott mindent Lábánnak.”
A rokoni kapcsolat miatt Lábán házába fogadta Jákóbot. Egy hónapig Jákób a nyájnál foglalatoskodott. A hónap elteltével Lábán megkérdezte Jákóbot, hogy mi legyen a bére. Nem szívesen engedte volna el az ügyes fiatalembert. Jákóbnak nem kellett sokáig gondolkodnia, hogy mi is legyen a fizetése. Első látásra megszerette Lábán kisebbik leányát, Ráhelt. Kétségtelenül gondolt arra a feladatra is, amivel apja útnak indulásakor megbízta: ne végy feleséget a kánaáni leányok közül, hanem vedd el Lábánnak egyik leányát. Nos, ez egyáltalán nem esett nehezére. Beleszeretett Ráhelbe. Ráhel nagyon szép volt. Nénje, Lea* már közel sem volt annyira szép, és volt egy fogyatékossága is: nagyon rosszul látott.
„Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért” – javasolta Jákób. Tudott és akart a feleségéért szolgálni. Ezen egy kicsit el kell gondolkodnunk. Jákób tudta, hogy majd csak hét év múlva kapja meg Ráhelt feleségül. Lábán elfogadta Jákób ajánlatát. Azt mondta: „Jobb ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam!”
Hét évig szolgált Jákób Lábánnál. Azt olvassuk: „de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt”. Mire képes a szerelem... A várakozási idő lejártával Jákób szólt Lábánnak, hogy Ráhelt feleségül akarja venni. Lábán lakodalmat rendezett. Ahogy keleten szokás, este a menyasszonyt a vőlegényhez vitte.
És mit tett ez a csaló? Nem Ráhelt, hanem Leát vezette Jákób sátrába! A sötét sátorban Jákób nem vette észre a cserét! Csak reggel döbbent rá, hogy becsapták. Jákób dühösen vonta felelősségre apósát. „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem?” Lábán az ország szokásával próbálta menteni magát, mely szerint először a nagyobbik leányt házasítják ki, és csak azután a kisebbet. Nem lehet bizonyossággal mondani, de gyanítható, hogy Lábán ezt azért tette, hogy Jákób még tovább szolgáljon nála. Ugyanis azonnal azt ajánlotta: Ha Jákób vár egy hétig, feleségül kapja Ráhelt is. Újabb hét évig szolgálhat, most tényleg Ráhelért.
Jákób mit tehetett mást, mint elfogadta az ajánlatot? Ha Isten parancsa szerint cselekszik – hogy csak egy felesége lehet – nem fogja elvenni Ráhelt... Örömmel kezdte el az újabb hét esztendei szolgálatát. Az első hét elmúltával feleségül kapta Ráhelt. Azt olvassuk, hogy Jákób jobban szerette Ráhelt, mint Leát. Ebből később mindenféle bonyodalom támadt...
Jákóbnak most egyszerre két felesége* volt. Bárcsak jóra vezetett volna! Lábán Leának Zilpát adta szolgálóul, Ráhelnek pedig Bilhát.
A történet bővítése:
Az Úr tudta, hogy nem Lea a kedves. Őt áldotta meg gyermekekkel. Első fiát Lea Rúbennek* nevezte el, és azt mondta, hogy most már szeretni fogja a férje, mivel az Úr meglátta a nyomorúságát. Leának gyors egymásutánban születtek még fiai: Simeon*, Lévi*, Júda*.
Ráhelnek azonban egy gyermeke sem született. Irigykedett nénjére, és azt mondta Jákóbnak: „Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!” Azaz így semmit sem ér az élete. Belehal a szomorúságba. Jákób haragra gerjedt, kijelentette, hogy ő nem Isten, aki megtagadta tőle eddig a gyermekeket.
Ráhel, hogy gyermeke legyen, ahhoz a megoldáshoz folyamodott, amihez egykor Sára is (lásd 1Móz 16): Bilhát*, a szolgálóját feleségül* adta Jákóbhoz.
Amikor Bilha egy fiúval ajándékozta meg Jákóbot, Ráhel így kiáltott fel: „Ítélt (igazságot szolgáltatott) ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút!” A gyermeket Dánnak* nevezte el. Bilha második fia a Naftáli* nevet kapta, mivel oly sokat és sóvárogva imádkozott gyermekért, és Isten meghallgatta.
Lea nem akart lemaradni húgától, és feleségül adta Jákóbnak szolgálóját, Zilpát*. Zilpának fia született, akinek Lea a Gád* nevet adta, mivel, ahogy ő mondja, most szerencséje volt. Zilpa második fiát Lea Ásérnak* nevezte el. Ujjongott: „Bizony boldognak mondanak engem a leányok (a környezetében levő nők)!”
Leának fia született megint, akit Issakárnak* nevezett el. Lea következő fia a Zebulon* nevet kapta, mivel Lea abban reménykedett, hogy vele fog lakni a férje. Ebből kitűnik, hogy Jákób nem vele, hanem Ráhellel lakott. Lea következő gyermeke egy leány lett, Dina*. Ez egy kissé keserűen hangzó név, melyben a közte és Ráhel között Jákób szeretetéért folyó állandó harc jut kifejezésre.
Aztán megtörtént a csoda: Ráhelnek fia született! Azt olvassuk, hogy Isten megemlékezett Ráhelről is. Ráhel ujjongott: „Elvette Isten a gyalázatomat!” Józsefnek* nevezte el őt, és ezzel azt fejezte ki, hogy további fiúban reménykedik: „Adjon nekem az Úr még másik fiút is!” De erre még várnia kellett.
Jákóbnak már tizenegy fia volt. A később megszülető Benjáminnal együtt ők Izráel népének tizenkét ősatyja.
Jegyzetek:
Paddan-Arám – Arám „síksága”.
Ráhel – „Bárány”.
Lea – „Tehén”. Gyenge szemű volt.
Két feleség – Abban az időben több felesége is lehetett egy férfinak. De ez nem állt összhangban Isten rendeléseivel (1Móz 2,24; Mal 2,15).
Rúben – „Meglátás fia”, vagy „íme, egy fiú”. Minden névadás Lea nehéz helyzetét érzékelteti.
Simeon – „Meghallgatás”.
Lévi – „Ragaszkodás” vagy „független”. Lea remélte, hogy most már ragaszkodni fog hozzá a férje, mert három fiút szült neki.
Júda – „Hálaadás az Úrnak”, vagy „dicsőítés”.
Bilha – „Szerénység”.
Másodfeleség – A másodfeleségek gyermekei a törvényes feleségek gyermekeinek számítottak. Ezért mondhatjuk, hogy Bilha fiút ajándékozott Ráhelnek és Zilpa Leának.
Ráhel ezt nagyon szemléletesen így mondja: „ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam”
Dán – „Ő, aki igazságot szolgáltat, bíró”. Ez a név is, melyet Ráhel ad, a Jákób családjában levő rossz kapcsolatot tükrözi.
Naftáli – „Küzdelmem” vagy „harcoltam”.
Zilpa – „Kicsi orr”.
Gád – „Remény” vagy „szerencse”.
Ásér – „Aki boldoggá tesz”.
Mandragóra – Bogyós termésű növény. Úgy tartották, elősegíti a fogamzást, fokozza a nemi erőt.
Issakár – „Bér”.
Zebulon – „Lakás”, „együttlét”.
Dina – „Per”, „ítélet” vagy „akinek igazságot szolgáltattak”.
József – „Pótlás”, „szaporodás”, „Adjon nekem az Úr még másik fiút is!”. Ráhel ezzel a névvel
azt a reményét fejezi ki, hogy lesz még másik fia is.
A gyermekek nevei: Rúben, Simeon, Lévi, Júda (Lea). Dán, Naftáli (Bilha). Gád, Ásér (Zilpa). Issakár, Zebulon, Dina (Lea). József (és Betlehemnél) Benjámin (Ráhel)
Comments