A „Meghökkentõ kegyelem" címû keresztény énekrõl szóló Bill Moyers által készített dokumentumfilm egyik jelenete a londoni Wembley Stadionban játszódik, a dél-afrikai változások örömére rendezett koncerten. A számos zenekar, rockbanda mellett a szervezõk, ki tudja, mi okból, Jessye Norman operaénekesnõt hívták meg a záróének elõadására. A filmben egymást váltják a tomboló tömeg és a Jessye Normannel készített interjú képei. A több sornyi hatalmas hangszóróból már tizenkét órája a Guns n' Roses és a hasonló bandák hergelik az amúgy is alkoholtól és kábítószertõl fûtött közönséget. A zenekarokat folyamatosan visszatapsolják, s közben Jessye Norman az „Ó, érthetetlen kegyelem"-rõl beszélget Moyersszel az öltözõben.
A dal szerzõje John Newton, a faragatlan, kegyetlen rabszolgakereskedõ. Elõször akkor kiáltott Istenhez, amikor egy tomboló viharban a tengeren majdnem kizuhant a hajóból. Newton megvilágosodása fokozatos volt, még megtérése után is folytatta a rabszolga-kereskedelmet. Egyik dalát, amely Jézus édes nevérõl szól, egy afrikai kikötõben írta, miközben a rabszolgaszállító hajó befutására várt. Késõbb mégis megtagadta „hivatását", lelkész lett, s csatlakozott William Wilberforce-hoz a rabszolgaság elleni harcban. Soha nem feledkezett meg arról, milyen mélyrõl indult. Soha nem tévesztette szem elõl a kegyelmet. Amikor azt írta, „tévelygõn, vakon", azt teljes szívébõl úgy is gondolta.
Jessye Norman mondja el a filmben, hogy a feltevések szerint Newton a rabszolgák által énekelt egyik régi dallamot dolgozta át. Szinte megmentette a dalt, ahogy õ maga is megmenekült.
Végül elérkezik a pillanat, hogy Norman a színpadra lépjen. Egyetlen reflektor követi a fejedelmi termetû, díszes afrikai viseletbe öltözött afroamerikai hölgy útját, míg a színpad közepére ér. Nem áll mögötte zenekar, nem szólalnak meg hangszerek, egyedül Jessye hangját halljuk. A közönség nyugtalanul mocorog, kevesen ismerik föl a dívát. Valaki a Guns n' Rosest követeli, mások csatlakoznak hozzá, egyre nagyobb a felfordulás.
Ekkor kezd bele lassan, a capella Jessye Norman az énekbe:
"Ó, érthetetlen kegyelem, mely rég utánam járt, ki tévelygõn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált!" S ekkor valami rendkívüli történik a Wembley Stadionban: több ezernyi rekedt hangú csápoló hallgatja döbbent csendben a kegyelem áriáját.
A második versszaknál – „Félelmektõl megszabadít, szent félelemre tanít, s ahol csak megjelent e drága kegyelem, bûnöst megigazít" - a közönséget már a szopránénekesnõ tartja a kezében.
A harmadik versszakhoz érve - „megõriz, megvéd, s bõségesen elég elérni otthonunk" - a közönség elõássa emlékeibõl a rég nem hallott sorokat, s egy emberként énekel.
"Sok ezredév ha eltelik, kevés, akár egy nap, Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy, oly érthetetlen az."
Jessye Norman késõbb elárulta: fogalma sincs, miféle erõ szállta meg aznap a Wembley Stadiont. Úgy hiszem, én tudom. A világ kegyelemre szomjazik, s amikor a kegyelem leereszkedik, a világ néma csöndben áll elõtte.
(részlet Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem c.könyvéből)
Amazing Grace - Jessye Norman énekel
(1988.június 11. Wembley stadion)
Amazing Grace
Amazing grace! How sweet the sound
That saved a wretch like me!
I once was lost, but now am found;
Was blind, but now I see.
'Twas grace that taught my heart to fear,
And grace my fears relieved;
How precious did that grace appear
The hour I first believed.
Through many dangers, toils and snares,
I have already come;
'Tis grace hath brought me safe thus far,
And grace will lead me home.
The Lord has promised good to me,
His word my hope secures;
He will my shield and portion be,
As long as life endures.
Yea, when this flesh and heart shall fail,
And mortal life shall cease,
I shall possess, within the veil,
A life of joy and peace.
The world shall soon dissolve like snow,
The sun refuse to shine;
But God, who called me here below,
Shall be forever mine.
When we've been there ten thousand years,
Bright shining as the sun,
We've no less days to sing God's praise
Than when we'd first begun
Comments