Khauth Gyuri
Nemrég a feleségemmel voltunk Nagycenken. Nagycenk legnagyobb nevezetessége a Széchenyi-kastély. Van ott egy múzeum is. Mivel én technikai érdeklődésű vagyok, régóta érdekelt Széchenyi munkája, mert hihetetlen, amiket csinált, amiket elindított. Van ott egy technikatörténeti kiállítás is: Zipernovszky-tól kezdve, Bánki Donát, ... szinte az összes nagy magyar mérnök-feltaláló munkája megvan. Nekem ez kánaán volt.
Volt valami, ami még inkább megfogott, és ezért beszélek erről most. Voltak a múzeumban idézetek, amik Széchenyi Istvánnak irattak Széchenyi Ferenctől, aki az ő édesapja volt. Kettőt idézek közülük. Kicsit régies a nyelvezete, de egyértelmű, hogy miről szól. A levél címe Gróf Széchenyi Ferenc intelmei fiához, Istvánhoz.
"Istentől nyert tehetségeddel az Isten dicsőségére sáfárkodjál, nehogy közszemlére kitéve, méltatlanok, hozzá nem értők és rosszakarók által bemocskolva, Isten által elvétessenek s más jobban gazdálkodóknak adassanak."
„ Másodszor saját meggyőződést, hogy a nyelvek, melyeket igazán dicséretes szorgalommal megtanultál, s a rövid, felületes beutazása néhány országnak még nem elegendő, hogy egykor az állam hasznára légy, s az utókor háláját kiérdemeld, vagy (mi a legfontosabb) Istenednek egykor a neked bőséggel ajándékozott kegyelmekről beszámolj."
(Lehet a bémaszékre utal.)
A levelet Széchenyi István egy külön tokban tárolta és mindig magánál hordta, őrizte. Ez volt a legtöbbre becsült levele, amit kapott valaha is. Szüntelenül ez volt a szeme előtt.
Aztán láttam, hogy miket csinált Széchenyi. Szerintem a magyarok nagyjából ismerik ezeket: Budapesten a legnevesebb példái: a Lánchíd, az alagút és az ahhoz kapcsolódó dolgok, a hajózás, a vasút, a folyók szabályozása, a lóverseny,... a lótenyésztést ő rakta rendbe. Tevékeny élete volt.
A kastélya nem fényűző. Szép, nagyon-nagy, tele van szuper dolgokkal az akkori kornak megfelelően, de nem fényűző.
Aztán elmentünk Fertődre, ott voltak az Eszterházyak, aztán Eisenstadtba, ott is van egy Eszterházy-kastély. Ott hatalmas volt a fényűzés, minden négyzetcentiméteren vagy festmény, vagy arany tárgy van. Azzal kérkedett, hogy amit a magyar-osztrák császár megengedhet magának, „azt én is megengedhetem magamnak". Őt az érdekelte, hogy mekkora fényűzésben tud élni.
Ott a kontraszt, a Széchenyi-család: Széchenyi Ferenc, Széchenyi István, aztán a fiai. Például Széchenyi Ödön, aki járt tovább az apja nyomdokain. Az ő nevéhez fűződik a tűzoltóság megszervezése. Isztambulnak ő volt a tűzoltó főnöke haláláig. Ő volt az első keresztény, aki megkapta a pasa rangot - a pasa a legmagasabb katonai tisztség Törökországban - úgy, hogy nem kellett elhagynia a keresztény hitét. Muzulmán tisztséget kapott, de tisztelték, mint keresztényt. Ő volt az első ilyen ember. Ő alapította az első utazási társaságot, hajós egyletet. Ő utazott először hajón Párizsba a folyókon.
A két család között hatalmas a kontraszt, ami megfogott. Az egyik család, amely nagyon gazdag, nagyon tehetséges: a Széchenyiek, és az energiájukat egy ponton túl nem arra fordították, hogy még nagyobb házuk, még nagyobb birtokuk legyen, hanem a többi ember érdekét keresték. Ebben a levélben van a válasz, ők ilyen alapon nyugodtak. Őt már az édesapja is, és István a fiát is arra tanította, hogyan jól sáfárkodj az Istentől kapott tehetségeddel. Ez szívet melengető és ámulatos. Aztán láttam az Eszterházyakat, akikről nem tudom, hogy milyen meggyőződéseik voltak, de láthatólag eléggé érdekes. Ők inkább a Távol-Kelet felé fordultak. A kastélyuk tele van kínai behatású szobákkal. Abban az időben az volt a legnagyobb dolog, ha valami kínai volt (most már kevésbé :-)). Akkoriban 1 kínai váza 100 szarvasmarha ára volt. Ezeket gyűjtötték.
A Széchenyit pedig nem hagyta nyugodni, addig ment, amíg nem látta, hogy javul az ország. Ment a meggyőződései után, a mások javát kereste. Erre használta a tehetségét, az életét
A legnagyobb dolog nem az, hogy leszabályozzuk a Dunát, vagy a Tiszát, megépítjük a vasutat vagy a hajózást, hanem hogy egy emberre hatással vagyunk, hogy egy emberre örökséget hagyunk, hogy egy embernek elmondjuk az evangéliumot. Ők ebben is jók voltak, apáról fiúra örökítették, és terjesztették ők maguk is. Ezt értékelték nagyra. Tényleg ez a legfontosabb.
Jó látni ennek a megnyilvánulásait: azt, hogy emberek - és mi ennek az örökösei vagyunk - visszük tovább: ti, akik ismeritek és tisztelitek Istent, a Mindenhatót, tisztelitek Jézus Krisztust. A szívetekben van ez a kincs, és jól sáfárkodtok az ajándékaitokkal. Ez a legnagyobb kincs ebben a világban. Nem biztos, hogy mi építjük meg a következő hidat, de emberek között hidakat építünk, és a szeretetünkkel igenis hatással vagyunk az emberekre. Elmondjuk nekik az örömhírt, elmondjuk nekik, hogy mi a kiút, ha bajban vannak - és minden ember bajban van, mindenkinek szüksége van megváltóra, mindenkinek szüksége van kegyelemre. Az összes többi: erre mondja a Biblia Mt 6:33: ez a ráadás, de Isten országát keressétek először. Ha Istent tisztelem, ha Istentől akarok elfogadni, ha Őrá építek mindent, amit teszek, akkor annak örökkévaló hatása lesz, és hatása lesz a mindennapi társadalomra is. Hatása lesz a vállalkozói kultúrára, hatása lesz a morálra, hatása lesz mindenre.
Schlingloff Sanyi
A modern embernek nincs fogalma a nagyságról. A modern ember elvesztette azt a méltóságot, amire vágyunk. Minden ember szívében ott van az örökkévalóság. Ott van az, hogy legbelül mélyen tudjuk, hogy királyok és királynők vagyunk, hogy valami nagy dologra vagyunk elhívva. Az életünk nem kicsi, nem középszerű. A középszerűség nem része annak, amire Isten elhívott. Ezért haragszom a vallásra, arra az Istenképre, ami lenyesni akar abból a dicsőségből, amit Isten adni akar az embernek.
Fontos látni embereket, akik még emlékeznek arra, ami mindannyiunk elhívása és sorsa. Voltak olyan generációk, ahol az apa, ha tanácsot adott a fiának, a fia őrizte azt. Ma már ilyet nem tennénk. Ez beszél rólunk és beszél az apáinkról. Egy olyan világban növünk fel, ahol a szüleink sem emlékeznek rá. Már az ő szüleik sem emlékeztek rá. Mert ők sem tudták, mi már lázadónak születünk. Láttuk a szüleink útját és nincs benne mit követni.
Az az álom, amivel tizenévesen mindannyian éltünk, egyfajta tiszta nagyságra - emlékeztek még rá? - az igaz. Az dicséretes és méltó. Nem Isten akarja ezt elvenni tőled. Miközben tudom, hogy van körülötted egy hang, egy törekvés, amely elvenni akar, megnyesni, nem gyógyító szándékkal, hanem lopva, rabolva. Állj ellen ennek! Kérlek, higgy! Remélj! Merj nagyobbat gondolni, mint amekkorát úgy érzed, hogy átlagemberként kellene. Az a fogalom nem létezik, hogy átlagember. Isten embere létezik és az elveszett ember. Isten embere minden más, csak nem átlagos.
Figyeljük a történelmet. Nem azt, amit egy kommunista világ tanított nekünk, ami az ő céljaikat szolgálta, elhallgatva a lényeget, torzítva a dicsőséget. A történelem, ahogy az valóságosan van, a legmélyrehatóbb apologetika, amit el tudunk képzelni, a legszívhezszólóbb üzenet, amit ember csak hallhat. Isten keze ott van a történelemben mindenütt. Isten keze emel fel és dönt le hatalmat. Isten keze látszik az elmúlt korok emberein. Tanították ezt nekünk? Gróf Széchenyi Ferenc fiának Istvánnak szóló üzenet ugyanaz, mint amit Efezusiakhoz írt levél hordoz.
Eféz 4:13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedô kornak mértékére:
Eféz 4:14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
Eféz 4:15 Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestôl fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
Itt van Isten üzenete nekünk, mint Széchenyi a fiának:
Eféz 4:16 A kibôl az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
Biztos emlékeztek még rá, hogy Krisztus teste és annak felépülése valójában a történelem egyetlen igazi eseménye. Ez megmarad örökké. Krisztus teste a világtörténelem során élt hívők összessége. A rendelkezési korok alapján - amit megfigyelünk a Bibliában: több szakaszra osztható Isten tevékenysége - a jelenlegi kor az, ahol Krisztus óta, Pünkösd óta a gyülekezet épül. Minden egyes ember, aki hitre jut, tagja ennek a testnek. Ez a test: a gyülekezet fog átmenni az örökkévalóságba. Semmi más nem marad meg mindabból, amit az ember a történelem során tett-tesz, csak ami a gyülekezetben nyomot hagyott, a gyülekezetre néz, a gyülekezet mennyiségi vagy minőségi növekedéséről szól. Minden más, amit a világ hisz, az csak pótcselekvés. Az az enyészetnek készül.
Amikor Horvátországban voltunk, a vízparton homokszobrokat építettünk. Nem maradt meg sokáig. Az enyészetnek építettük, a dicsősége múlandó. Csak játék volt. Az emberélet több a játéknál. Ha nem csak homokszobrokat akarsz építeni a tengerparton, akkor a gyülekezet építése és mindaz, ami ezzel kapcsolatos, a legértelmesebb elfoglaltság. A gyülekezet embereket jelent. Embereket, akik megtalálják Istent, aztán örökké élnek Vele egy értelmes kapcsolatban, egy szerető kapcsolatban, egy célratörő kapcsolatban.
Mindannyian megyünk valami felé, ami értékesebb mindennél. Lehet, nem a Duna szabályozásán dolgozol, lehet, nem építesz még egy hidat, hanem az örökkévalóságot változtatod meg.
„Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva" Az egész test - ebben te is benne vagy. Mondhatod: „Ezek olyan magasztos gondolatok... Persze, hogy szeretném, ha az életemnek lenne célja és értelme; persze, hogy szeretnék jelentőségteljes lenni; persze, hogy szeretnék olyan életet élni, amire visszanézve, büszke leszek én is, amire büszke lesz az apám, büszke lesz a nemzet, az elkövetkező korok emberei; amire büszke lesz Isten. Ez túl nagy nekem! Én egy kicsi pont vagyok. Persze másoknak lehet, de én kicsi pont vagyok." Erre ember nem képes. Itt valami olyasmi történik, ami túlmegy az emberi léptéken. Mégis része lehetsz az Ő hatására. Itt Jézus Krisztusról beszélünk. A kérdés nem az, te mire vagy képes, hanem hogy hajlandó vagy-e a helyedre állni? Nem az a kérdés, neked mekkora az erőd, hanem hogy hajlandó vagy-e annak az erejét használni, akinek mindenre elég az ereje? Ehhez alázat kell, nem erő. Ehhez alázat kell, és nem zsenialitás. Az ott van Istennél. A kérdés: akarod-e a helyedet ebben? Amikor megtaláltad a helyed, akkor maradsz-e benne?
„Az egész test Isten hatására egybeilleszkedve és összefogva" Hogyan lehet egybeilleszkedni, ha én nem vagyok a helyemen? Hogyan lehetne ez, ha én magányos Marlboro man vagyok, aki belelovagol a naplementébe és olyan életet élek, aminek én vagyok az istene, én vagyok a vezetője, a célállítója. Nem arról beszélek, hogy te egyénként nem vagy felelős, hogy nem kellene célokat felállítanod, és ne lenne szabadságod. Nem! Mindenki a saját adottságának megfelelően, de mindannyian Isten gyermekeként tartunk egy örökkévalóság felé, mindannyian királyok és királynők vagyunk, és mindannyian csak Isten hatására egybeilleszkedve tölthetjük be a szerepet, amire büszkék, és amiért hálásak leszünk.
Tudod-e, hol a helyed? Ez egy imakérés: Uram, kérlek, vezess engem! Ne hagyd, hogy a saját fejem után menjek, hogy én legyek a sorsom megalkotója, hanem add, hogy alázatos követő legyek. Alázatos követő, aki aztán lehet egy nagyon kemény vezető. Aki alázatosan követi Isten tanácsát, az lesz, aki élére áll csoportoknak, aki nagy dolgokat tesz, az igazi erő, az igazi hatalom helyére kerül. Ez viszont azzal kezdődik, hogy hajlandó vagyok-e a helyemre állni? Nem nagy dolog ez. Amikor meglátod a helyed, akkor azt mondod: „Láttad? Bárcsak odakerülhetnék!" Persze, az az elhívásod! Isten neked csinálta. Amikor meglátod, nem azt mondod: inkább mehettem volna Hawaii-ra, na de ez az elhívásom, nem baj. Nem, nem! Isten elhívása a neked való. Isten elhívása és a te vágyad illeszkedni fog egymáshoz.
Mégis könnyű nem megtalálni, ha nem keresed, ha nem akarsz a része lenni a nagy képnek.
„...az egész test az Ő hatására egybeilleszkedve és összefogva..." Összefogva. Hányan gondoltok úgy magatokra, mint tehetséges ember. Az igazán nagy dolgok túlmennek egy ember tehetségén. Az Eredményes Élet Találkozó nem létezhetne, ha csak én vagyok. Az egész kezdetében én nem is léteztem. Ilyen találkozókon kezdtem el követni Istent. Csak megörököltem valamit egy ponton, ami Isten elhívása és dicsősége. Kellesz hozzá te, aki szólsz a szomszédodnak, és nem tartottad titokban az ajándékot, amit kaptál. A mai világ magányos harcos elképzelésében nem születnek nagy dolgok. „Csak a homokozóban lapátolgatjuk kiskanállal a homokot." A nagyobb életben bele kell álljunk valami nagyobb-ba.
„különféle kapcsolatok segítségével" Azt mondhatod, hogy P. Schäller, aki 1000 ember előtt prédikál Baltimore-ban. Sok ezren nézik világszerte. Ez olyan hatás - mondhatod - ami számít. Biztos?
A kubikus karja és lába, amikor kiássa a gödröt, az igen! Mi van az emésztőrendszerrel? Ha az nem működne, akkor nem tudott volna a karja és a lába működni. Az egész test egybeilleszkedve különféle kapcsolatok segítségével, minden egyes rész a saját adottságának megfelelően működve. Bosszant engem a „tésztaszaggató" kereszténység, ahol valamilyen felszínes egyenlőségre próbálják az embereket szabni. Mert félnek, mert kontrollálni akarnak. Ha te más vagy, akkor nem tudnak kontrollálni, akkor az nem jó. „Ne tedd zsebre a kezed, ne viselj ékszereket stb. Tésztaszaggatunk, kenetteljesen beszélünk." Miért? Mert elfeledkeztünk arról a szabadságról, arról a méltóságról, amit emberként kaptunk, mert nem vagyunk egyformák. A nem egyformaságunk Isten dicsőségére van, és létszükséglet ahhoz, hogy a terv működjön. Remélem, nem vagy és sose leszel olyan, mint én. Hanem megtalálod önmagad, akiként Isten teremtett, és akiként neked részed van Isten tervében. Legyél individualista, miután alázatos voltál és megtaláltad a helyed! Kell a te adottságod, kell a részed, amit Isten csak neked adott. Amikor elmegyünk a mennybe, a győzteseknek Isten fehér kövecskét fog adni, amin rajta van a neved, amely nevet nem ismer senki, csak Ő és te. Megismételhetetlen vagy, miközben részed van egy gépezetben, egy nagy tervben, egy nagy célban, ahol az egyediség pótolhatatlan.
P. Stevens egyik üzenete: Belesütve egy cipóba. Én gyűlöltem az üzenetet először, mert annyira ellentmond a szívünkbe beleégetett mentalitásnak, ahol én egy egyéniség kell, hogy legyek, aki önmagamban, egyedül érek el dicsőséget, és az értékem csak ebben a dicsőségben mutatkozhat meg. Erre ő azt mondja: „belesütve a cipóba" azt jelenti, a búzát megőrlik, amíg a búzaszem már nem is látszik, aztán tészta lesz belőle, megsütik, és a kenyér egyben lesz az érték. Hol vagy te? A magos kenyérben lehet te vagy az egyik mag. :-) Az igazi érték az egészben van. Nem az egyéniség elvesztéséről szól, nem az egyéni szerep lekicsinyítéséről, hanem mindössze arról, hogy mi emberek ebbe a testbe lettünk teremtve és ebben találhatjuk meg a teljességet.
Minden ember vágyik nagyságra, méltóságra, jelentőségteljességre. Minden ember vágyik szeretni és szeretve lenni. Keresheted, ahol akarod, nem fogod megtalálni. Nincs ott sehol, csak ebben a célban. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezetben kell tevékenykedni csak? Nem csak. Persze, itt találsz olyan embereket, akikre hatással lehetsz, és a hatás örökre megmarad, mert a legtöbben mennek a mennybe. Valószínűleg mindannyian. Ha jönni szeretnél velünk, akkor el kell fogadnod, amit Jézus Krisztus tett érted, meghalt helyetted, kifizette a tartozásod, hogy te örökké élhess. Ján 3:16. „Mi kell, hogy örök életem legyen?" Aki hisz Jézus Krisztus megváltó halálában! Abban, hogy adósságom volt, és egy élet árával valaki más kifizetette. Ahhoz, hogy érvényes legyen, „alá kell írnod a papírt". Bele kell egyezned, hogy érvényes rád. „Mit kell még csinálni?" Semmit.
Ha ezután olyan életet akarsz élni, mint a pokolban, akkor élhetsz úgy, akkor is mész a mennybe. Fogod azonban érezni magadon Isten kezét, és nem lesz élvezetes úgy élni, mint a pokolban, de csinálhatod.
„minden egyes rész saját adottságának megfelelően" Hányszor érezted egy keresztény közösségben, hogy az egyéni tehetséged, képességedet valami elnyomja? „Te ne ugrálj itt, ne legyenek itt saját adottságaid! Legyél jó keresztény, állj be a sorba!" A vallásban ez ott van. Én erre haragszom. Hiszek abban, hogy van egy pont, amikor az elbizakodottságot Isten megtöri. Amikor megtértem, akkor 8 évig kispadon ültem. Amikor megtértem, nagypályásnak hittem magam, mint vállalkozó, vezető. Azt mondtam: csak kispadra ne ültess, mert belehalok. Isten azt mondta: ez egy jó gondolat. :-) Meddig ültem a kispadon? 8 évig. És belehaltam. Azonban viszonylag rövid idő alatt született egy új ember, aki a kispadon tudta, hogy királyi sarj, akinek az atyja levelet írt, hogy királyként hogyan éljen. Amit megtanultam, azt hol tanultam meg? A kispadon. A kispadnak van szerepe. Az nem arról szól, hogy mindig kis porszem maradsz, hanem amiről Mózes vagy József története szól. A helyét nem kereső, a helyén meg nem maradó, Istentől független nagyságra törekvést le kell törni, ki kell gyógyítani, hogy egy még nagyobb nagyság természetes hordozója lehess.
A jó, ami ott van az életedben, a legnagyobb jónak az ellensége. A saját tehetséged, amit nem vetsz alá Istennek, a szépséged, amit önmagában hordozol Istentől függetlenül, a tehetséged, amit zsákmánynak tartasz, és elrejtesz Isten elől, a jó, ami ott van az életedben, amíg nem megy át a kereszten, amíg nem veszíted el és kapod vissza Istentől, addig a legnagyobb jónak a legnagyobb ellensége. Azért, mert megálljt parancsol neked. Mert azt mondod: „Van nekem, miért kéne másik? Mert azt mondod: már magasan vagyok, miért menjek még magasabbra? Van nekem erőm, nem kell a tiéd." Vagy nem ilyen arrogánsan, hanem csak megyek a napokban előre és nincs ott az a követelő vágyakozás Isten segítségére, „csak megy nekem ez így, ahogy vagyok". Persze, bízok Istenben. Ám ahogy telnek a hétköznapok, csak magamban bízok és abban, amit csinálok. Tehát kell a meggyengítés ahhoz, hogy megtanuljak a helyes forrásból élni, hogy igazán hasznos lehessek.
Tehetség, képesség, adottság. Amikor a szent sátrat építették, Isten képességgel és tehetséggel bíró embereket hívott el. Azt jelenti, hogy természeti adottságuk volt arra, hogy valamit jól megcsináljanak. Van-e baj a természeti adottsággal, a tehetséggel? Nincs baj. Vesd alá Istennek. Állítsd Isten szolgálatába! Legyen eszköz a kezedben, és nincs baj a tehetséggel. Isten nem akarja letörni a tehetségedet, de azt sem akarja, hogy az Istened legyen. Vannak nagyszerű énekesek, zenészek, akik megtértek és egy ideig nem tudtak énekelni, zenélni. Valahogy nem működött. Mert ha működött volna, és zökkenőmentes dicsőséges felemelkedést élt volna át világi emberből hívővé válva ugyanazzal a módszerrel, akkor egy rossz módszert tanult volna meg. Akkor a tehetségének a követése lett volna az istene, a tehetségének az óvása lett volna az istene. Átmenetileg nem használhatta a tehetségét. És amikor megérett rá, hogy Istennek adja, akkor magasabbra jutott, mint azelőtt. Nincs baj a tehetséggel, csak néha nehezünkre esik a helyére tenni.
Ajándék. Az ajándék az valami olyasmi, ami nem volt meg neked, amíg nem voltál hívő. Egy olyan cselekvési erőforrás, olyan hatásrendszer, amit Isten Szelleme ad neked szabadon, ahogy Neki tetszik. Minden hívőnek van egy ajándéka legalább: a segítés, a tanítás, prédikálás, adakozás, bátorítás... Vannak közösségek, ahol néhány ajándékot nagyon keresnek. Mert azok látványosak, csodaszámba mennek. 1Kor levél viszont azt mondja: Isten adja az ajándékokat, ahogy neki tetszik, és mindenkinek van legalább egy. Mire való az ajándék? Ennek a hihetetlen elhívásnak, az örökkévalóságra megmaradó gyülekezet építésére való. Ez azt jelenti, hogy csak a gyülekezet épületében használható? Nem! Ahol te vagy, ott remélem a gyülekezet épül. Vagy minőségben, vagy mennyiségben. Ahogy működsz, ahogy vagy, látnak az emberek. Van ajándékod, van valamid, ami természetfeletti. Nem is érted, hogy vagy képes dolgokra. Amikor csinálod, akkor félelmetesen jó érzés, olyan vagy, mint hal a vízben. Azt mondod, bárcsak ezt csinálhatnám mindig.
Van, akinek nehéz beszélni. Az emberek számára az egyik legfélelmetesebb jelenség, hogy közszereplővé kell válniuk és más emberek előtt kell beszélniük. A legtöbb ember inkább meghalna, minthogy ezt csinálja. Én meg alig várom. Ez az ajándék úgy működik néha, hogy nem vagyok felkészülve. Nem tudom, miről fogok beszélni. Az üzenet akkor születik, miközben felállok. Mert van egy ajándékom, ami így működik. Semmi közöm hozzá. Csak hálásan elfogadom. Megyek vele, élvezem. Remélem, minél többet tehetem. Minden embernek van egy ilyen ajándéka. Nem mindenkinek a tanítás és a beszéd. Milyen hülyén nézne ki, ha mindenki vese lenne a testben. De hova jutnánk, ha mindenki ugyanazt csinálná? Remélem, hogy te más vagy, szem, talp, kislábujj, orrszőrzet, valami, ami hasznos. Ha nem lenne orrszőrzeted, akkor bajban lennél. :-) Tudom, mindenki látványos és dicsőséges ajándékot szeretne. Mindenki szemgolyó szeretne lenni, pupilla. Az csak egy lyuk. :-) Ha megnézed a legdicsőségesebb részt közelről, nem néz ki jobban, mint az orrszőr, csak az egészben egyben értelmezhető dicsőségesnek. Van egy ajándékod, amit Istentől kaptál, ami természetfeletti teljesítményre képes. El tudod képzelni, hogy én egy ilyen üzenetet meg tudnák írni? Nem tudnék. Néha csinálom és szörnyű lesz. El kell szakadnom tőle ahhoz, hogy megint működjön. Készülök, de a készülésem általános, Istent tanulom, az életben megyek előre. Ez az én ajándékom. Amikor idejövök, akkor használható eszköz akarok lenni. Isten csinálja, az Ő hatására.
Mindenki a saját adottságának megfelelően gondoskodik önmaga (a test) növekedéséről. A test építi önmagát. Láttunk már ilyesmit? Láttatok már magzatot? Az anya hatására minden egyes tag, önmaga növekszik. A DNS alapján, a köldökzsinóron érkező tápanyagok segítségével az anyaméh biztonságos környezetében. Hányan tudtok belebütykölni egy magzat növekedésébe? Csak nyomod bele a táplálékot és növekszik. Hogy csinálja? Ahogy a gyülekezet is épül. Melyik része felesleges a magzatodnak?
„gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben." Szeretetben növekedjünk. Így kezdte: „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá" Mit jelent szeretetben nőni? Hagyom Istent, hogy szeressen! Sokan nem csináljuk ezt. Ez a legnehezebb parancsa Istennek, de ha teljesítjük, akkor úton vagyunk a beteljesülés felé: maradj meg az Én szeretetemben. Ján 15:9 Tudod, milyen könnyű kevesebbet gondolni Istenről, mint aki Ő? Milyen könnyű azt mondani, most fog agyonütni. „Ez a baj azért történt velem, mert tegnap elszúrtam, ma már nem szeret." Könnyű nem megmaradni a szeretetben. Asszonyok, ti úgy szeretnék: „a férjem legyen egy hős lovag, éjjel-nappal győzzön meg, hogy szeret, más gondolata se legyen. Mert amúgy azt gondolom, nem lehet engem szeretni, és ha valaki szeretne, biztos elpusztítom a szeretetét rövid idő alatt." A férfiak másképp fejezik ki. Erre jár az agyunk. Isten azonban nem csinálja ezt. Ő nem fogja eltáncolni minden nap a násztáncot, amivel minden nap újra a nulláról meggyőz.
„Minden nap meghalok érted." Nem, nem! „Egyszer meghaltam. Mondtam, hogy szeretlek. Mondom állandóan a Bibliában. Ha valami változna, szólok. A te dolgod, hogy emlékezz rá." Ez keresztényként így működik. Persze, férjként megtehetjük, hogy újra és újra meggyőzzük a feleségünket, hogy szeretjük. De Isten már meggyőzött minket egyszer a kereszten. Ez volt az üzenet. Ez volt az, amivel megmutatta, hogy mennyire szeret. A Bibliában ott vannak a szavai. Nem fogod megélni azt, hogy a hétköznapi események ebben a világban minden nap egy szerelmes Isten udvarlása. Nem fog megtörténni, hogy minden úgy történik, ahogy te szeretnéd. Nem válaszol minden imádra feltétlen igennel. Nem fog megtörténni.
Azért, mert nem az elkényeztetés a cél, hanem az éretté válás, a felnőtt korra jutás, a felkészülés. Olyan légy, aki tudja, hogy ki az Atyja, aki emlékszik a szavaira, a szívére kötözve hordozza és aztán ezzel az emlékkel, bízva az ő Atyjában, a körülményeket felülbírálva ezzel a bizalommal, és nem a bizalmat elpusztítva a körülmények alapján, teszi, amit tesz. Emlékezz rá! A „szeretetben" azt jelenti, emlékezned kell rá. A „szeretetben" azt jelenti, hogy Isten igen is szeret feltétel nélkül, és ebből te nem engedsz. Ez kell legyen a meggyőződésed. Ez nem valami fanatikus önszuggesszió, hogy Istenről nem tudok semmit, de azért mondogatom, hogy szeret, és így majd jobb lesz. Nem! Már bebizonyította. Ott az info, csak ragaszkodj hozzá. Maradj meg az Ő szeretetében, különben ez az egész nem fog menni. Ez az egész nem fog menni, hacsak nem vagy szeretve. Ha keresztényként nem vagy szeretve, arról csak te tehetsz! Ha keresztényként szeretetlen életet élsz, arról te tehetsz! A te gondolatvilágod, a te sebeid, a te büszkeséged, a te tagadásod, a te felszínességed tehet erről.
Maradj meg a szeretetben. Ezért haragszom a vallásra. Mert a vallás azt mondja: harcolj érte, hogy szeretetre méltó légy! Ahogy ezt csinálod, egyre világosabban látszik, hogy nem vagy szeretetre méltó és ez a hozzáállás elvág az egyetlen köldökzsinórtól, Isten szeretetétől. Azt tanítja, hogy Isten nem szeret, mert képtelen voltam teljesíteni. Önmagadra nézel, és így levonod a következtetést: engem nem lehet szeretni. Nem maradsz meg a szeretetben, és ha nem maradsz meg a szeretetben, akkor semmi nem működik. Mint egy TV, amit kihúztak a konnektorból: nincs sok haszna.
Maradj meg a szeretetben. Isten szeret téged, legyen ez a vonatkoztatási rendszered. Ha mindez így van, ha el vagy hívva királyságra, ha Isten dolgozik, hogy felnőtt és érett légy, ha a te adottságod beleilleszkedve az egészbe egy örökkévaló értéket hoz létre, ha mindez igaz, akkor... és itt jönnek az intések: mit várhatok tőled, mi a helyes magatartás, hozzáállás. Erről szólnak a továbbiak. Most jönnek a gyakorlati intések, gyakorlati kereszténység. „Végre nem a rizsa. Mondod az elméletet, bátorítasz minket, de hogy hogyan kéne ennek kinéznie ...?"
De, ha nincs meg az alap, akkor minden intést törvényként fogsz hallani. És úgy viselkedsz, mint Ádám, aki elbújt, mert nem azt csinálta, amit Isten mondott. HA nem érted a szabadságot, ami meg van neked, és a nevelésnek ezt a gyönyörű szándékát, ahol az elfogadottságod sose csökken, ahol a cél ott van, hogy téged egy szerető, értett, teljes, a helyét betöltő emberré tegyen, akkor mindig vissza fogod utasítani a kijavítást, a szerető kijavítást, a fejlesztést, a javaslatot, a növekedést. Vissza fogod utasítani a rossz énképed miatt, mert támadásnak érzed, mert annyira szeretnél elfogadott lenni, és annyira fogod látni, hogy önmagadban elfogadhatatlan vagy. El fogsz bújni.
A legnagyszerűbb tan a Bibliában a teljes romlottság tana, ami azt jelenti, hogy reménytelen vagy, semmi jó nincs benned. De bennem sincs! Ezen az alapon állunk mindannyian: Add fel, mert reménytelen! De van egy új teremtés. Ha hittél, akkor született benned egy új ember, aki viszont tökéletes. Ez az új ember vagy valójában. Amikor látsz „gázt", akkor mondd: Hallelujah! Bejött, amit Isten mondott. A régi emberem, az, aki én régen voltam, az tényleg javíthatatlan, és Ő meg sem javította, csinált egy újat. Én az új vagyok igazából. Én, az új nézem a régi maradványait. Amikor megyek a mennybe, a maradványokat is eltűnteti. Amíg itt vagyok a földön, a régi is itt marad, hogy a választhassak; hogy a jellemem fejlődhessen; hogy nemet mondhassak a réginek a visszhangjára, és mindig az újat válasszam. Az önmagamban bízás helyett Istenben való bízást választhassam. Egy kiképzőtáborban vagyunk, aminek a Biblia az alapja és a célja. Ámen.
Comments