2010.3.12.
PKende
Bizonyára mind tudjátok, hogy jövő héten az európai konferenciánk van itt. Izgalmas hetünk lesz. ... Már hétfőtől lesznek vendégeink. És hétfő este 5.30-tól különleges órák lesznek a Bibliaiskolában. Valójában ez azt jelenti, valószínűleg PScibelli prédikálni fog. PScibelli olyan, mint azok a misszionáriusok, akikről olvasol - ha olvastál missziós életrajzokat keresztényként, Hudson Taylor, ... -, csak annyi a különbség, hogy rajta még van bőr. J Meg lehet tapintani, lehet vele beszélgetni. Nagyszerű lehetőség találkozni valakivel, akinek ilyen hihetetlen szolgálata van. Nem is tudom, hogy hány gyülekezet alapult Afrikában az ő szolgálatán keresztül. És azt, hogy hány őrültséget csinált már életében, azt nem is akarnám felsorolni, ami tényleg csodálatos.
Ma reggel egy gondolat, ami a szívembe ötlött, ahogy kinn az autóban elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha a Sanyi késne, és nekem kéne mondanom valamit? Ez volt a gondolatom igazából, és valószínűleg az Úr lehetett. J Példabeszédek 28:19: A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel. Ez egy érdekes rész: A ki munkálja az ő földét. Belegondoltam ebbe, hogy hányan vannak, akik elfoglalják magukat valami mással. Egy csomó ember van, aki nem azt csinálja, hogy amit kaptam, azzal dolgozik, azt megmunkálja, hanem - mondjuk - azon nyavalyog, hogy miért nem kaptam valami mást. Rengeteg ember van elfoglalva azzal, hogy nyavalyog azon, hogy „Miért nincs nekem több? Miért nem kaptam alapból többet? Miért ezzel kellett indulnom?" Halljátok, vagy magatok is csináljátok, vagy csináltátok.
Ez a vers arról beszél, hogy aki megmunkálja az ő földjét - van egy részünk ebben az életben, és a Zsoltárokban többször előfordul, arról beszél, hogy az én örökségem egy szép helyre esett nekem. Gondolkodtam rajta, hogy nem tudom, hogy milyen helyre esett neki, de az biztos, hogy a szíve hálás volt és felismerte, hogy ennek a dolognak értéke van és azt tudta mondani, hogy ez egy drága dolog nekem, és ez fontos az életemben. Mert ha nem tudom ezt kimondani; ha nem tanulom meg, hogy az, amim van, azt kaptam Istentől és az én dolgom, hogy azzal gazdálkodjak, akkor lehet, hogy az egész életemet elfecsérlem azzal, hogy azon puffogok, hogy: „Én bezzeg miért nem kaptam olyat, mint a Péter, mint az Évi, vagy valaki más?" „Én miért nem vagyok olyan jóképű, mint a Balázs?" Végig rágódhatom az egész életemet ezen. Nem erre vagyok elhívva igazából. „A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel." Lehetséges lenne az életemben, hogy az, amit kaptam, nem látom fontosnak, nem ismerem föl az értékét. És mivel nem ismerem föl az értékét, ezért nem a megfelelő módon használom. És nem lesz belőle semmi drága, semmi jelentős.
Ez egy nagyszerű ígéret. És amire gondoltam, hogy egy ilyen terület az embernek az elméje. Kevésszer gondolunk. Hogyan használom, amit kaptam, és nem csak az intelligenciára gondolok, hanem még talán inkább erre a területre, hogy hova engedem elmenni a gondolataimat?
Tegnap beszélgettem egy párral, akik készülnek házasodni. És persze megkapják a barátaiktól az idiótábbnál idiótább jó tanácsokat. Senkinek gőze sincs semmiről, de csak mindenki beszél. Beszélgettünk dolgokról és meséltek, hallgattam őket meg ők is kérdeztek, jót beszélgettünk, és ez a gondolat nyilvánvaló lett, ahogy beszélgettünk, hogy van egy nagy problémánk: sok mindennel megtanulunk gazdálkodni. Némi tanítás van a pénzről, az időről, más erőforrásokról, de az elmémben, hogy meddig engedem el az elmémet, hogyan gondolkodom, mennyire vagyok ura annak, ahogy gondolkodom az életemben, ez hihetetlenül kimarad az emberek életéből. Nincsen tanítás erről. Persze van: Legyél pozitív! Legyél pozitív! Ennyi az egész. De igazából ez annyival több ennél. Ez az egyik nagy felelősségünk. Az egyik olyan terület, amit mindannyian kaptunk. Mindannyiunknak van egy gondolkodásunk, egy képességünk erre. Isten arra adta azt nekünk, hogy azt használjuk. És a mi részünk tényleg nagyban ez, hogy gazdálkodjunk ezzel a képességgel, amit Isten adott nekünk a gondolkodásra. Ahogy ezen gondolkodtam, az 1. Zsoltár ugrott be, persze. Ebben beszél egy pozitív értelemben is, egy negatív értelemben is „Boldog ember az" aztán jön a negatív oldala: „aki nem jár a gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal."
Ezt az egy gondolatot akartam megosztani, hogy ez az én felelősségem, és kaptam ezt. És OK, nem vagyok olyan okos, mint ő, vagy okosabb vagyok nála. De igazán Isten azt mondja: Ez egy áldás. Aki a csúfolók székébe nem ül - ez egy elmebeli hozzáállásról szól. Meddig engedem elmenni az elmémet? Meddig engedem elmenni magamat? Mit engedek meg magamnak? És ez nagyon-nagyon fontos. Lehetek fegyelmezett és megóvhatom magam egy csomó mindentől az elmémben. Azt mondhatom Istennel: Miért mennék végig azon az úton? Az egyik jó barátom, egy lelkipásztorunk valami építkezésen dolgozott és ott volt valami plakát egy pucér néniről, és a többi srác ott: Óóóó, áááá...ott nyáladzottak rajta. Ez a lelkipásztort nem érdekelte. „Nem lenne jó egy ilyen?" „Nem, ez engem nem érdekel. Nekem van otthon egy igazi. Nekem van egy feleségem." Ez fegyelmezettség a gondolkodásomban. Nem megyek végig egy úton, csak azért, mert van ott egy kapu, amin elindulhatok. És egy fontos dolog az életemben.
És ugyanígy más dolgokkal is. És amiről beszél: csúfolódók székében nem ül. Ugyanaz a méreg, nézem valaki másnak az életét, és irigységből, vagy büszkeségből, vagy valami másból megvetem azt. És Isten azt mondja: „Állj! Állj! Állj! Ne éld így az életed! Ne legyen úgy az életed, hogy valaki másnak az életét méregeted és hasonlítgatod és gúnyolod vagy irigyled, ez az életed." Nem. Kaptál valamit így folytatja, ez a pozitív oldala a második versben: „Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal." Ez is egy fegyelmezettségről szól, de ez a pozitív értelemben. Isten azt tanácsolja nekünk, hogy vegyük komolyan az Ő Igéjét. Ne csak ismeretünk legyen róla. „Ja, a Biblia, igen, arról sokat hallok, mert sokat beszélnek róla.", hanem ismerjük meg. Legyen valami, ami az elmélkedésünk tárgya. Amit hívőként tapasztalunk igazából, hogy Isten Igéje, a Biblia olyan dolgokat nyit meg előttem, amiket azelőtt nem láttam volna. 119. Zsoltár tele van ezzel. „Mutass meg nekem csodálatos dolgokat a Te igédből." És Isten tényleg megteheti. Megmutatott nekem rengeteg mindent magammal kapcsolatban, a világgal kapcsolatban, a történelemmel kapcsolatban, pénzzel kapcsolatban, a házasságommal kapcsolatban, a felelősségeimmel kapcsolatban ... El sem tudom mondani, hány területen mutatott meg ilyen lenyűgöző dolgokat nekem. És annyira hálás vagyok ezért. És tényleg Istennek a beszéde képes erre. De kell, hogy ez olyasvalami legyen, amit forgatok a szívemben. Ha nem teszem meg, ha nem gondolkodom rajta, ha nem elmélkedem - nem kell ehhez teológusnak lenni, vagy bonyolult izének lenni. A legjobb példánk erre, mindig Máriára gondolok, Jézusnak az édesanyjára, aki egy kislány volt, amikor Isten beszélt hozzá. Azt mondta, fiat szülsz. Azt írja róla, hogy ő pedig „a szívében megtartotta, összefogta és forgatta ezeket a beszédeket". Egyszerű lányka volt, nem volt egy professzor. Nem kell ehhez egy professzor. Lehetek a legegyszerűbb ember a világon, de ha Isten Igéjét forgatom a szívemben, az gazdagságot fog adni, az elmémnek fegyelmezettséget, és sokszor erőt arra, hogy nemet mondjak egy kapunak, ami egy útra vezet, amin nem akarok járni. És ez valami, amit mindannyian megtehetünk. Ez valami, ami mindannyiunkra rá lett bízva, mindannyiunknak van egy felelősségünk ezzel. És csak szeretnélek bátorítani ebben titeket, hogy gyakoroljátok magatokat ebben. Nem fogjátok megbánni.
Egyszer olvastam egy keresztény pszichológia könyvet. Talán az utolsó műve volt az írójának, nem tudta már befejezni. Hihetetlenül gazdag sok területen. Az egyik dolog, amit mond - és ez nagyon tetszik nekem -, hogy ahogy Isten Igéjében növekedett - úgy írta le -, hogy az embernek a lelke, hogy van egy nagy része, ami tudattalan, és van egy része, ami tudatos, mint egy sziget, ami kilóg a vízből. Ahogy tanulmányozta a Bibliát, az történt, hogy a vízszint lejjebb ment. Sokkal több mindent felismert arról, hogy hogyan működik az élete. Sokkal több mindennel el tudott bánni. Sokkal több keserűség, negativitás, vagy dolgok, amikkel nem tudott mit kezdeni, azokat el tudott intézni ezen keresztül. Istennek a beszéde belemutatott a lelkébe és sok mindent meglátott, amit addig nem. Ezért szeretnélek bátorítani benneteket. Nem azért, mert van egy könyvesboltunk, és remélem, hogy fölmegy a Biblia forgalom, ha eleget bátorítom ezt. Hanem azért, mert tényleg valamennyiünknek óriási haszna van ennek. Ahogy mondja a Példabeszédekben, ahogy olvastuk az elején: ahogy munkálom az én földemet, az egy áldás lesz nekem és megelégszem vele. Ez a bátorítás ma reggel. Ámen.
Schlingloff Sanyi
Nem tudom, hogy hányan dolgoztatok vezetőként valaha? Hányan dolgoztatok vezetőként Isten nélkül? És aztán Istennel?
Az én egyik észrevételem az, hogy Isten nélkül vezetni az borzasztó volt. Az egy elhordozhatatlan teher volt. Viszont Istennel azt látom, hogy sokkal több megy bele, abba a területbe, amit vezetsz, mint amennyi te vagy. Isten csinálja, és te csak futsz Vele. Nem csak annyi van, amennyit te csináltál. Elvileg az Eredményes Élet Találkozó most kezdődne. De már elkezdődött 20 perccel ezelőtt, miközben ez nem volt megszervezve. Semmi nem volt megszervezve. Sosincs semmi megszervezve. Kívülről néha mégis úgy tűnik, mintha jobban meg lenne szervezve, mint ahogy mi szerveztük régen. És ez csak ennyi, hogy az életet nem úgy kell élni, hogy mindent te szervezel meg, hanem úgy kell élni, hogy te látod felelősségeket, látod a lehetőségeket és mindenben bízol Istenben, hogy segít neked megszervezni. Sőt egy ponton azt fogod látni, hogy nem segítettél nekem megszervezni, hanem megszervezted, én meg csak nézem kívülről. Talán azt is elmondhatjuk, hogy így sem könnyű mindig. Nem válunk steril emberekké, akiket nem érint már semmi.
Nekem világi vezetőnek lenni szörnyű volt. Nem túlzok. Ez az én személyes élményem. Nekem az szörnyű volt. Szörnyű. Kívántam, hogy vége legyen. Kívántam, hogy soha többet ne kelljen ezt csinálnom. Szörnyű volt. Ahhoz képest bármit csinálni Istennel - nem is tudom, mi a jó szó - az gyerekjáték, vagy felszabadultság.
Efezusiakhoz írt levél
Hányan vagytok itt vállalkozók úgy, hogy most intenzíven vállalkoztok, akartok vállalkozni, az elsődleges tevékenységetek a vállalkozás?
Ef 4:11-13: 11És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, 12hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, - idáig jutottunk - a Krisztus testének építésére, 13míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy csendesítsd le a lelkünket, hogy adj nekünk összpontosítást. Adj mélyebb megértést, mint amennyi tőlünk telik. A saját életünket se tudjuk vezetni, a saját lelkünket se Nélküled. Kérünk, hogy Te csináld, Te vezess minket, Te bátoríts minket, Te szeress minket, ahogyan szeretsz, csak hogy mi azt lássuk, érezzük, megéljük, hogy újra, meg újra Téged válasszunk, hogy újra meg újra a Te Igéd mellet döntsünk. Köszönjük Jézus, a Te nevedben! Ámen.
„hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére" Idáig jutottunk legutóbb. Nem kevesebbet állítottunk, minthogy ezek a szavak az emberiség történelmének a legnagyobb projektjét leplezik le. A legnagyobb eseményt, amely a világtörténelemben zajlott, zajlik és zajlani fog. Sőt valójában az egyetlen igazán jelentős eseményről beszélünk. Volt-e már az életedben, hogy valamiben benne akartál lenni? Érezted, hogy valami történik a világban, ami nagy és ami értékes, ami méltó rá, hogy része legyél és ami hasznos lenne, hasznot hozna neked. Profitot. Ha pénzügyit, akkor pénzügyit, ha egyéb hasznot az életben, akkor azt. Elismerést, bátorítást, dicsőséget, bármit. Hányatoknak volt már ilyen, hogy néztetek valamit, és arra gondoltatok, hogy de jó lenne benne lenni? Én például az életre néztem így sokat.
Ti ismeritek ezt a fogalmat: ÉLET (a nagybetűs)? Vannak emberek, akik azt élik, és vagyunk mi, akik csak nézzük kívülről. Hányan éreztétek már? Én éreztem. Én azt éreztem, hogy én úton vagyok, hogy éljem. Én megyek és megfogom. ÉLET. Ez az. Tényleg létezik. Ez az.
Ha megnézed a világtörténelmet - nem tudom, hogy hányan szeretitek a történelmet -, én mióta keresztény vagyok, elkezdtem szeretni, bár hülye vagyok hozzá. Nem tettem ezért semmit. De azt látom, hogy a történelem nem csak „mit csináltak előttünk emberek?", hanem Isten kezének a munkája az emberiséggel. Ez nagyon jelentős. Iszonyú fontos! Mi történt? Miért történt? Mi mozgatja? Miből tanulnánk?
A Bibliából tanulunk és abból, amit Isten már tett. Ami történt. Biztos gondolsz a történelem egyes eseményeire úgy, mint dicsőséges pillanatok. Mint valami, ami fennmarad örökké. Mint valami, amiről az utókor emlékezik, és emlékezni fog. Igaz? A nevünk fennmarad. Gondoltatok már erre?
Ez az egyetlen dolog, ami fennmarad. Az egyetlen igazán nagy esemény, és - ha lehet így mondani - ezen keresztül a legfontosabb esemény az emberiség történelmében, az ez.
Miről fogunk most beszélni? Hát a kereszténységnek van egy ilyen ..., ez a gyülekezet dolog J, muszáj róla beszélni, ha már így elkezdték ezt csinálni, járnak oda, meg minden ..., meg Krisztus is beszélt róla. Legyünk már túl ezen, és beszéljünk valami érdekesről. J
Ez az egyetlen. Ez minden. Elmondom röviden és aztán kifejtem.
Észrevettétek, hogy az életünk csak egy időre szól? Nem tudom, észrevettétek-e, hogy halálra születünk? Megszületsz és egy dolog biztos, hogy meg fogsz halni. És az idő, ami hátra van neked, az nem olyan hosszú. Hosszúnak tűnik addig, amíg az ember 18 éves. 25- ként sem tűnik olyan rövidnek. 30-ként már gondolkozol, 40-ként rájössz, hogy a felén vagy épp túl. És azt mondod - és ez a zavarba ejtő -, hogy az első fele olyan gyorsan eltelt, ha ez megtörténik a második felével is, akkor bajban vagyok. Tehát az élet csak egy időre szól. Mit jelent ez? Bármit szereztél, bármit fogtál meg, bármit éltél át, az az elvesztés felé halad. Az elenyészés felé, ugye? Érted ezt? Ki fog folyni a kezedből, legkésőbb akkor, amikor meghalsz. És most világi emberként beszélek, a Nap alatt. Isten nincs a képben. De ez van.
Aztán a másik, amit biztos észrevettél, hogy amiben élsz is, minden az enyészetnek van alávetve. Minden elmúlik, minden elvész, minden tönkremegy. Szereztél valamit, és kifolyik a kezedből. Ahhoz, hogy megmaradjon, újra meg kell szerezni. Ezt észrevettétek? Minden az elmúlás felé halad.
Egyetlenegy dolog van - és most kinyitjuk a képet - van Isten, és Isten valóságában a világunk ilyen. 1Mózes 3-ban Ő átkozta meg a világot. Ő mondta, hogy meg fogtok halni, és Ő mondta, hogy minden hiábavalóságnak lesz alávetve. Miért? Mert olyanok lettetek, mint Isten, „mert fellázadtatok ellenem. Ti magatok lettetek jónak és rossznak ismerői." Ennek ez lett a következménye. Átkozott világban élünk, ami az eredeti állapotból ki lett zökkentve. Ádám és Éva zökkentette ki. És Isten csak végrehajtotta azt az ígéretet, amit előtte megígért: „Ha ezt teszitek, ez meg fog történni."
Isten azt mondja, hogy ez így van. Meghaltok, és verejtékkel szerzett kenyeret esztek. Azaz minden, amit építesz, széthullik; minden, amit építesz, széthullik ... Egy dolog van, ami megmarad. „Én megtartok valamit úgy, hogy sose múlik el. Úgy, hogy örökké fennmarad. Úgy, hogy dicsőséges lesz. Semmi nem marad meg a világból, csak az, amit Én megtartok. És most figyelj, hogy mit tartok meg! A Gyülekezetet."
A történelem, amikor átlépünk az örökkévalóságba, leredukálódik a gyülekezet történelmére. Minden más töröltetik. (Kicsit egyszerűsítek.) Az örökkévalóságban tovább létezni a Gyülekezet fog. A Gyülekezet kétféleképpen. Egyféleképpen úgy, hogy létszámban. Te ott leszel? Akkor te megmaradsz örökké. A kocsid ott lesz? Nem lesz ott a kocsid. Akkor az nem marad meg örökké. A céged ott lesz? Nem lesz ott az sem? Hát akkor az sem marad meg örökké. Mi marad meg örökké? Te! Pedig eddig úgy élted az életed, mintha a céged fontosabb lenne, mint te.
Mi az, ami igazán számít, főleg aztán az évek távlatában? Most áll a dicsőséges tornyom, akkor a torony fontosnak tűnik. De tíz év múlva, amikor a torony már ledőlt, de én még mindig élek, már látszik, hogy az arány köztem és a torony között már nem olyan, mint amilyennek akkor látszott, amikor éppen felépítettem azt a tornyot. Aztán ötven év múlva, amikor a torony már ott sincs, akkor arra gondolok, hogy bárcsak úgy éltem volna az életemet, hogy nem a toronnyal foglalkozom annyit. Igaz?
Te ott leszel. És mi van a szomszédoddal? A szomszédod ott lesz? Jó, ha nem lesz ott, amilyen a te szomszédod. J Tudom, ezért imádkozol esténként: „Uram, ha egyszer megyünk, kérlek ..." Vagy ha ott lesz, akkor remélem, nagy a Menny, és én itt, őt meg valamelyik másik oldalára. J De mi van a másik emberrel? Ő ott lesz? Kérdés az, hogy ő ott lesz? Kit érdekel, igaz? De akkor fordítsuk meg egy picit. Mi van, ha az a másik ember te vagy? Mi van, ha egy picit visszatekerjük az időt, és mi ülünk itt, és örökké megmaradunk, és te még kívül vagy, és mi azt mondjuk, hogy kit érdekel? Kit érdekel? Balázs? Hát Balázst biztos érdekli. J
Mi az, ami fontos az életben? Hogy ki marad meg. Az összes nagy tettünk közül csak azok a tettek számítanak igazán, amik megmaradnak. Mész a Mennybe, és jönnek szembe emberek és azt mondják, hogy: „Köszönöm, Balázs!" „Mit köszönsz?" „Hogy szóltál." „Tényleg, szóltam." „Ezért vagyok itt." És sok más tettünk meg a feledésbe vész, elenyészik.
Ez az egyik, a létszám. Ki lesz ott és ki nem? A Gyülekezet marad meg. Aki bent van, megmarad.
A másik a minőség. Aki bent van, mennyit értett meg, fogadott el és élt meg Istenből? A hite, a reménye és a szeretete megmarad örökké. Ezt érted? Ott ül melletted valaki, akinek még nagyon pici a megértése. Mindenki mellett olyan ember ül, akinek ilyen pici a megértése. J
Ha te teszel azért, hogy az ő megértése nagyobb legyen, akkor azt ő magával viszi a Mennybe. Képzeld el, hogy megyünk a Mennybe, és jön szembe egy ilyen fényes, világító alak. Közeledik feléd, és egyre világosabb van, és jön oda hozzád, és mondja, hogy köszönöm. „Mit köszönsz?" „Hogy szóltál. És hogy tanítottál. Hogy szerettél. Hogy megbocsájtottál nekem. Hogy mellettem voltál. Hogy nem hagytál cserben. Hogy a testvérem voltál. Hogy megbántottál és én megbocsájthattam neked. Hogy együtt éltünk. Köszönöm neked mindazt, amit hozzátettél ahhoz, hogy most nem egy szürke kisegér vagyok, hanem a világosságnak egy másik szintjén élhetek." Megmarad örökké. Ez innen olyan futurisztikusnak tűnik. „Hát, Sanyi, ez olyan jövőbe mutató. Szeretnénk egy kicsit a mai életünkhöz tanácsot kapni."
A 40 év elröpült. A következő 40 is így fog eltelni, és aztán ott vagyunk az örökkévalóságban és 40 év annyi lesz, mintha pislognánk, 40 év, mintha pislognánk ... És a 100. pislogás után hidd el ez az első két 40 év nagyon picinek fog tűnni. És nagyon tisztán fog látszani, hogy mi az, ami megmarad. Mi az, ami számított.
Ez a történelem. Ez történik. Az egyetlen nagy esemény, az egyetlen feljegyzett esemény a Gyülekezet, és annak az építése. Erről beszél Pál. Erre mondja azt, hogy: És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket" - titeket, mert aki hisz, az szent - „a szolgálat végzésére" - milyen szolgált? Erről beszéltünk legutóbb - „a Krisztus testének építésére" - a Krisztus teste = Gyülekezet; Gyülekezet = Krisztus teste. Azt mondja János evangéliumában, hogy a határ Isten és közted lebontatik. Te bent vagy Krisztusban, Ő a fej, mi vagyunk a test.
De a test még nem teljes. Nem teljes létszámban és nem teljes minőségben. Nekem van egy bal kezem. Hányatoknak van bal keze? Hányan vagytok jobbkezesek és van bal kezetek? Hányan vagytok balkezesek és van jobb kezetek? Próbáltál-e már bal kézzel frizbizni? Tollasozni? Teniszezni? Squas-ozni bal kézzel? Én próbáltam. Szeretem én ezt a balkezet. J Részem. De az a bal kezem. J Ahhoz, hogy ügyesebb legyen, ahhoz törődnöm kell vele.
Dávidnak olyan vitézei voltak, akik mind a két kezükkel tudtak harcolni. Ugyanúgy íjaztak jobb kézzel és bal kézzel. Ugyanúgy vívtak jobb kézzel és bal kézzel. Hogy történt az meg? Úgy, hogy a testnek és a fejnek volt egy befektetése a bal kézbe. Évekig szolgálták a bal kezet. Évekig türelmesen befektettek abba, hogy az a béna kis valaki, aki én vagyok - tuti, hogy én vagyok Isten bal keze -, hogy az a béna kis valaki eljusson a saját lehetőségeinek a csúcsára. És ez megmarad örökké. A Krisztus testének építésére Isten adott ajándékokat, pásztorokat, tanítókat, hogy felkészítsen minket. És ez nem kis dolog. A legfontosabb esemény, amely zajlik.
A testet Isten nem egyedül építi föl, hanem veled. Rajtad keresztül.
Hányan vagytok jók biológiából? Én úgy tudom, hogy az emberi szervezet szerveződése egy egymásra épülő szerveződés, ahol egyik tagnak szerepe van a másik tag életében. A keringés juttatja el a tápanyagokat, az oxigént, és a széndioxidot szállítja el. A vérkeringés. A tüdő munkája hat a szívre, és a szív munkája hat a tüdőre, aztán ennek a kettőnek a munkája hat az összes többi szervre. És ha jól tudom, a sejtek, ahogy egymás mellett vannak, nem autonóm önálló lények, hatnak egymásra. Azt hiszem, ezért vannak betegségek. Ha az egyik sejt megbetegszik, megbetegíti a többit. (Nem tudom, pontosan hogy zajlik.) De szerepünk van. Mi vagyunk Krisztus testének a sejtjei, akkor neked van egy nélkülözhetetlen szereped az egészben. És nem a fej csinálja egyedül, hanem a fej úgy döntött, hogy a munkáját, amely maga az élet, amely a legfontosabb, megosztja veled.
Hányan éreztétek már úgy, hogy jelentéktelenek vagytok? Én éreztem. Hogyha a világtörténelem legnagyobb eseményében te egy nélkülözhetetlen elem vagy, kulcsfigura, lehetsz- e jelentéktelen? Ez a helyzet.
Egy testnek vagy a tagja. Önmagában az, hogy része vagy a testnek, nélkülözhetetlenné tesz. Te melyik testrészedet veszítenéd el szívesen, mint fölöslegeset? Fülcimpa? Mire jó a fülcimpa? Tudsz rajta járni? J Hányan jártok a fülcimpátokon? Hányan néztek a fülcimpátokkal? Mire jó egy fülcimpa? Komolyan. Vesszenek a fülcimpák! Nem, dehogy. Ha rám nézel, az egyik, amit látsz, az a fülcimpám. Ettől vagyok ilyen jóképű. J A kevésbé dicsőséges részek nagyobb tisztességet kapnak. A lábam az dicsőséges. Láttál már futni? Ha láttál már futni, tudod, hogy mennyire dicsőséges a lábam. De olyan nagy tisztességet nem kap. Ott van bent a fuszekliben és a cipőben, és biztos nem akarnád nézegetni közelről. De ha láttál már futni, akkor láttad a dicsőségét. A fülcimpám nem fut. Nincs ilyen dicsősége, de állandóan nézed. Kiegyenlítődik. A dolog rendben van. Nem hiszem, hogyha beszélnék a fülcimpámmal, azt mondaná: „Ó, bárcsak láb lehetnék!", és a láb sem fogja mondani: „Bárcsak fülcimpa lehetnék!" Mindenki azt mondja, hogy: „A helyemen vagyok. Része vagyok az egésznek és élek. Mennyire vagyok fontos? Én vagyok a Sanyi." „Nem, te a Sanyi fülcimpája vagy. Ne bonyolítsuk ezt ennyire." „Az egy." „De nem egy." „De igen, egy." Hol a határ? És Isten azt mondja: „Te vagy az Én testem. Én vagyok a fej, és te meg a tagom vagy. A tagjaim vagytok. Nélkülözhetetlenek egymásnak és nekem. Fontos vagy." Mennyire vagy fontos? „Mint amennyire bármi fontos lehet ebben a világban. Az egyetlen nagy eseményben nélkülözhetetlen láncszem vagy." És nem egy apró pici kis fogaskerék a nagy gépezetben, hanem nélkülözhetetlen.
Adjatok egy kést. - Csak hogy értsétek, hogy mennyire vagytok nélkülözhetetlenek. - Te vagy a fülcimpa, ugye? G. Tomin fogom illusztrálni. Levágom a fülcimpáját, figyeljétek a reakcióit. J Még vigyorog, csak figyeld, amikor közeledek hozzá. Az egész szervezete akcióba fog lépni, hogy megvédje azt a nyomorult fülcimpát. Hát miért nem tudod feladni? Jelentéktelen kis senki. Add föl! Még ütnél is miatta. Harcolnál miatta. Le akarnám vágni a fülcimpáját és G. Tomiból előjönne a terminátor.
Hidd el, ha valaki hozzád akarna nyúlni, Istenből előjönne a terminátor. „Senki ne nyúljon a fülcimpámhoz. Rendben?" - mondja Isten.
A legnagyobb esemény. Bent vagy. És hogy mennyit értesz belőle, ez számít. Ha jól tudom -javítsatok ki, ha nem, nem vagyok mikrobiológus -, minden egyes sejt birtokában van a teljes rendszerinformációnak. Minden egyes sejtben ott van a teljes reprodukciós képlete az egésznek. A DNS. Ott van, igaz ez? Mindenkinek megvan mindene és megvan a saját helye. Ez vagy te! De ha nem tudsz erről, ha azt mondod, hogy: „Én csak itt növök bele a világba, mint a dudva. Hagyjatok békén." Akkor a szabad akaratod miatt bizony veszteséged van. Mert Isten - miközben a test képe egy jó jelkép - azért nem teljes, mert a testnek minden egyes sejtje szabad akarattal bíró személyes lény, olyan, mint Isten, jön-megy. Isten teste nem egy bezárt dolog, hanem egy szabad dolog. Ezek csak képek. A képnek egy része igazat mond, egy része pedig hazudik. A modellezés nem tökéletes. De hasznos. Úgyhogy a szabad akaratodból dönthetsz úgy, hogy a saját szerepeden belül nyereséget és veszteséget szenvedsz. Nem tudom, hogy ez pontosan, hogy illusztrálható, de fel kell készülnöd. Egyet kell értened a tervvel, hogy az teljes mértékben a tiéddé váljon és teljes mértékben a hasznodra.
Ebben a felkészítésben Isten adott környezetet. Adott eszközöket. Létrehozott mindent. Létrehozta a legspécibb egyetemet, a legspécibb kiképzőtábort, a legámulatosabb befektetési helyet. Létrehozta a tökéletes felkészítő környezetet az eljövendő korok uralkodói számára. Számotokra. És ezt úgy hívja, hogy Gyülekezet. Ez a Gyülekezet. Az emberiség történelmében élt hívők közössége, akik egységet alkotnak, de aztán a létükben, a hétköznapjaikban helyi gyülekezetekben egy-egy pásztor és tanítók vezetésével - akik nem többek, és nem is kevesebbek a többieknél, csak más a szerepük - készülnek fel a szolgálat végzésére a Krisztus testének építésére.
„hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére", míg a Krisztus teste eljut a teljességre, még akár azon az áron is, hogy néhány kiskatonát feláldozunk. „Szervusztok, kiskatonák!" Nem ez van ideírva. Az első gondolat az ez.
„eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére" A hit egysége. Ki akarna eljutni a hit egységére? Bizonytalanok vagyunk, mert azt sem tudjuk, mi az. A hit az a „DNS". A hit a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. A HIT a meggyőződéseknek a teljes rendszere. A HIT meggyőződés. Tudás. Tudás miről? Az életről, magamról, a jövőmről, a jelenemről, Istenről. És ezzel mindenről. A hit egységére.
Élem azt, ami van, aki vagyok, és azt, amit csak élni lehet. Mert birtoklom a DNS-t teljes tudattal. A hit egységére akar eljuttatni minket. Nincs titkos tudás. Nincs egy beavatott belső kör, ahol „Ha kiállod ezt a próbát, akkor egy beavatási szertartáson bekerülsz abba a 144-be, akik már tudják azt. És azon belül 14, és azon belül 3. De oda nem jut be senki. És ott mondjuk el az igazit, OK? Tehát ti most itt harcoltok, hogy bejussatok a következő ..." Nincs titkos tudás. A hit teljességére akar eljuttatni mindenkit. A hit egyenlő a tudás, a definíció, a kormányzó tan. Amit tudok, ami alapján döntéseimet hozom. A hit Isten Igéjének az ismerete, és azon keresztül Isten ismerete.
Nincs kiskatona, akit föláldozunk. Az első az, hogy te teljességre juss. És amikor te teljességre jutsz, tökéletesen ellátod a szerepedet az egészben. ? így tanította ezt, és tőle hallottam így először. A légitársaságok, amikor összeülnek, hogy a biztonsági szabályzatot kidolgozzák, akkor a szabályzat az volt, hogy ha baleset van; ha a légnyomás lecsökkenne a repülőben, és a maszkok leesnek a helyükről mindenkinek az arca elé, akkor a szülőknek, az anyukának először a saját arcára kell föltenni a maszkot. Először magán kell, hogy segítsen, akár egy, akár kettő, akár három gyereke van ott. Először magán, miért? Mert ha nem ezt teszi, ha nem magán segít először, akkor nem lesz már ideje és ereje, hogy a második és harmadik gyerekre is föltegye a maszkot.
Először te tedd föl! Először neked kell fölkészülni. Neked kell elsajátítanod. Neked kell. Felelősséggel tartozol a saját életed és a szeretteid élete miatt, hogy tudd, amit tudnod kell, hogy aztán segíthess másoknak is. Nincs kiskatona, akit föláldozunk.
„míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére" A hit.
Isten Igéjéből összeálló világkép. A meggyőződések teljes rendszere az életről, annak a céljáról, értelméről. Kicsi dolgokról és nagyokról. A HIT. Hányan akarnátok ezt? A hitet birtokolni? A tudósok ezért kutatnak. A világ gondolkodói ezért adnák az életüket. A hit, a definíció, a tudás. És több ez, mert bizalom is van benne, szív van benne. A hit nem csak nagy fej. A hit kapcsolat. A hit mindig egy bizalom. Hit miben? Isten Fiában. Mikor tudsz mindent úgy, ahogy tudnod kéne? Amikor ismered Istent. Amikor ismered Krisztust. Mert a végső lényeg nem a halott tudás, hanem az a tudás, amely egy szeretetteli kapcsolatra vezet. „Ez jól hangzott egyfelől, másfelől meg rémisztő volt. Mennyi mindent kell megtanulnom?" A világ legegyszerűbb embere birtokolhatja a hitet. Hogyan? Ismeri Krisztust.
Tudom-e, hogy a feleségemnek hány hajszála van? Pontosan mekkora a súlya? Pontosan milyen magas? Tudom-e ezeket? És ha tudom, akkor tudom a lényeget? Nem, de ha szeretem a feleségemet, és ő is szeret engem, és ismerem őt, akkor tudom a lényeget? A hajszálak nem lényegesek, majd ha kell, megszámoljuk őket.
Hogyan kell ismerned Őt? Mint egy barátot, mint egy testvért. Mint egy vezetőt, mint egy tanítót. Mint a megmentőt, mint az életemet. Egy kapcsolat, amelynek annyi dinamikája van. És olyan szokatlan dinamikák, csodálatosak. Csodálatosak, de szokatlanok. Még sosem volt kapcsolatom megmentővel. Engem még nem mentett meg senki.
Hányatokat mentett már meg valaki az élete árán? Hányan voltatok háborúban? Hányan voltatok súlyos balesetben? Hányan voltatok égő házban? Hányan köszönhetitek valakinek ilyen esetben az életeteket? Aki nagy áron azt mondta, hogy inkább te élj és ne én, te élj az én áramon is, akár. Hányan éltek így? Milyen egy ilyen kapcsolat? Nem tudjátok. Amikor Krisztust megpróbáljátok megismerni, akkor lesz először ilyen kapcsolatotok. Mit mondjak annak, aki megmentett? Mit gondoljak róla? Annyi dinamika van. Hányan tudjátok minden kétséget kizáróan, hogy valaki másnak köszönhetitek az életeteket? Mindazt, aminek örültök. Hányan vagytok ilyen igazán elkényeztetett emberek, akik gazdagságban élnek és mindent valaki mástól kaptak? Krisztustól, igen. Amikor Krisztussal beszélsz és azt mondod köszönöm. És megköszönhetsz mindent, mert minden tőle jön. Egy új dinamika.
Van itt mit tanulni? Ha nem teszed, akkor csak felszínes leszel. „Krisztus, megin' egy megváltó. Biztosan olyan, mint a faterom volt. Ja, vagy a főnököm. Majd tudom én, mit gondoljak." És lemaradsz mindenről. Vak vagy és süket. És nem látsz tovább még az orrodnál sem. Fel kell készülnöd. Meg kell értened. Ahogy PKende mondta: „Elmélkedned kell rajta éjjel és nappal. És minden sikerülni fog, amit teszel." De ez a lényeg, ez történik. Ez a történelem legnagyobb eseménye, hogy emberek ezt megtudják, és emberek ebben felkészülnek. És aztán emberek, akik bent vannak, hatalmas dolgokat tesznek, olyanokat amiket aztán már a világ is ért. „Hogyan etettétek meg az éhezőket? Hogyan szedtétek ki ezt az embert a drogból? Hogyan lettél te boldog? Hogyan történt az? Hogyan vagy képes vezetni azt a céget? Hogyan vagy képes talpra állni, amikor itt már mindenki fekve maradt volna? Hogyan történnek ezek a dolgok? És aztán azt már a világ is érteni fogja. És azt fogja mondani, hogy ezt én is akarom, de előtte ott van az, hogy 13míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.
Felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.
„a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra. Az elég magas. Ahogy olvasok Krisztusról, szeretném, ha nem Ő lenne a mércém. J Pedig Ő az. Ha kevesebb vagy, mint Ő, nem vagy elég. Hányan vagytok büszkék arra, hogy milyen nagyszerű emberek vagytok? Tudom, itt senki nem fogja merni föltenni a kezét. J De stikában gondoljátok. Én is, persze. Én is nagyszerű vagyok, ha magamhoz mérem magam, vagy hozzád. J
(...)
Isten azt mondja, hogy: „Nem kevesebbet akarok, mint téged eljuttatni oda, ahol Én vagyok." Reményteli ez? Nekem fülcimpának? Mit jelent ez? Ha téged el kell juttatni az érettségre és nagykorúságra, akkor az mit jelent a jelenlegi jellemünkről? Hát ez a rossz hír. Nem vagy se érett, se nagykorú. És ha nagykorú vagy akkor, már rajta vagyunk (...). De addig, amíg azt mondod, hogy cöcöcö, ne pengessünk ilyen magas húrokat, ne felejtsd, nem én vagyok a mérce. Ha hozzám hasonlítod magad, persze, hogy nagykorú vagy. Persze, hogy érett vagy. Persze, hogy dicsekedhetsz, csak nem én vagyok a mérce. Hanem Krisztus az. És ha egy szívsebész azt mondja, hogy kemény döntéseket hoz, akkor hadd kérdezzem meg, hogy Isten milyen döntéseket hoz, amikor nézi Etiópiát; amikor néz egy háborút; amikor nézi az abortuszokat; amikor nézi az emberiség történelmének minden apró pici részét, drámát, boldogságot? És hatalma van mindenek fölött. Milyen döntéseket hoz? Te meg tudnád hozni ezeket a döntéseket? Neked meglenne a bölcsességed, hogy értsd, hogy mit miért kell úgy tenni, ahogy tenni kell? Érett vagy? Érett vagy arra, hogy Isten egyáltalán elmondja, hogy mit miért csinál úgy, ahogy csinál? Tudna veled beszélgetni erről? Vagy egy pillanat alatt a szemébe vágnád, hogy mit kéne másképp csinálnia? Mert te láttad, te áttekintetted. Felnőtt vagy, ahol megszűntél másokat vádolni? Megszűntél a felelősséget elhárítani, ahol vállalod azt, ami vagy, és aki vagy? Nem tudom, én még nem. Hogy te hol tartasz, nem tudom. De én tudom, hogy haladok.
El kell jutnom az érettségnek egy egyre magasabb szintjére és a felnőttkorra, ahol a gyerekes dolgokat elhagyom. Pál beszél erről 1Kor13-ban: 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Utána azt mondja, hogy három dolog van, ami megmarad, a hit, a remény, a szeretet. Érted ezt? Mózes Isten barátja volt. Én Isten barátja vagyok? Nem tudom. Ő azt mondja, hogy igen. Jézus, amikor tanított azt mondta, hogy: „Nem vagytok szolgáim, mert elmondtam nektek mindent, amit az Atya kijelentett nekem. A szolgának nem mondja el, a barátnak igen. A barátaim vagytok. Én a barátotok vagyok, de vajon te is az én barátom vagy-e?" Ha Isten le akarna veled ülni egy baráti beszélgetésre, akkor az működne-e?
„Elég nehéz időket élünk. Az emberek elfordultak tőlünk. Sokan a pokolba mennek. Mit tegyek?" És persze tudom, hogy mit fogok tenni, de a barátommal megbeszélem. Veled meg tudja-e beszélni Isten? Vagy azonnal kiakadsz, amint elkezd beavatni a dolgaiba? „Ne is mondd tovább, ezt nem bírom hallani!"
Ef 4:14: hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; Itt megint ránk gondol elsősorban. A cél az az, hogy ne legyünk olyanok, akik jobbra-balra sodródnak. Hányan emlékeztek rá, milyen volt, amikor először hallottatok Istenről és az evangéliumról? És először felismertétek, hogy ez jó. „Ha ez igaz lenne, akkor ez lenne a válasz az életemre. Akkor az ÉLET mégiscsak létezik." Hányan emlékeztek erre, hogy milyen volt, amikor először megláttátok? Aztán hányan emlékeztek arra, mikor jött az első ember, aki azt mondta, hogy „Te nooormááális vagy? Ez az egész marhaság. Nem tudtad, hogy a Bibliát átírták tízszer? Nem tudtad, hogy az egész meg van manipulálva? Nem tudtad?" És elkezdte az egészet elrabolni. Emlékeztek rá?
Isten szeretné, ha nem lennél kiskorú, akit mindenféle tanítás, mindenféle csalás, ravaszság, tévútra csábító gondolat el tudna tántorítani. Próbáld meg egy matektanárnak elmagyarázni, hogy 1*1 az nem 1. Próbáld neki megmondani, hogy valamelyik képlet miért nem olyan, amilyennek lennie kell. Miért nem fogod tudni? Remélhetőleg, nem egy kockafejű, hanem egy gondolkodó ember, aki sokszor átgondolta, aki meggyőződött róla, aki bizonyosságra jutott, aki százszor élte, százszor használta, tudja, hogy a valóságnak adott rendjét ez a képlet helyesen írja le. És azt fogja mondani, hogy: „Hé, öreg, te mondhatsz, amit akarsz, de ezzel semmi mást nem bizonyítasz előttem, csak azt, hogy sötétségben jársz. És nem tudom, hogy véletlenül-e, vagy szándékosan, de bajban vagy, ha ezt komolyan mondod." Miért nincs válság? Mert bizonyosságra jutott, meggyőződésre, felnőtt korra, nagykorúságra, ami nem vehet el tőled senki. És a kulcs ebben a saját szó.
Nem élhetsz másnak a hitéből. „A Sanyi mondta, úgyhogy ..." „PKende mondta, úgyhogy ...elhiszem, úgyhogy akkor biztos igaz." „Olyan sokan mondják, úgy hogy biztos igaz". Ezt pont a hajadra kenheted. Mert most ez jónak tűnik. „PKende olyan megbízhatónak tűnt" De mi van, ha holnap jön egy ember és elkezd hazudni PKendéről? És azoknak a hazugságoknak a fényében már nem tűnik olyan megbízhatónak. Akkor mi lesz a te hiteddel? Mi van akkor, ha Schlingloff Sanyi elhagyja a hitét? Mi van, ha holnapután idejövök, és azt mondom, hogy „Fiúk, az egész nem igaz. Tévedtem, nem is jövök többet. Sziasztok." Megtörténhet? Megtörténhet. Akkor mi lesz a te hiteddel? Akkor te miben hiszel? Mi alapján hiszel? Ha saját meggyőződésed van, és azokon a jogi, történelmi bizonyítékokon áll, amit Isten adott, és aztán megalapozzák ezt a meggyőződésed ez alapján a könyv alapján. Amire te jutottál a saját tanulmányozásod, a saját elmélkedésed, a saját Isten előtti imád alapján. „Uram, hogy van ez? A Sanyi, PKende, a kazetták, a Bibliaiskola így meg úgy magyarázta, de hogy van ez igazán? Hogy van ez igazán? (...) Nem tudok mindent, de ezt tudom, hogy így van. És gyere, ülj le, el is tudom magyarázni neked." És nem kell sok mindent tudni így, ahhoz hogy biztonságban légy. Mint ahogy nekem sem kell tudnom, hogy a feleségemnek hány hajszála van, és épp hány grammot nyom. Nem olyan bonyolult. De bizony egy ponton tudnod kell. És te fogsz dönteni, hogy élsz-e a tudásoddal vagy sem. Ezt érted?
Viszont a jó hír, hogy ebben Isten a kezdeményező. Ezt Ő akarja. Nem azt mondja, hogy: „Hé fiúk, van egy nagy csónak, ha be bírtok mászni, és bent bírtok maradni, maradhattok, de rázós lesz." És minden nap megrázza egy kicsit, és valakiket lerázott. „Aaa, gyengék vagytok, nem készültetek föl eléggé. Ennyi. Ti még bírtátok, de majd holnap erősebben rázom." Szeret és tisztel. Az uralkodásra fölkészít minket. Ő az, aki a jó munkát elkezdte és el is végzi. Ő az, aki megszervezte. Ő az, aki ezt kezdeményezi. Viszont neked igent kellett mondanod. Én kérdeztem: „OK. Ez nagyon jó, szuper, keresztény lettem, mit csináljak? Mert nem akarom elszúrni" „OK egy hosszú lista lesz. Ülj le! Készülj föl, nagyon sok tennivalód van!" Nem ezt mondták. Tudod, mit mondtak? Mindig egy egyszerű mondatot: „Gyere vissza!" Ennyi? „Igen, ennyi." Róma 10:17a: A hit tehát hallásból van. Amiről beszélünk. Az érettség, a nagykorúság. A meggyőződések rendszere. Krisztus megismerése. A hit. A hit hallásból van. Mit jelent az, hogy hallásból van? Honnan jön a hit? Honnan jönnek a meggyőződések? Honnan jön bármilyen meggyőződés a te életedben? Honnan tudod, hogy 2*2 = 4? Megtanultad valamikor. Tudásból jön. Információból jön. Az információszerzés egyik formája a hallás. De lehet olvasni is, lehet nézni is. De itt azt mondja, hogy a hit hallásból jön. Róma 10:17b: a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Mit kell csinálnod? Ott kell lenned, ahol Krisztus beszédeit tanítják. És hallanod kell. Meddig? Elég sokáig ahhoz, hogy leülepedjen benned. És az egész egy természetfeletti jelenség. Nem olyan, mint egy iskola. Kitöltöttem, ötös, jó, akkor elfelejthetem. Az egész, még ha lesz is teszt, mélyebb. Isten csinálja. A Szent Szellem tanít, vési be a szívedbe, hozza elő, amikor kell. Minden egyes pillanat, amikor ott voltál egy Istentiszteleten, egy bibliaórán, Eredményes Élet Találkozón, bevés valamit a lelkedbe, ami örökre megmarad. És ahhoz a fényességhez, ahhoz a bölcsességhez, és ahhoz az életrevalósághoz hozzátesz, ami a tiéd és elvehetetlen tőled. Ezt mondja Róma 10:17: A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Halld Krisztus beszédét! Hogyan? Pásztor, tanító. De ahhoz, hogy én ezt tudjam, a Bibliának magának kell megalapoznia ezt az összefüggést. Olvasom, és rájövök, hogy tényleg úgy van. Aztán egy imádságos szív. Azt mondom: „Uram, ez van ideírva. De mit jelent ez igazán? Mit jelent ez nekem? Mutasd meg a nagy képet!" És Isten imában, az Ige alapján, mindig az Igére hivatkozva, kijelent neked olyan dolgokat, amiket nem láttál addig. Csoda történik. Isten szól hozzád. Isten megértet dolgokat (veled). Isten megmagyaráz dolgokat. Isten elmélyít dolgokat, mint amikor látsz egy fotót. Hányan voltatok már szerelmesek, és nem láttad a párodat sokáig, ott van a fotója, és azt nézegeted? És a fotója ad egy megértést, ad egy mélységet, de aztán egyszercsak hosszú hónapok után újra találkoztok. És az egy egész más megértés. Egész más mélység. Igaz? Néha pozitív, néha negatív, de az biztos, hogy mélyebb. Isten ilyen. Azt mondja: „Csak képről láttál engem, csak hírből hallottál Felőlem. Gyere és beszélj Velem. Gyere, hadd mutassam meg, hogy mit is gondolok igazán, hogy Ki vagyok igazán?"
Valaki tanítja. Te tanulmányozod a Bibliában, elmélkedsz rajta és imádkozol felőle. (...) szélesvásznú valóságban. Nagyban. És akkor az a tiéd. Ámen.
Comments