Sokan jó nyomon voltak - aztán mégis teljesen melléfogtak. „Miért ünnepeljük a karácsonyt?” - tette fel a kérdést a Münchenben székelő Inconkids & Youth elnevezésű gyermek- és fiatalkorúakat vizsgáló, legnagyobb német speciális intézet. Több mint 700 hat és tizenkét éves gyermek közül minden harmadiknak fogalma sem volt az ünnep eredetét illetően.
A megkérdezettek 15%-a sejtette, hogy a karácsonynak a keresztyén hithez van valami köze. 18%-uk ennek valamilyen más magyarázata után kutatott. December 24-én azért ünnepelünk, „merthogy tél van” vagy „mert finom ételeket eszünk”. A gyerekek 6%-a minden további nélkül kijelentette, hogy fogalma sincs. „Mi magunk is meglepődtünk az ismeretek 39%-os hiánya miatt”, mondja Axel Dammler, az intézet igazgatója. „Különösen ijesztő a tíz-, tizenkét évesek tájékozatlansága. Ezek 20%-ánál teljes a „sötétség””. A tanulmány során egész Németországban kérdezősködtek (részlet: Abendzeitung, 2002.12.06).
A felnőttek többet tudnak? Miért ünnepeljük a karácsonyt? Az elmélyedés, a jó evés-ivás, az ajándékok vagy az ünnepei hangulat miatt? Sokak számára a mi égövünk alatt a karácsony azért karácsony, mert hó van, ha meg netán nincs hó, akkor az számukra nem is igazi karácsony.
Tudja még egyáltalán valaki, miért lett a karácsony a keresztyénség legnagyobb ünnepe? Csupán a néhány munkaszüneti napért, hogy akkor valami másra figyelhessünk és élvezhessük a család jelenlétét? Talán éppen ezért elégedetlenek, elkeseredettek és csalódottak oly sokan, mert szem elől tévesztették, és a szívükben sincs meg ennek az ünnepnek a valódi tartalma. Azért válik a karácsony egy annyira felfokozottan feszültségtől terhelt időszakká, mert nem ismerik az eredetét?
Egyesek számára az ünnep zűrzavaros értelmetlenségként jelenik meg, talán mivel nem ismerik a lényegét?
Miért van karácsony? Mert a karácsony a világtörténelem legnagyobb mentőakciója! Máté evangéliumában olvassuk: „Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből” (Mt 1,21). Majd a Lukács evangéliumában ez áll: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2,11).
Az emberiség legnagyobb katasztrófája a bűnbeesés volt. Ez oly nagy tragédia, hogy az ebből való megmenekülésnek nem volt más lehetősége, mint Isten, a Megtartó emberré létele. Isten Jézus Krisztusban lett emberré és halt meg miértünk. Életét és vérét adta a nekünk szóló megbocsátásért. E nagy mentőakcióból látszik a mi bűneink nagysága. Aki ezt nem tudja elhinni és magáévá tenni, az olyan, mint aki saját hibájából került szerencsétlenségbe, és nem akarván elfogadni a menekülést, reménytelen állapotában marad.
A karácsony a legnagyobb öröm, amely egy embert érhet.
Így tesznek erről bizonyságot a Máté evangéliumának 2,10-11 -es versei: „Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták Őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Mária már Jézus születése előtt így szólt örömteli hangon: „az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt” (Lk 1,47). És az angyal így szólt a betlehemi pásztorokhoz: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz” (Lk 2,10).
Amilyen nagy a bűn szerencsétlensége, oly nagy az öröm, amikor az ember Jézushoz talál. Milyen sokszor átélhettük már, ha az ember végre kitalál szorult helyzetéből, elfogja az öröm és a megkönnyebbülés. Jézusnál megszabadulhatunk a bűntől. Őnála eloszlanak a reménytelenség ködfelhői és ránk ragyognak az isteni szeretet sugarai. Ő az alagút végén megjelenő fény, a minden terheltség alól való megszabadulás. Ő az, Aki félelmeinket elveszi és biztonságot nyújt a jövőre vonatkozóan. Aki Jézusra talál, az olyan, mint aki egy hosszú és viszontagságos tévútról végre hazaér.
A karácsony a legnagyobb békesség, amelyben részesülhetünk. A karácsony Isten irgalmán alapszik: „lstenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára” (Lk 1,78-79).
Hogy kiáltozik világunk a béke után! A Föld hatalmasságai arra törekszenek, hogy békét teremtsenek. De mindaddig, amíg az egyes embernek nincs békesség a szívében, addig a világ is békétlen marad. A sötétség és a halál árnyéka teríti be korunk képét. Minden háborúskodás és nyugtalanság, minden családi és szomszédok közti veszekedés a szívek békétlenségének kifejeződése. Michelangelo, a nagy művész mondta egykor: „Nem a festés és a kőfaragás elégíti ki a szomjazó lelket.” Ez azt jelenti, hogy nem egy békeépület összetákolása teremt nyugalmat, de még csak a békezászló kiakasztása sem, hanem amint azt Augusztinusz, az egyházatya kifejezte: „Szívünk nyugtalan, míg benned, Istenünk, nyugalomra nem talál!” Csak Jézus vezetheti lábainkat a békesség útjára. Aki Jézus Krisztus által megbékélt Istennel, annak békesség lesz a szívében, és az nem marad kihatás nélkül másokra sem. „Mert Ő a mi békességünk” (Ef 2,14). Az angyali üdvözlet így hangzott Betlehem legelőin: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14).
A karácsony az ember legnagyobb létező reménysége.
Amikor az agg Simeon az újszülött Jézust a karjában tartotta, dicsőítette Istent és így szólt: „mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek” (Lk 2,30-32).
Jézus minden ember üdvözítője, Aki a reménység világosságát hozta el. Őáltala válik a sötétség borította lélek világossá. Jézusnál nyílik meg a szem látása. Az Ő Igéje az örökkévalóság elképzelhetetlen kincseit közvetíti felénk, amelyeket az Ő feltámadásával szerzett meg számunkra: az örök életet a mennyei lakóhelyeken Istennél, az Atyánál. Örök boldogság, minden szomorúság nélkül. Örök harmónia a bűn és bármiféle diszharmónia nélkül. Soha többé félelem, soha többé ború, se stressz, se aggódás, se nyugtalanság, se kétségbeesés. Aki Jézus által megvilágosíttatott, az az evilágit is más fényben látja.
Jézus a legnagyobb ajándék, amit az ember elfogadhat. Ezért olvassuk: „Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9,15). És: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23).
A karácsony az ajándékok ünnepe. Az ember örömmel veszi az ajándékot és szívesen ajándékoz. De az ajándékozás elfogadást feltételez. Milyen csalódottak lennénk, ha valaki szeretettel elkészített ajándékunkat visszautasítaná.
Nincs nagyobb ajándék, mint Isten szeretete, amit Jézusban nyújt át nekünk. Egyetlen földi pompa, sem anyagi nyereség nem közelítheti meg azt, amit Jézus ad. Lejött a mennyből a Földre, hogy az örök életet ajándékozhassa számunkra. Elmennél mellette úgy, figyelembe sem véve, hogy gúzsba kötve maradsz a haláltól?
Nem akarod elfogadni Istennek ezt az adományát, ezzel elvéve a megbocsátást és az örök életet? Ha ezt megteszed, akkor Jézus alapvető dolgokat fog megváltoztatni az életedben - Őnála minden lehetséges!
Nálad is tartalmat nyerhet a karácsony. Jézus életed legnagyobb ünnepe szeretne lenni. Ő most hozzád is szól: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és Ő adott volna neked élő vizet... Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből, iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (Jn 4,10.13-14).
Norbert Lieth
Comments