11.04 Az Eljövendő
Zsidók 10,35-37
Zsidók 10,35-37
Zsoltárok 7,1-18
Dávidot hamisan vádolták. Bizonyos volt a vádakkal szembeni ártatlanságában. A 4, és 5. vers arra enged következtetni, hogy megvesztegetéssel és árulással vádolták. Ő azonban mindig becsületesen és nagylelkűen járt el még ellenségeivel szemben is; például, amikor megkímélte Saul életét. Joábnak azonban sohasem felejtette el, hogy könyörtelenül semmibe vette azt a kívánságát, hogy kímélje meg Absolont.
Jób 19,14-27
A 19. fejezetben Jób szenvedését egyrészt mélysége, másrészt változatossága jellemezte. Elkerülték barátai és ismerősei. Megvetették és bántalmazták még a gyermekek és szolgák is. Fizikailag visszataszító volt, ahogyan felesége világossá teszi számára. Senki sem mutat iránta természetes vonzalmat. Az emberek úgy vélték, hogy Isten bünteti. Szinte "csont és bőr" volt, ahogy mondanánk.
1Sámuel 17,38-51
Ekkor Péter így szólt hozzá: "Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozom" (Mt 26,33).
Hiszen ez nem isteni ígéret - mondhatja valaki, és igaza is van. Nem Isten, hanem egy ember ígérete, és ezért nem is vált valóra. Péter komolyan hitte, hogy meg tudja tenni, amit mondott. De az olyan ígéret, amelynek nincs jobb alapja, mint egy ember elhatározása, az eleve kudarcra van ítélve. Alighogy jött a kísértés, Péter megtagadta mesterét, sőt tagadását esküvel is megerősítette.
"Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz" (Zsolt 37,3).
"Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!" (Zak 4,7).
"Ezt mondja az Úr: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben. Mert ezt mondja az ÚR: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is" (2Kir 3,16-17).
"Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek" (Mt 6,33).
A Biblia ezekkel a szavakkal kezdődik: "Kezdetben... Isten." Legyen ez a te életed nyitánya is. Törekedjetek teljes szívetekből, minden más előtt arra, hogy Isten országának polgárai legyetek, és hogy az Ő igazsága jellemezze egész életeteket. Amire ezenfelül szükségetek van, azt megadja az Úr nektek, nem kell különösebben aggódnotok érte. Minden, amire az istenfélő élethez szükségünk van, "megadatik nekünk".
„Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik" (Mik 5,6).