Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
04.21 Dávid és az őt szerető szívek
1Sámuel 18,1-4.16.20; 19,1-5; 20,4
Az 1Sám 1,18-ban három alkalommal történik említés arról, hogy szerették Dávidot, "az Isten szíve szerinti férfit".
"Jonatán úgy szerette, mint a saját lelkét", 1. v.
"De az egész Izráel és Júda szerette Dávidot", 16. v. A két megosztott térség egyesült Dávid iránti szeretetében. Az Úr Jézus iránti szeretet az, ami egyesíteni fog bennünket, és megakadályozza a széthúzásokat.
"Mikál, a Saul leánya azonban megszerette Dávidot," 20. v. Sajnos, szeretete nem volt őszinte, és később megvetette.
01.10 Hallás és megcselekvés
Máté 7,1-29
AZ ÚR ítélkezésre vonatkozó magyarázata (1-6. v.) nem a polgári törvényszékre (Róm 13,1-7) vagy a gyülekezeti fenyítésre (1Kor 5,1-13) vonatkozik. Szavai mások egyéni és kicsinyes megítéléséről szólnak, amely személyes ellenszenvből, részrehajló szellemből, irigységből stb. fakad. Az ilyen szükségtelen kritikai szellemnek nincs helye a saját hibáinak alázatos ismeretével rendelkező tanítvány életében. Ahogyan a keresztyén növekszik a kegyelemben, mind szigorúbbá válik önmaga megítélésében, és elnézőbb mások elítélésében.
01.07 A Törvény betöltése
Máté 5,17-48
AZ ÚR nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt (Mt 5:17-19). Azért jött, hogy „betöltse". Vagyis meg akarja magyarázni igazi jelentését és a benne foglalt hallgatólagos következtetéseket; szavakon túl be akar hatolni szellemébe és alapelveibe. Vitája nem a törvénnyel van, hanem az írástudókkal és a farizeusokkal (Mt 5:20). Gondolkodjunk el az Úr három „kiemeléséről" a királyságba való bejutással kapcsolatosan. A belépéshez lényeges a bűnbánat (Mt 5:18,3), az újjászületés (Jn 3,5) és a helyes viselkedés (Mt 5:20). A 20. vers állapítja meg az egész beszéd témáját.
12.12 Személyiség
A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. Először ugyan azt gondoljuk, hogy igen, később azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtőnk.
A szeretet nem bájmosoly
A szeretet nem bájmosoly,
nem csak addig tart, amíg kényelmes,
tűzön-vízen át meg kell őrizni, akkor is,
ha semmi kedvünk hozzá,
11.02 Engedelmesség
Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítő eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk. Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette: "HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd.
10.18 A szolga hűségének kulcsa
Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk. "Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17) - azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni! Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete. Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam.
08.25 A Vele való barátságunk gyümölcse
Amíg át nem adjuk életünket minden apró részletéig, addig nem ismerjük meg az önzetlenség örömét. A legnehezebb átadni magunkat: "Megteszem, ha..." "Ó, igen, azt hiszem oda kellene szentelnem az életemet Istennek." Az ilyen beszédből hiányzik az önzetlenség öröme.
07.03 „Első szeretet" és „első utak"
2Krónika 18,1-19,3
MIÉRT URALKODOTT JÓSÁFÁT ENNYIRE ÁLDOTTAN? „Mivel az ő atyjának, Dávidnak előbbi útain járt", 17,3-4. Ez Isten parancsolatainak őszinte megtartását jelenti. De ennek ellentétéről olvasunk ma, hogy „az istentelent" segítette. Jósáfátnak mind ősapja Dávid, mind pedig közvetlen apja Asa jól indult, de a későbbi években szégyenteljes bűnbe esett. Milyen nagyszerű volt Dávid kezdeti története, megölve az oroszlánt és a medvét, utána Góliátot. Majd kétszer is irgalmat mutatott megrögzött ellensége Saul király iránt, amikor megölhette volna.