03.26 Viselj gondot a szegényekre
Jól figyeljük meg (2. vers), hogy ez az ígéret azoknak szól, akik törődnek a szegényekkel. Te is ilyen ember vagy? Ha igen, akkor neked is szól ez az Ige, de csak akkor!
Jól figyeljük meg (2. vers), hogy ez az ígéret azoknak szól, akik törődnek a szegényekkel. Te is ilyen ember vagy? Ha igen, akkor neked is szól ez az Ige, de csak akkor!
Drága a ruhanemű. A szegényebb hívők aggodalmaskodhatnak, hogy miből vásárolják meg legközelebb a ruhájukat. Hamarosan elszakad a cipő: miből veszünk újat? Nos, lássuk, mit mond az Úr aggodalmaskodásunkra! Mennyei Atyánk olyan pompásan öltözteti még a mező füvét is, hogy "Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy": hát akkor a saját gyermekeit ne ruházná fel? Bizonyosak lehetünk benne, hogy megteszi. Talán nem a miénk lesz a legszebb ruha, esetleg kopottas is lesz, de lesz ruhánk, és az megfelelő lesz.
Ma összpontosítsunk Józsué bölcsességére és bátorságára.
A mondat első részének igazsáságát én megpecsételhetem. És te? Az Úr valóban gondolt ránk, gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett. Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk, még a legkisebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára. Egész életünk során gondolt ránk, szünet nélkül. Voltak persze alkalmak, amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását, és ezekre különösen nagy hálával gondolunk vissza. Igen, valóban "gondol ránk az Úr".
A Barnabás nevet az apostolok adták Józsefnek, egy ciprusi lévitának. Azt jelenti, hogy "vigasztalásnak vagy bátorításnak fia". Barnabás a nevének megfelelően élt; jellegzetesen bátorított másokat.
PÁL KÖSZÖNETÉT fejezi ki a filippi gyülekezetnek, hogy gondoltak jólétére, amit a tőlük kapott ajándék fejezett ki (10. v.). Nagyon örül, nem azért, mert ajándékot kapott, hanem annak a gyülekezetre gyakorolt hatása miatt. Nem a saját dolgaira gondolt, hanem az övékére, mert megtanulta, hogy minden körülmények között elégedett legyen (11-12. v.). Pál megtanulta az elégedettség titkát, örvendezve a Krisztussal való közösségben, Aki minden erejének a forrása (13. v.).
ITT FELTÁRUL Krisztus igaz szolgájának indítéka. Pál azt kívánja, hogy a korintusiakat, mint tiszta szüzet állítsa Krisztus elé (1. v.), mint olyan népet, amelynek hite nem szennyeződött be hamissággal. Eljegyezte őket „egy férfiúnak". Ugyanúgy, ahogyan a házassági közösség kizárólagos, a hívők el vannak kötelezve a Krisztus iránti kizárólagos hűségre. A szűz szíve osztatlan. Neki nem kell másra gondolnia, csak arra az „egy férfiúra", aki számára el van jegyezve. Itt felmerül egy probléma. A korintusiak figyelme elterelődött az Igazról a hamis tanítók miatt.
EGY DOLOG emelkedik ki ebben az izgalmas történetben: Isten képes megvédeni az övéit. Az Ő láthatatlan keze mindig vezeti és őrzi azokat, akik hozzá tartoznak, mert semmi sem történhet meg velük az Ő engedélye nélkül. Lukács műszakilag is nagyszerű beszámolója az utazásról több, mint a viharok és a hajótörés szemléletes leírása; megvilágítja Isten gondviselését Pál megőrzésében (24.42-44. v.). Ezenkívül illusztrálja a Szentírás pontosságát (a hajózási szakkifejezésekben mutatott pontosságában, 27-32.39-41. v.).
A MAI rész, a 13-21. vers kivételével (amely egy emberhez szól, aki félbeszakította az Urat) külön a tanítványokhoz szól. Amint elfoglaljuk helyünket manapság ebben a kategóriában, a vigasztalás és biztonság szavait jelentik. Micsoda Istenünk van, érdekli még a ráadásul adott ingyenes verébfióka is, ha négyet vásároltak! Hasonlítsuk össze a 6. verset a Mt 10,29-cel. Még a fejünk hajszálai is számon vannak tartva, ennyire részletekbe menően ismer bennünket.
Maga az Úr úgy tekintette Mózest, mint a közbenjáró imádság legnagyobb embereinek egyikét, akik valaha éltek, Jer 15,1. Ma három olyan alkalmat veszünk szemügyre, amikor Mózes Istenhez fordult másokért.