09.28 Az utolsó napok jellegzetességei
2Timóteus 3,1-9
A 2-4. VERSBEN 18 gonoszság van felsorolva; ez a lista nagyon kevésben különbözik a Róma 1-ben lévő katalógustól. De amíg az utóbbi a pogányok fokozatos elkorcsosulását mutatja, az előbbi az álkeresztyénségét írja le, amely megtartja a vallásos formaságot; „megvan a kegyességnek látszata" náluk. A lista azzal kezdődik, hogy „magukat szeretők", és úgy végződik, hogy „nem istenszeretők". Önmagukat istenítik, Istent pedig megfosztják trónjától.
09.25 Bevezetés a Timóteushoz írt 2. levélhez
2Timóteus
PÁLNAK a Timóteushoz írt második levele nagyon drága lesz számunkra, amikor eszünkbe jut, hogy ezek az apostol utolsó szavai, amelyek fel vannak jegyezve a Szentírásban. Pál első fogsága alatt beszélhetett arról, hogy kívánt „elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb" (Fil 1,23), de ennek a levélnek a végén ezt olvassuk: „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott" (2Tim 4,6).
05.01 Joáb (1)
2Sámuel 3,26; 18,5.14; 20,9-10
Dávid Abner halála után beismerte: "Én pedig ma erőtlen, noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál", 2Sám 3,39. Dávid Joábbal szembeni türelme uralkodásának egyik nagy hibája volt. Mi is ugyanígy, ha nem száműzzük azokat a dolgokat, amelyek régi természetünkhöz kötődnek, végül azok fognak uralkodni rajtunk, és szellemben gyengévé tesznek. Hogy milyen volt Joáb, a következőkben soroljuk fel.
04.30 Abner
1Sámuel 26,13-16; 2Sámuel 2,8-9.22-23; 3,12.27.32-34
Abner nyilvánvalóan rátermett és tehetséges férfi volt. Dávid úgy hivatkozott rá, mint bátor emberre, és halála után megjegyezte, hogy "nagy fejedelem esett ma el az Izráelben", 2Sám 3,38. Miért ment tehetsége veszendőbe?
03.03 Józsué másokkal való törődése
Józsué 7,1.10-19; 24,1-15
Józsué, előkelő pozíciója ellenére sohasem volt önző vagy én-központú. Három példa elegendő arra, hogy olyan embert mutassunk be, akit nem rontott meg a hatalom, és mentes volt a személyes ambíciótól... (I) Az egész nemzetből ő volt az utolsó, aki megkapta örökségét, Józs 17,49-51. (II) Nem adományozott különleges tisztségeket vagy pozíciókat leszármazottainak; még a nevüket sem tudjuk, mert a megfelelő nemzetségtáblázat magával, Józsuéval fejeződik be, 1Krón 7,27.
01.28 Az igazi nagyság
Máté 20,17-34
SOK MÁSOKHOZ hasonlóan Salome is azt várta, hogy az Úr Jézus megszabadítja Izráelt a gyűlölt római elnyomó hatalomtól, és földi, politikai királyságot hoz létre. Előkelő, tekintélyes helyet és hatalmat kívánt a fiainak a királyságban. Fiai osztoztak velük kapcsolatos törekvéseiben. Jézus megkérdezte, hogy osztozhatnak-e poharában és bemerítkezésében is. Az előtte álló szenvedésre gondolt, de teljesen félreértették. Az egy pohárból való ivás az Ószövetségben jelenthetett jót és rosszat.
01.24 Ezek a kicsinyek
Máté 18,1-14
AMIKOR a tanítványok azon vitatkoztak, hogy ki lesz a legnagyobb a királyságban, az Úr egy kis gyermeket állított elő, válaszának találó illusztrálásához (1-2. v.). Egy kisgyermeknél teljesen idegen a gőg, a dölyfösség és az önző ambíció. Az Úr figyelmeztette a tanítványokat, hogy hacsak gondolkodásuk irányvonala meg nem változik, és nem tanulnak bizalmat és alázatosságot egy gyermektől, sohasem kezdhetik el megtanulni, hogy mi a szabály Isten útján.
10.02 A megaláztatás völgyében
Minden felemelő időszak után hirtelen lökéssel visszaesünk azokba a dolgokba, amelyek sem nem szépek, sem nem költőiek, nem is izgalmasak. A hegycsúcs magasságát le lehet mérni a völgy szürke robotján. Mégis a völgyben kell Isten dicsőségére élnünk. Látjuk az Ő dicsőségét a hegyen, de ott nem élhetünk. A megaláztatás völgyében válik hűségünk értékessé Isten számára, itt bizonyul hitünk valódinak. Legtöbben csak akkor tudunk valamit tenni, ha a hősi magaslaton járunk - szívünk természetes önzése miatt van ez.
10.01 Emelkedett légkörben
Mindannyian átéltünk már olyan időket a hegyen, amikor Isten szemszögéből láttuk a dolgokat. Szívesen ott fent maradtunk volna, de Isten soha nem engedi meg, hogy ott megálljunk. Szellemi életünket az próbálja meg, hogy van-e erőnk a leszállásra. Ha csak a felemelkedésre van erőnk, akkor valami baj van. Nagyszerű Istennel együtt lenni a hegyen, és csak azért megyünk fel oda, hogy utána lejöjjünk az ördögtől megszállottak közé és őket is felemeljük.