Isten meg nem érdemelt jóindulata (ajándéka) életünk minden megnyilvánulása felé. A kegyelem az ok, a békesség a következmény.
03.22 Légy alázatos!
Az alázatos szív kegyelemre vágyik, és azt meg is kapja. Kiszolgáltatja magát a kegyelem szelíd uralmának, és ezért egyre nagyobb mértékben nyeri el azt. Az alázatos szívűek a völgyekben lakoznak, ahol a kegyelem folyói kanyarognak, és bőven isznak azokból. Hálásak a kegyelemért, dicsőítik érte az Urat, aki - önmagához híven - meg is adja azt nekik. Jöjj, kedves olvasóm, alázd meg magad! Légy kicsiny önmagad előtt, hogy az Úr naggyá tehessen! Talán így sóhajtasz: nem vagyok eléggé alázatos, de lehet, hogy ez már az igazi alázat szava.
03.19 Méltóvá leszel a dicsőségre
Éppen a kegyelemre van most szükségünk; ez el is érhető mindenki számára. Mit kaphatnánk meg könnyebben, mint a kegyelmet, ami ajándék! Ma megtartó, megerősítő, megszentelő és megelégítő kegyelmet nyerünk. Mostanáig Urunk mindennap megadta kegyelmét, a jövőben is számíthatunk irgalmára, és ez nekünk elég. Ha idáig csak kevés kegyelmet nyertünk, annak oka nyilván bennünk van, mert az Úr ezt készségesen és bőven adja. Kérjünk tőle annyi kegyelmet, amennyit csak akarunk, nem kell félnünk Isten nem utasít el. Sőt, bőségesen és szemrehányás nélkül adja azt.
02.16 Istennel van dolgunk
Az Úr így adja tudtunkra, hogy kegyelméből megkímél bennünket. Kedves olvasóm, talán most éppen Isten súlyos fegyelmezése alatt vagy, és minden a közeli ítélettel fenyeget. Óvjon meg az Ige a teljes kétségbeeséstől. Lásd, az Úr szólít, hogy tekintsd át életedet és valld meg bűneidet. Ha Ő ember lenne, már régen végzett volna velünk. Ha emberi módon cselekedne, elég lenne egy szava vagy csapása, és végünk volna. De Isten nem ilyen, mert Ő mondja: "amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál" (Ézs 55,9).
02.03 Ő ingyen ajándékozott mindent
Alakjában nem, de tartalmában ez is igéret. Sőt, több ígéret ötvözete. Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tőlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.
12.31 Gájusz
3János 1-7.11-14
Több férfi is van az Újszövetségben, aki a Gájusz nevet viseli. Mindnyájan kiemelkedő keresztyén jellemmel rendelkező jó emberek. A feljegyzésekben túlságosan eltérőek ahhoz a feltételezéshez, hogy egy és ugyanazon személyről lenne szó, ezért úgy vesszük, hogy Gájusz, János apostol szeretett barátja nem azonos mással. Ez a rövid levél éppen azt mutatja be, hogy János menynyire elismerte, és mennyire tudatában volt annak a szolgálatnak, amelyet Gájusz végzett, mert annak hatása szerteágazó volt.
12.28 Onézimosz
Kolossé 4,7-9; Filemon 10-16
Onézimosz története bizonyára egyike Újszövetségünkben a legnagyobb bizonyságtételeknek Isten kegyelméről, ahogyan az az egyéni életben megnyilvánul. A történet úgy kezdődik, hogy ő házi rabszolgája a jómódú Filemonnak, Kis-Ázsia nyugati részén, Kolossé nemes városában. Amennyire tudhatjuk, ura elég jólelkű volt, de rabszolgának lenni valakinek a házában olyan életet, amely állandó alantas szolgálatot jelent, személyes jogok vagy remények nélkül, kivéve azokat, amelyeket ura biztosít számára.
10.15 A házasságtörő nő
János 7,53-8,11
A sátoros ünnep már elmúlt, "mindenki hazament, Jézus pedig kiment az Olajfák-hegyére". Kora reggel volt, és az Olajfák-hegyének lejtőjén lefelé ment a Megváltó, át a Kidron völgyén, be a városba. A Templom-téren jöttek hozzá az emberek, Ő pedig leült és tanította őket. A helyszínre jöttek az írástudók és a farizeusok is, magukkal hozva egy asszonyt, majd odaállították a tömeg közepére, és házasságtöréssel vádolták. A vád igaz volt, és a bizonyíték kétségbevonhatatlan; de a nagy kérdés az, hogy hol volt a férfi, és őt miért nem vádolták meg?
10.04 Isten kegyelmének felragyogása
Titus 2,11-15
ÚGY GONDOLHATJUK hogy ennek a levélnek ezek a kulcsversei. Milyen gyönyörű a témájuk! Ez Isten kegyelmének kiragyogása (az epifánia). Benne ragyogott fel, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal (Jn 1,14). Ennek a szándékát úgy határozza meg, hogy „üdvözítő kegyelem" (Tit 2,11). A Szentírásban Isten kegyelmét az 1Móz 6,8-ban említi; ez menekülést hozott Noénak és családjának. Bárcsak soha ne felednénk el, hogy mivel tartozunk Isten kegyelmének. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön, de sokan közömbösek erre.