09.03 Pál dicsérete
AZ ÜDVÖZLÉSEKET követően (1,1) Pál továbbmegy, hogy dicsérje a tesszalonikaiakat, és hálát adjon Istennek három szellemi jellemvonásért, amely bennük mutatkozott.
AZ ÜDVÖZLÉSEKET követően (1,1) Pál továbbmegy, hogy dicsérje a tesszalonikaiakat, és hálát adjon Istennek három szellemi jellemvonásért, amely bennük mutatkozott.
TESSZALONIKA FONTOS város volt gazdag és nagy a római mérték szerint. Az Egnatian út, egy fontos hadiút mentén helyezkedett el, amely Rómát összekötötte a Kelettel. Kikötő is volt az Égei-tenger északnyugati sarkában, és Macedónia tartomány fővárosa volt. Tekintélye és helyzete vonzotta a gazdag kereskedőket és jómódú rómaiakat, hogy itt telepedjenek le, és ilyen körülmények között virágzott a gonoszság és erkölcstelenség, és kétségtelenül mindez pogánysággal és bálványimádással kapcsolódott össze.
A FEJEZET azzal kezdődik, hogy az apostol megtértjeinek imaközösségéért kiált Az 1-5. versben éreznünk kell a szoros személyes kötődést Pál és a tesszalonikai szentek között. „Imádkozzatok értünk", kérte őket. Két dologban volt erre szüksége. Először, hogy az Ige terjedjen. Aztán, hogy a gonosz és esztelen emberek tervei meghiúsuljanak. Ez nem nagy kérés volt az apostoltól, aki olyan buzgón és fáradhatatlanul hordozta imában az általa megtérítetteket. Azok, akik ellenálltak, nem voltak hívők.