A messziről jött ember című film keresztény szemmel - film kritika
Film eredeti címe: The Man from Earth (2007)
Magyar cím: Az őslakó (vagy) A messziről jött ember (vagy) A tizennégyezer éves ember
Rendezte: Richard Schenkman
Írta: Jerome Bixby
Az alábbi cikk egy keresztény véleménye, aki Jézus Krisztusban hisz és bízik, mint megváltójában, mint Istenében. Azért írom le a véleményemet a fenti filmről, mert nem találtam hasonló véleményt még az interneten.
Figyelem spoiler veszély :-)
A film alapvetően egy alacsony költségvetésű film, amely szinte csak egy szobában játszódik, azonban egy izgalmas témáról szól: Milyen lenne John Oldman -nal, a 14000 éves emberrel találkozni, és beszélgetni vele? John 10 évente, amikor az emberek sejteni kezdik, hogy ő nem öregszik, lelép, elköltözik, nevet változtatva kezdi meg mindig életének egy új szakaszát. A film egy búcsú buliról szól, amikor is John épp elköszön aktuális barátaitól. A film első fele sok érdekes kérdést gondoltat végig a nézővel, ami egy ilyen „öregember” kapcsán felmerülhet (pl: hány nője lehetett, hány családja, mennyit tanulhatott, s talán mindentudó? Stb…) Aki szereti a filozófiai kérdéseket, szeret gondolkodni, mindenképp javaslom.
Én azonban most a film második feléről akarok írni. Az 50-dik perctől ugyanis a film egy még érdekesebb témára vált: a vallásra. Vajon John miben hisz? Tényleg, találkozott bibliai hősökkel, szereplőkkel? Mondtam magamban, tyű, ez tök érdekes, nem is gondoltam, hogy lehet még ennél is izgalmasabb! Sajnos azonban 5 percen belül kiderült, hogy John magát Jézus Krisztussal azonosítja. Itt egy kicsit elszomorodtam, mert az 55-dik percig egy nagyon jó kis filmnek tartottam, de éreztem, John (és a szerző) ebből nem fogja tudni kimagyarázni magát.
Igazából a film hátralévő részében John és a többi szereplő segítségével pontosan megtudhatjuk, hogy mi is a szerző saját világnézete. A szerző nagyon jó párbeszéd struktúrákkal szétosztja mondanivalóját a szereplők között. A nézőnek elsőre nem is tűnik úgy, hogy itt John lenne a megmondó ember, aki egyedül közli a szerző mondandóját, hanem mit látunk? Csak annyit, hogy 7-8 ember beszélget kötetlenül...
John közönsége ideális: Antropológus, archeológus, keresztény irodalmár és egy pszichológus, akik látszólag mind John ellen mennek, de titokban végül is mindegyikük John mondandóját egészítik ki, támasztja alá, miközben John nagyokat hallgat. A szerző taktikája ez: Ha ezek a nagy tudósok nem tudnak rácáfolni John mondókájára, akkor bizonyára minden igaz, amik elhangzanak John oldalán.
A szerző világképe és John sztorija, véleményem szerint nem állja meg a helyét. Lássuk miért.
Három dolog jut rögtön az eszembe:
Teljesen kizárt, hogy John bebizonyítsa nekünk az igazát
Ezt Dan (az afro-amerikai antropológus) mondja: „Teljesen kizárt, hogy John bebizonyítsa nekünk az igazát, épp annyira, mint nekünk, hogy megcáfoljuk. Barátunk vagy ősember, vagy hazug, vagy bolond.”
Egyet értek: A múltat nem lehet fizikai kísérletekkel, vagy matematikai módszerekkel bebizonyítani. Ha John a valóságot mondja, akkor ő ősember, ha nem a valóságot mondja, akkor vagy szándékosan teszi (ekkor hazug), vagy nem szándékosan (ekkor bolond). Furcsállom, hogy ennek ellenére pont Dan az, aki a film vége felé teljesen bedől majd John szavainak…
Ismerni Jézust
Bár John azt állítja magáról, hogy ő Jézus Krisztus, én egyértelműen felismerem, hogy nem ő az, mert én ismerem a bibliai Jézus Krisztust személyesen, és John (vagy a színész) valaki mást játszik el ebben a filmben.
Nyilván, ez mások számára nem jelent nagy érvet, de nekem komoly érv. Gondoljon bele, tegyük fel, ön ismer valakit személyesen (mondjuk egy jó barátot, vagy egy rokont) és kap „tőle” egy hosszabb levelet, amiről már az elején megmondja, hogy ez nem ő. Végigolvassa a levelet: tuti nem ő. Honnan tudja? A személyiségégből, a személyes kapcsolatból. Nos, nekem ugyanígy hat a film szövegkönyve, és a film is. Ez nem ő. Ez a film nem az én barátomról, nem az én megváltómról szól, akit én személyesen ismerek.
Ismerni a Bibliát
Úgy tűnik, a szereplők egyike se (John-t is beleértve) nem olvasták a Bibliát, és nem ismerik a Biblia főszereplőjének a tanításait.
John: „Az apostolok nem igazán voltak apostolok. Nem igazán tanítottak semmit.”
Mi a helyzet Pál apostollal, aki az újszövetség 33%-át írta? Ő talán nem tanított semmit azon kívül, mit Jézus tanított? Dehogynem! Kár, hogy John nem olvasta őket. János apostol, és Péter apostol leveleivel hasonló a helyzet.
Dan: „Mint mondtad, John, a vallásokban minden ugyanaz, a szentéletűségtől kezdve a bűnös élvezetek kiirtásáig. Ebben Róma a legnagyobb.”
John: „Az Ótestamentum félelmet és bűntudatot kínál. Az Újszövetség jó etikai kódex, amit nálam sokkal okosabb költők és filozófusok adtak a számba. De a tanítást sosem gyakorolták. Az egyházak tündérmesékre épülnek.”
Tehát a szerző szerint (Dan és John szavaiból ítéleve) minden vallás arról szól, hogy kapsz egy listát, hogy mit tegyél és mit ne, aztán sok sikert kívánnak: ha sikerül teljesítened az előírtakat, akkor talán Isten vagy valami felsőbb hatalom elfogad téged, ha nem sikerül, akkor bukta. Nos ezzel akkor értek egyet, ha a Biblián kívüli vallásokról van szó. Mert azok tényleg ebben mind egyformák. A vallások listái különböznek, de bizonyos pontokban nyilván lehetnek átfedések (pl. a szeretet tényleg sok helyen ott van).
A Biblia Istene, azaz Jézus Krisztus üzenete azonban teljesen más. Jézus Krisztuson kívül semmilyen vallásban nem láthatjuk azt, hogy Isten lejött volna az emberekhez, hogy megmentse az embereket, úgy hogy nekik semmilyen teljesítményt ne kellene felmutatniuk, pusztán bízni őbenne.
Jézus egy Istennel
Jézus legalapvetőbb tanítása az volt, hogy Ő Isten, valamint, hogy aki bízik és hisz őbenne az örökké élni fog:
Jézus mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János evangélima 11:25).
Jézus azt állította magáról, hogy ő Isten, többször is. Nézzünk pár példát:
„Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30)
Fülöp így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?” (János 14:8-9)
„Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Jézus pedig így válaszolt: „Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.” Erre mind azt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” „Ti mondjátok, hogy én vagyok” - felelte nekik Jézus. Azok pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.” (Lukács 22:67-71)
A zsidó vallási vezetők, írástudók szerint Jézus ugyanúgy beszél, mint Isten:
Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” (Márk 2:5)
János apostol szerint is Jézus ugyanúgy beszél mint Isten:
Jel. 1: 8 Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.
János ezt írta a látomásában: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jelenések 1: 12-17)
Jézus tehát Istennek mondta magát.
John vs. Jézus
Ok, tehát a Biblia szerint Jézus Istennek mondta magát.
A filmben John mit állít magáról? John nem mondja magát Istennek, igazából a szüleit se ismeri (mondjuk akkor hogyan emlékszik tisztán arra, hogy nem jöttek a jászlához keleti bölcsek?! – lásd lentebb), John szerint ő maga épp olyan halandó mint bármelyikünk, akit ha fejbe lőnek, meghal.
John NEM azonos a Bibliában szereplő Jézus személyével.
John és Jézus tanítása gyökeresen ellentmond egymásnak:
John egyetért Laplace-val: „Nincs szükségem Isten létének feltételezésére.”.
Jézus viszont tudta, hogy van Isten, és saját Atyjának nevezte őt, valamint ő és az Atya egy.
John szerint: „Nem vagyok olyan biztos a teremtésben. Talán csak minden összerendeződött, ahogy erőterek hatottak egymásra.”
Ezzel szemben Jézus (aki Isten) szerint a teljes Ószövetség igaz és valóságos (a teremtés leírással együtt), sőt ami még nem teljesült be az ott megprófétált dolgokról, az mind be fog következni. (Máté 5:18)
John szerint: „Az a nagy helyzet, hogy nem adhatok öröklétet.”
Jézus pedig ezt tanította: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (János. 10: 27) És: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3:36)
John szerint: „Nem vagyok Isten fia. (…) Azt mondtam, volt egy nálam nagyobb mesterem. Sosem mondtam, hogy az apám volt. Azt akartam tanítani, amit megtanultam. Sosem állítottam, hogy a zsidók királya vagyok, nem jártam a vízen, nem támasztottam fel holtakat. Sosem beszéltem isteni dolgokról, csak az emberi jóságról a Földön. Nem jöttek keleti bölcsek, hogy a jászolban tegyenek tisztességet. Csak gyógyítgattam a keleten megtanultak alapján.”
Hát örülök, hogy ezeket mondod, mert Jézus viszont rengetegszer hangoztatta, hogy ő az Atyától jött, aki Isten. Jézus járt a vízen, halottakat támasztott fel, Istennel kapcsolatos dolgokról beszélt. A négy szemtanú (Máté, Márk, Lukács, János) leírt beszámolója alapján a 4 evangélimban.
Egy szó mint száz:
John nem az a Jézus, akiről a Bibliában olvashatunk.
Jézus és a Buddhizmus
Dan szerint: „Jézus filozófiai tanításai nem mások, mint héber beütésű buddhizmus. Kedvesség, türelem, testvériség, szeretet.”
Tévedés egy pontban biztos: Jézus azt tanította, hogy egy Isten létezik, és hogy ő ezzel az Istennel egy. Buddha sosem mondta magáról, hogy ő Isten lenne.
Dan szereti a buddhizmus idézeteket: „Vagyok, akivé válok. - Ez Buddhától származik.”
Én az olyan idézeteket szeretem, ami mond is valamit, és nincs benne ellentmondás. Ebben az idézetben önellentmondás van (bár rövid és frappáns meg kell hagyni).
Biblia, mint etikai kódex?
A szerző szerint az Újszövetség egy etikai kódex. Etikai kódex?! Lehet, hogy van szó a Bibliában arról, hogy hogyan ne verjük szét az életünket, de a Biblia sokkal-sokkal több ennél!
- Az eredet kérdésére választ ad,
- elmondja, mi végre vagyunk itt a világon,
- mi az ember életének az értelme és célja,
- van-e Isten, kicsoda Ő, és milyen kapcsolatban lehetünk Ővele,
- hogy van folytatási lehetoség a földi élet után egy sokkal szebb helyen,
- hogy Isten szeret minket egyenként, különleges módon.
A filmben Art megjegyzi: „John ragyogóan felépített mindent. Mindenre van válasza”.
Erre én azt mondanám, hogy az túlzás, hogy mindenre, a fentiek közül például egyikre sem adott semmilyen választ.
A szerző figyelmét úgy tűnik a Bibliából csak a „Ne, ne, ne, ne, ne!” ragadta meg (a filmbeli Harry szavaival élve). Van ilyen a Bibliában, hogy mit tegyél, és mit ne - ez valóban igaz -, de kérdem én, hogy a szerző a saját szüleivel való kapcsolatát ezzel összegezné egy mondatban, hogy: „Ne, ne, ne, ne, ne” ?! Csak erre emlékszik a szülei intelmeiből, gyerekkorából?
Isten parancsai – mint egy jó szülő parancsai - ugyanis nem bekorlátoznak minket, hanem az: „élni és élni hagyni” elvet tanítják, azaz pont azt, amit Harry is vall. Például, ha megölöm önt, ha ellopom az ön cuccait, ha megkívánom az ön házastársát, ha elveszem az ön házastársát, akkor bántom önt és nem hagyom élni szeretetben. Isten pont ezért parancsolja nekem, hogy ne öljem meg önt, és ne károsítsam meg önt, ne verjem szét az ön házasságát! Miért parancsolja nekem ezt Isten? Azért, mert Isten szereti önt, és nem akarja, hogy bántsák önt! Isten nem bekorlátozni akar minket, hanem szeretetre tanít minket. Viszont ha valaki szeret, az korlátozza bizonyos cselekedeteit, ugyanakkor más cselekedeteit viszont szorgalmazza.
A film Jézusa
A film szerzőjének hite a következő az Újszövetség Jézusáról:
„A fickó találkozik Buddhával, tetszik neki, amit hall, elgondolkozik rajta, olyan 500 éven át, mígnem visszatér a Földközi-tenger térségébe, és etruszk lesz. Átszivárog a római birodalomba, de nem tetszik neki, hogy a birodalom hatalmas, gyilkos gépezetté vált. A Közel-Keletre megy, gondolván: "Modern formában kéne átadni Buddha tanait." Meg is kísérli. Mit tehet egy szakadár Róma ellen? Róma nyert. A többi történelem, vagy olyasmi, tündérmesék tömegével átszőve.”
És a keresztre feszítésről mit gondol a szerző?
„Blokkolta a fájdalmat, ahogy azt Tibetben és Indiában elsajátította. Azt is megtanulta, hogyan lassítsa le testfunkcióit az észlelhetetlenségig. Azt hitték, meghalt, így követői levették a keresztről, elhelyezték egy barlangban. Testfunkciói a begyakorlottak szerint álltak helyre.”
Hm… ez tömör és frappáns. Láttak már egy olyan tibeti vagy indiai gurut, aki kb 40 óráig halott volt mert úgy végezték ki, hogy fémdarabokkal és üvegszilánkokkal szétkorbácsolták, széttépték a testét, majd keresztre szegezték a csuklójánál és a bokájánál fogva, aztán átszúrták az oldalát egy dárdával úgy hogy vér és víz folyt ki belőle? Majd mégis kb. 40 óra alatt olyan csodálatos módon felgyógyult a teste étel és folyadék nélkül 40 kg kenőccsel és lepellel körbecsavarva egy sötét barlangban, hogy mikor előugrott, mindenki hirtelen azt hitte feltámadt a halálból? Láttak már ilyet, vagy hasonlót a saját szemükkel? „Azt azért nem… de hallottam hasonlót!” Valóban? Ha igen, írjanak róla! Ugyanakkor azt kérdem, miközben írnak róla, hogy annak a beszámolónak miért hisznek? Mert ugye itt már hitről és bizalomról van szó, hiszen a saját szemükkel nem láttak, csak halottak vagy olvastak róla, hogy megtörtént valamikor a múltban. Miért hisznek annak a forrásnak? „Ja, mert a youtube-n láttam”. Mert „az X Y professzor mondta és én hiszek neki”. Kérdem én, mi alapján hisz neki? Azért mert prof. vagy dr. van a neve előtt? Jézus neve előtt is hasonló jelzők voltak: Mester, Rabbi, Isten Fia. Ezek kicsit többet jelentettek akkoriban, mint a mai „prof” vagy „dr”. Hangsúlyozom, itt már régen hitről van szó, bizalomról, hogy az ember miben vagy kiben hisz, pontosan azért mert (a hallgató számára) láthatatlan vagy pedig múltbeli dolgokról van szó. Ilyeneket pedig nem lehet „bizonyítani”. Én sem akarok semmit bizonyítani. Mindenki abban hisz, amiben akar, én csak arra akartam rávilágítani, hogy ön is hisz valamiben. Ugyanakkor gondolkodjon el azon, hogy mivel tudja megindokolni azt, hogy megalapozott a hite, a meggyőződése, mivel tud érvelni, hogy igaz az az információ, vagy személy, akiben ön bízik?
Minden esetre Az őslakó című film John-jában és a film szerzőjében és tanaiban én nem bíznék.
Azt is megmutattam, hogy a filmbeli John biztos nem azonos a bibliai Jézussal.
A Biblia a szerző szerint
Sajnálatos módon a filmben az egyetlen keresztény (Edith), akitől vártam volna valami értelmes ellenvéleményt, csak az érzéseire hivatkozik: „Fölfogjátok egyáltalán, hogy mennyire megsértitek az érzéseimet?” Valamint ezt mondja: „Ez szentségtörés. Az új Új Testamentumról beszélni szentségtörés.”, de ez nem is meglepő, mert be is vallja, hogy nem is bízik a keresztény Biblia igaz voltában, és „tudja, hogy sok változáson ment keresztül”. Edith normális érvet nem tud felhozni „John Új Testamentuma” ellen.
Szerintem egyáltalán nem szentségtörés az Új Testamentumról beszélgetni, akár a Bibliai Új Testamentumról, vagy Johnéról, Bifféről, vagy bárkijéről. De akkor kérem, indokolja meg a kedves illető, hogy miért bízik Buddha létezésében és tanításában, és miért nem Jézusban és az ő tanításában? Honnan tudjuk, amit tudni vélünk, és miért bízunk abban, amibe a bizalmunkat vetettük?!
A film konklúziója
Mi a film konklúziója a Jézus témával kapcsolatban a szerző szerint? Lássuk:
- Mi Jézus mondanivalója azon ittlévőknek, akik nehezen hisznek neki?
- Higgyenek abban, amit tanítani próbált, a ferdítések nélkül. A tanítások nem a vallásosságról szóltak, az egy tévedés, amit a tanításokba kevertek.
Az csak a bökkenő, hogy John maga sem igazán emlékszik arra, hogy ő maga mit tanított a hegyi beszédben, vagy bárhol máshol, a meghamisított feljegyzésekről ne is beszéljünk. De azért mi higgyünk, abban, amit tanítani próbált. Ja és ne ferdítsük!
És szerintem mi a konklúziója?
Az, hogy szükségünk van olvasni a Bibliát, jobban, mint valaha. Mert ha nem ismerem a Bibliát és Jézust eléggé, jön egy ilyen film, és lerombolja a hitemet. Már pedig a földi életünk nagy harca a hit harca:
Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. (1 Tim. 6:12)
* Ha szeretne jó filmeket nézni hasonló témában, akkor ezeket javaslom: A tökéletes idegen (vagy Teljesen idegen), Másik tökéletes idegen, A találkozás, János evangéliuma, Jézus élete. Keresőbe beírva megtalálható.