Mindenütt ott van Ő,
az ember sehova nem rejtőzhet el.
Ismeri a titkokat, és mindenre figyel.
Szeretve felkarol, átölel,
utánam jön tűzön-vízen át.
Nem hagy egyedül,
szeme mindig figyel rám.
Gondoltam
Refr.:
átúszom a Csendes-óceánt,
(a túlsó parton biztos nem talál.)
De hiába minden, ott is Ő várna rám.
Azt hittem, ha megmászom a Himalája csúcsát
(ott fenn a hegyen biztos nem talál.)
De hiába minden, ott is Ő várna rám.
Bárhová indulok, szemei elől nem bújhatok el.
Ismer engem jól, minden részletre figyel.
Hányszor próbáltam, hogy elfutok,
És elrejtőzöm, mindegy bárhova.
De akár merre mentem, Ő előbb ért oda.
Gondoltam
refr. 3x
(Háromazegyben album)
(Mindenütt jelen van, elrejtőzés, szeretet, ismer, vigyáz rám, megvéd, vezet)
Zsolt. 139.1-18 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.