„Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermek, a mennyek országába
nem juthattok"- mondja Jézus. Gyermekként jelent meg ő maga is
közöttünk.
Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött.
Héber szójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan
benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas,
eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát
azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz,
hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek
örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig.
Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk.
Ebben az esetben afféle betlehemi gyermekgyilkosság áldozatai
lettünk.
E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódítja meg varázsával a
felnőttek állig begombolkozott világát - szinte játszva.
Senkit se zavarjon, hogy könyvünk meséje a múlt század
légkörében játszódik, szereplői pedig: angol protestáns testvéreink.
Mondanivalója - hogy ti. örömre születtünk a világra - mindig és
mindenütt érvényes.
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!