Egyszer egy kis bárány gondolt egy nagyot,
azt mondta magáról: "Én már elég nagy vagyok.
Nem kell többé pásztor, és nem kell többé nyáj,
élem az életemet, és csak megyek az orrom után."
Mendegélt a bárány, s egy erdőbe érkezett.
Azt hitte szegénykém, végleg elveszett.
Sötétség borult rá, egyedül volt, és félt,
sírdogált, s úgy hajtotta álomra a fejét.
Elindult a pásztor, hogy megkeresse őt.
Tűvé tette érte a völgyet, hegytetőt.
Megtalálta végül koszosan, éhesen,
lehajolt, s vállára vette hűségesen.
/:
Hallgatom a történetet és tudom, nekem szól.
Minden kérdésemre rögtön válaszol.
Hallgatom és érzem, én vagyok az az egy,
akiért a pásztor mindent egy lapra tett.
/:Nincs előtte akadály, ha rólam van szó.
Jön tűzön és vízen át, ha rólam van szó.
Megmozgat minden követ, ha rólam van szó,
segítségemre siet, mert rólam van szó! :/
:/
Jn. 3.16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ésa. 49.15-16 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
Zsolt. 139.2-3 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.