Egy házigazda egyszer úgy döntött, csinál egy partyt,
És meghív rá minden jó arcot, aki csak számít.
El is küldött sok-sok meghívót minden házhoz,
S remélte, hogy jönnek majd a jó barátok.
De az egyik tőzsdére pakolja éppen a pénzét,
És azt mondja: nincs időm elmenni végképp!
A másik meg büszkén harsogja:
most repül a gépem Londonba.
A harmadik nősül, a negyedik férjhez megy,
ötödik csúcs szuper számítógépet vett.
És azt mondják: nincs időnk! - mondtuk már százszor!
Majd elmegyünk, elmegyünk, elmegyünk máskor.
(Aha, máskor... elmegyünk máskor)
Refr.:
Hivatalos vagyok egy party-ra, ahol a házigazda fia
Minden meghívottal együtt ünnepel.
Hivatalos vagyok és nincs vita, ebbe a mennyei party-ba.
Itt minden ember vígan táncol, énekel.
A házigazda mégis úgy döntött, csinál egy party-t,
És meghív rá minden olyan arcot, kikre senki se számít.
Igen, a csonkákat, meg a bonkákat, a sok koldus embert,
Kiket party-ra hívni eddig még senki nem mert.
Emlékszem ott koldultam én is valamelyik utcasarkon talán,
Amikor megkaptam a meghívót és tátva maradt a szám.
Kérdeztem: hogy mehetnék el? Nézzétek, rongyos a ruhám!
Azt mondták: semmi gáz, gyere, ahogy vagy, a Házigazda vár!
refr.4x
(szabály, csalás, meghívás, elveszettség,bűnmegvallás, kegyelem, megtérés)
Mt. 22.2-14 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.